Szerencsés bűnbeesés 6. rész
Megjelenés: 2024. január 2.
Hossz: 19 413 karakter
Elolvasva: 1 600 alkalommal
Íme a történet folytatása. Emlékeztőül: 1966-ban vagyunk, Joó Ákos, előfelvételisként egy bakonyi katonai bázison tölti idejét. Nagy szerencséjére az egyik titkosszolgálati tisztnek különleges tervei vannak vele, ezért olyan – egészen különleges - körülményeket teremtenek neki, amelyben munkásmozgalmi múlttal rendelkező nagyapja egykori feleségeit és szeretőjét kell szerelmi téren is elkényeztetni. A feladat – legalábbis az Néphadsereg újoncainak szokásos tortúrájukkal összehasonlítva – nem tűnik nehéznek, még akkor sem, ha nagy néha lelkiismeret-furdalásokkal jár. De sebaj! A lelkiismeretet könnyű megnyugtatni.
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
26. fejezet
Teltek múltak a hetek, és én elég jól megvoltam Kátyenka szolgálatával. Persze ez nem azt jelenti, hogy a nagymamámat elfelejtettem volna, de én most egy másik világban voltam.
Egy nap azonban Sátorfai őrnagy magához rendelt és közölte velem, hogy Klári mama meglátogat engem. Mivel titkos bázison vagyok azért a találkozás a legközelebbi városkában lehet, nagyjából a vasútállomás környékén. Én ez időre kimenőt kapok, de időben vissza kell érkeznem az állomáshelyemre, a Katyerina Kozlova által lakott erdei kunyhóba. Szigoran tilos volt bármilyen katonai titoknak minősítő ismeretet átadni nagymamámnak, annak a személynek, akitől első szerelmi élményeimet szereztem.
Azt talán mondanom sem kell, hogy sejtelme sem volt arról, hogy Sátorfai azért szervezte meg ezt a találkozást, hogy tesztelje a viselkedésemet. Vagyis azt, hogy képes vagyok-e egyszerre több hölgyet is szeretni, van-e ez ellen bármiféle erkölcsi ellenvetésem, lelkiismereti aggályom.
Az az igazág, hogy ebben én sem voltam még teljesen biztos. Igazából féltem a nagymamámmal való találkozástól. Féltem, hogy elszólom magam, és totálisan begyalogolok a lelkébe.
*
Na, szóval eljött a nap. Felvettem a kimenő ruhát, s mint az korábban már többször is megtörtént, a szolgálati Volgával leszállítottak a legközelebbi településre, és a vasútállomáson kiraktak.
Befutott a vonat, és leszállt Kláricska. Ápolt volt, a frizurája is követte a legújabb divatot. Mivel több leszálló is volt, megpróbáltunk minden feltűnés nélkül viselkedni. Szokásos nagymama-unoka puszival köszöntöttük egymást. Mivel jobb ötletünk nem volt, beültünk a pályaudvari restibe. Szó se róla, nem volt egy Vörösmarty cukrászdai minőség (akkoriban így hívták a Zserbót).
Egy unott arcú pincér tessék-lássék módra letörölte az asztalt, és megkérdezte, mivel szolgálhat. Nagy választék nem volt: kérhettünk virslit vagy debrecenit, zsemlével, mustárral, vagy akár tormával is. Volt továbbá egy kis töpörtyűs pogácsájuk, az nagyon finom – mondta – különösen, ha iszunk hozzá egy kis csapolt , vagy ha az úri kedvünk úgy hozza, akkor vagy is.
Teltek múltak a hetek, és én elég jól megvoltam Kátyenka szolgálatával. Persze ez nem azt jelenti, hogy a nagymamámat elfelejtettem volna, de én most egy másik világban voltam.
Egy nap azonban Sátorfai őrnagy magához rendelt és közölte velem, hogy Klári mama meglátogat engem. Mivel titkos bázison vagyok azért a találkozás a legközelebbi városkában lehet, nagyjából a vasútállomás környékén. Én ez időre kimenőt kapok, de időben vissza kell érkeznem az állomáshelyemre, a Katyerina Kozlova által lakott erdei kunyhóba. Szigoran tilos volt bármilyen katonai titoknak minősítő ismeretet átadni nagymamámnak, annak a személynek, akitől első szerelmi élményeimet szereztem.
Azt talán mondanom sem kell, hogy sejtelme sem volt arról, hogy Sátorfai azért szervezte meg ezt a találkozást, hogy tesztelje a viselkedésemet. Vagyis azt, hogy képes vagyok-e egyszerre több hölgyet is szeretni, van-e ez ellen bármiféle erkölcsi ellenvetésem, lelkiismereti aggályom.
Az az igazág, hogy ebben én sem voltam még teljesen biztos. Igazából féltem a nagymamámmal való találkozástól. Féltem, hogy elszólom magam, és totálisan begyalogolok a lelkébe.
*
Na, szóval eljött a nap. Felvettem a kimenő ruhát, s mint az korábban már többször is megtörtént, a szolgálati Volgával leszállítottak a legközelebbi településre, és a vasútállomáson kiraktak.
Befutott a vonat, és leszállt Kláricska. Ápolt volt, a frizurája is követte a legújabb divatot. Mivel több leszálló is volt, megpróbáltunk minden feltűnés nélkül viselkedni. Szokásos nagymama-unoka puszival köszöntöttük egymást. Mivel jobb ötletünk nem volt, beültünk a pályaudvari restibe. Szó se róla, nem volt egy Vörösmarty cukrászdai minőség (akkoriban így hívták a Zserbót).
Egy unott arcú pincér tessék-lássék módra letörölte az asztalt, és megkérdezte, mivel szolgálhat. Nagy választék nem volt: kérhettünk virslit vagy debrecenit, zsemlével, mustárral, vagy akár tormával is. Volt továbbá egy kis töpörtyűs pogácsájuk, az nagyon finom – mondta – különösen, ha iszunk hozzá egy kis csapolt , vagy ha az úri kedvünk úgy hozza, akkor vagy is.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 9 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
/Utánad olvastam gratulálok az oldalaidhoz, de a "popsi paskolása" nem az esetem./
... de lehetne jobb is... Ezt akartad írni?
Lolamackó, neked különösen köszönöm, hogy aktivan figyelemmel kiséred ezt és a korábbi történeteimet. 😘
Talán nem kell magyarázni, hogy mindegyik totálisan légbőlkapott, pusztán a kreatív fantázia szüleménye. Épp ezért nagy munka, hogy történelmileg is hiteles legyen a publikált anyag, és bármennyire is extrém, lélektanilag mégis megalapozott legyen az elmesélt eszmeszülemény. Leki szemeim előtt mindig egy képzeletszülte film pörgött, ezért is szerepel az előző részekben több zeneszám is.
Hosszú ideje már láttam, hogy ez nem idevaló történet, de ha már elkezdtem, tisztességgel befejezem itteni ténykedésemet. (kéziratban még van három fejezet is, amelyben Ákoska hol Kátyenkával, hol Natasával, máskor Veronikával tesz 'ezt meg az'-t, de dramaturgiai szempontból a nem sokára megjelenő záró rész talán a legjobb.)