Szerelmem anyával 6. rész - Búcsú apától

Szavazás átlaga: 8.51 pont (67 szavazat)
Megjelenés: 2023. szeptember 9.
Hossz: 51 452 karakter
Elolvasva: 4 301 alkalommal
Fordítás
Eredeti történet: MOTHER & SON: A LOVE STORY
Szerző: Ahabscribe (Literotica; 2009)
 
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
Az egyik legsötétebb hely, ahol szerintem bárki találhatja magát, az intenzív osztályon van a kora reggeli órákban, ahol nézi, ahogy valaki meghal. Így történt február végén, egy csípős hideg hajnalon három órakor, amikor a családommal találtam magam. A szobában csönd volt, kivéve az apámra kötött gépek „fshhh” hangját. Anya ébren volt, és a szoba túloldalán lévő székről nézte. Az ikertestvéreim szunyókáltak a két oldalán, míg én apám mellett ültem, és figyeltem, ahogy a számok lassan lefelé kúsznak a monitoron. Bekötötték a lélegeztetőgépet, Isten tudja, hány csővel és vezetékkel, apa kicsinek és törékenynek tűnt, semmiben sem hasonlított ahhoz a nagydarab, heves férfihoz, akit életem nagy részében megvetettem.
Valahol a Közép-Nyugaton Debbie néni repült felénk, de tudtam, hogy nem ér ide mielőtt gyűlölt sógora eltávozik. Molly, a kedves Molly valószínűleg az intenzív osztály várótermében aludt. Kimerült a közös virrasztástól és attól a hosszú, éjszakai autózástól amivel hazahozott, hogy szemtanúja legyek apám halálának.

Apa a haverjaival lékhorgászaton volt, a kis kunyhójukban ültek, hallgatták a rádióban a Bullst, időnként kihúzott egy pisztrángot a jeges vízből, és kis visszafogottsággal ivott és dohányzott. A legjobb haverja mesélte, hogy az öregem
s
alf
ör
alf
t
kért, és mire kivett egyet a hűtőből, apám arca eltorzult amikor egy hatalmas
a
alf
gy
alf
alf
rz
alf
és
áldozata lett.
Ez majdnem két napja volt. Újabb
a
alf
gy
alf
alf
rz
alf
és
érte az első után, és apa kómába esett. Az orvosok együttérző szavakat mondtak, és nem kerteltek, amikor tudatták velünk, ez már csak rövid idő kérdése.
Nem tudtam, mit kezdjek a bennem kavargó érzelmekkel. Leginkább azzal a felismeréssel, hogy az évek során elszenvedett kemény kritikái és az anyámmal szembeni gyűlöletes bánásmódja ellenére – akit már elvettem tőle és a magaménak tudhattam – elképedtem, hogy még mindig szeretem az
Öreget.
Még mindig a fia voltam, de azt hiszem, az évek során elfelejtettem.
Egy pillantás anyára azt sugallta, hogy ő is ugyanezekkel az érzésekkel küszködik. Egyrészt olyan odaadással és szeretettel nézett rám, hogy szinte kiszakadt a szívem. Másrészt láttam a fájdalmat a szemében. Csak nézte, ahogy elmúlik... Fájdalom és megbánás, és igen, szerelem.
A monitor sípolni kezdett, egy nővér lépett be a szobába, és a fejét csóválva megvizsgálta, ahogy a számok percről percre lejjebb süllyednek.
– Nem tart sokáig – mondta anyának és nekem. Megpróbált együtt érzően mosolyogni, de szerencsétlenül kudarcot vallott. – Valószínűleg csak néhány perc.
A nővér otthagyott minket, hogy nézzük tovább a számok csökkenését.
Apa zihálni kezdett – a nővérek figyelmeztettek minket, hogy ez lesz a végső jel. Anya felébresztette az ikreket nyugtalan álmukból, mi pedig összegyűltünk az ágy körül. Az ikrek megfogták apánk egy-egy kezét, és folyni kezdtek a könnyeik. Anyával a kórházi ágy végében álltunk, anya megkönnyebbült, miközben átkaroltam a derekát. Meglepődve azon kaptam magam, hogy kitörölöm a könnyeket a szememből.
Anya erős hangon szólalt meg: – Itt az idő, Harold! Engedd el! Nyugodj meg!
Apám monitorjelei néhány másodperccel később kiegyenesedtek, kifújta a levegőt, és csend lett. Anya felsóhajtott:
– Ó, Harold...
Az ikrek anya felé fordultak, és hozzá rohantak. A karjába vette őket, és hagyta, hogy kikiálthassák fájdalmukat, miközben én mögötte álltam, kezével a vállán, csak azt akartam, hogy tudja, ott vagyok.
Az ápolónő visszajött, és csendesen lekapcsolta a monitorokat, feljegyezte az időt, és halkan suttogta:
– Szánjanak rá bármennyi időt, hogy elköszönjenek.
Az ikrek elsírták magukat, odamentek apánkhoz, és homlokon csókolták. Anya a teste fölé hajolt, és megcsókolta, ajkai alig súrolták az övét. Utoljára mentem, reszkető sóhaj öntött el ahogy lenyúltam, megfogtam a kihűlő kezét és megcsókoltam. Úgy éreztem, mondanom kellene valamit, de a halálban, ahogy az életben sem, apámnak és nekem nem volt mit mondanunk egymásnak.
Bevezettek minket egy kis szobába, ahol anya találkozott egy temetkezési dolgozóval, és megszervezték az Öreg elszállítását. Vállaltam, hogy felhívjam apám testvéreit, és közöljem velük, hogy elhunyt.

Ezután csatlakoztunk Mollyhoz az intenzív osztályon kívül. Rám nézett, a kérdés a szemében, én pedig bólintottam.
– Ó, szivi. Sajnálom. – suttogta. Átölelt engem, majd anyát, aztán mert úgy tűnt, hogy szükségük van rá, az ikreket is.
– Bármit tehetek, kérlek mondd el nekem – suttogta Molly, és megfogta a kezem, miközben a lift felé tartottunk.
Megszorítottam a kezét, és követtük anyát, átölelve a fiúkat:
– Már nagyon sokat tettél, Molly.
És ez igaz volt. Amikor anya felhívott a munkahelyemen, hogy apa haldoklik, megkérdeztem Mollyt, hogy elvisz-e a buszpályaudvarra. Anya túlságosan el volt foglalva ezzel a válsággal ahhoz, hogy eljöjjön értem. Molly ragaszkodott hozzá, hogy hazavhozzon, és a tegnap éjszaka nagy részében Illinois-n keresztül vezettük a régi, összevert Chevy furgonját. Azóta mellettünk állt, és próbált segíteni, amiben csak tudott.

Amikor hazaértünk, az ikrek fáradtan vánszorogtak le az alagsori szobájukba, miközben Molly és én felsétáltunk anyuval az emeletre. Megálltunk anyu hálószobájának ajtaja előtt, és megkérdeztem tőle: – Anya, jól vagy?
Csak bólintott és felsóhajtott.
– Egyszerűen fáradtnak érzem magam. Úgy tűnik, nem tudok aludni, mióta ez az egész megtörtént. Szürreálisnak tűnik az egész, mintha valami szörnyű álmot élnék át.
Benézett a hálóba, és megrázta a fejét.
– Ma este nem tudok itt aludni. – Mollyra és rám nézett, és így folytatta: – Tudom, hogy az ágyad zsúfolt lenne, de lepihenhetek nálatok?
Furcsa és szomorú arckifejezéssel nézett fel rám, majd csak a mellkasomba temette az arcát, és sírni kezdett. Molly odaállt anya mögé, simogatni kezdte a vállát:
– Egyik ágy sem túl zsúfolt ahhoz, hogy ne legyen benne helyed, Carrie.
Mivel anya még mindig halkan sírt, felvezettem a szobámba. Amikor az ajtó becsukódott, kiszabadítottam a ruhájából, ami az elmúlt két nap nagy részében rajta volt. Elmondtam Mollynak hol találhat egy tiszta pólót, közben kibontottam anya melltartóját, majd lehúztam a bugyiját. Így meztelenül, félig ébren, szebbnek tűnt, mint valaha. Hosszú, fekete haja kissé kusza és kócos volt, de ez csak még vonzóbbá tette. Mint egy gyönyörű nő, aki szerelmeskedés után kikecmergett az ágyból. Csak a szeme alatti sötét karikák árulták el azt a fáradtságot, amit érzett.
Kicsit bűntudatom volt, ahogy a testem reagált anya meztelen testére. Már csak ránézésre is újra beleszerettem. Formás alakját kiemelték nehéz, tök alakú mellei, a vastag húsos mellbimbókkal, hasa, még laposabbnak tűnt, mint karácsonykor, és hosszú, formás lábai, amelyek sötét dzsungelben végződtek elrejtették a mennyország kapuját. A körülmények ellenére merevedésem volt.
Anya rám mosolygott, tekintete lefelé, megvastagodó péniszem felé vándorolt.
– Annyira hiányoztál, és szeretném...
– Én is, anya – válaszoltam. – Később lesz elég idő.
Bólintott, és tudtam, hogy hozzám hasonlóan ő is azon gondolkodik, hogy a dolgok drámaian megváltoznak, és bár azt tervezte, hogy elhagyja az Öregembert, de így... Nos, egyikünk sem érezte jól magát ettől.
Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni a vágy érzését, miközben Mollyval felhúztuk a pólót a testére, hogy hálóingként használhassuk. Addig levetkőztem meztelenre, mint Molly is, az ágyamhoz vezettük anyámat, és közénk öleltük, anya velem szemben, keményen befészkelve sűrű szeméremszőrzetébe, Molly pedig hátulról kanalazta, teli melleit szorítva anya hátához.
Hosszan sóhajtott:
– Annyira fáradt vagyok, de nem tudok elaludni.
Nyugtalanul mocorgott, miközben én simogattam a karjait és gyengéden megcsókoltam. Mögötte Molly felcsúsztatta a karját a túlméretezett póló alatt, és a hátát simogatta. Minden igyekezetünk ellenére anya túlságosan sérült volt ahhoz, hogy elaludjon.
Molly végre a saját kezébe vette a dolgokat – szó szerint.
– Csókold meg az anyádat, John – suttogta. Megtettem, ajkaimat anyuhoz nyomva, nyelvünk gyengéden simogatta egymást. Molly tovább simizte anya vállát, lassan lejjebb haladt, közben óvatosan megmasszírozta a hátát. Anya megmozdult, amikor hirtelen megérezte, hogy Molly ujjai végigfutnak a feneke vágatán, majd a combjai közé nyomulva masszírozzák a puncija húsos ráncait.
Megborzongott és kissé szétnyitotta a combjait, így Molly jobban befért a lábai közé, és a számba sóhajtott, miközben a nyelve az enyémhez csapott. Molly fel-le dörzsölte az ujjait anya szeméremajkain, amíg azok nem kezdtek elválni, felfedve a csillogó és nedves húst. Anya a vállam köré fonta a karját, és szorosan magához húzott. Molly becsúsztatta az ujját.
– Yesssss – nyögte az ajkaimra, miközben Molly megérintette titkos pontjait, és még egy ujját hozzátette. A sima, nedves barlangját fürkészte. Anya megborzongott, és még szenvedélyesebben csókolni kezdett, mellbimbói felduzzadtak, és a póló szövetén át nyomták a mellkasomat.
Molly érintése biztos és pontos volt. Állát anya vállára támasztva Molly rám mosolygott, és egy szexi kacsintást küldött felém, ahogy megtapogatta. A bal lába fel volt húzva, és láttam, ahogy Molly ujjai lassan dolgoznak a puncijában, ragyogva az éjjeliszekrényen lévő egyetlen lámpa félhomályában. Gyengéden és szeretetteljesen csókoltam miközben légzése felgyorsult, ahogy Molly ujjai megtalálták édes pontjait. Molly hozzátette a harmadik ujját. Kettőt mélyebbre nyomott, a középső ujja felfelé fürkészve kereste a G-pontját.
Anya csípője idővel elkezdett együtt mozogni Molly ujjaival, kis sóhajok szöktek ki az ajkából, ahogy csókolóztunk. A kezemet lefelé csúsztattam, a pulóver felfelé haladt, szabaddá téve sima hasát. Éreztem, ahogy izmai megremegnek az ujjaim alatt, a bőre egyre melegebb lett, ahogy Molly szerető érintése közelebb hozta. Ujjaimmal átcsúsztam a vastag bokrétáján, amíg nedvességgel és meleggel nem találkoztam, és széttártam az ujjaimat, hogy körülöleljem duzzadt csiklóját, és lágyan ingerelni kezdtem, érezve a pulzusát a húsos kis dudoron keresztül.
Anya rángatózott és felnyögött, a teste megmerevedett, ahogy egy orgazmus hullámzott végig fáradt testén.
– Istenem, úgy szeretlek mindkettőtöket! – aztán öröme elvette a szavait. Addig görnyedt a kezünkhöz, amíg nem bírta tovább a stimulációt, majd boldog nyöszörgéssel egyszerűen
e
alf
sz
alf
alf
le
alf
tlenné
vált, és halkan horkolni kezdett.

Molly ekkor felült, és lebámult mindkettőnkre.
– Ez most nagyon kellett neki. – suttogta, és feltűnően nyalogatta anya levét átázott ujjairól.
– Azt hiszem, ez most mindannyiunknak használt. Köszönünk mindent, Molly. – válaszoltam, miközben lenyaltam anya nedveit a saját ujjaimról. A farkam lüktetett, hogy cselekedjen – anyu édes íze, mint mindig, magasabb izgalmi állapotba sodort.
– Majd elszámolunk, szivi. Te, anyukád és én... De később. Most neked is aludni kell, ez egy pár nehéz nap lesz nektek.
Molly megállt, és szeretettel mosolygott rám, átnyúlt anya válla fölött, és megsimogatta az arcom.
– Sajnálom, hogy elvesztetted az apádat, John és én tudom, hogy most biztosan összekuszálódott benned minden, de ne feledd, hogy amit te és az anyád megosztasz, az nem része ennek. Engedd el ezt az őrületet. Szeretitek egymást, szerelmesek vagytok egymásba, és életetek hátralévő részét együtt fogjátok leélni.
Kinyújtottam a kezét, megfogtam Molly kezét és megcsókoltam.
– Köszönöm – válaszoltam. Megint kezet csókoltam: – Jó éjszakát, Molly.
Puszit lehelt felém, én pedig eloltottam a villanyt. Anya álmában közelebb bújt hozzám, és elégedetten sóhajtott. Jól érezte magát a karjaimban. Aludtam, mielőtt a fejem a párnához ért.

Néhány órával később felébredtem. Anya még mindig a karomban aludt, és csodálatosan érezte magát. Bár nem láttam mögé, azonnal biztos voltam benne, hogy egyedül vagyunk. Ahogy ébredtem, véleményemet alátámasztotta a lentről hallatszó nevetés és csevegés, majd hamarosan a tűzhelyen sült szalonna illata. Kétségtelen, hogy Molly reggelizteti az ikreket akiket az elmúlt napok körülményei ellenére is több mint elkápráztatott a szexi barátnőm. Biztos vagyok benne, a szemükben több fokozatot is emelkedtem azzal, hogy egy gyönyörű nővel a karomon tértem haza.
Éhes voltam, de anyu ölelése jobban kellett, és elégedett voltam azzal, hogy csak néztem, ahogy alszik. Megpróbáltam jobban utánagondolni apám elhalálozásának, különösen anyuval és velem kapcsolatban, de Molly szavai folyton felidéződtek, és megpróbáltam elengedni. Sokkal fontosabb volt annak a nőnek a boldogsága, akit a karjaimban tartottam, és tudtam, hogy az utolsó lépések küszöbén állunk életünk teljes és végleges megosztása felé. Újra elaludtam, és a közös jövőnkről álmodoztam.
Arra ébredtem, hogy puha ajkak és egy nyelv felébresztik bennem lüktető farkam édes érzését. A takarók alatt többször is láthatatlanul billegett egy fej, bár nem is kellett néznem, hiszen anya édes száját mindig megismerem. Felfelé nyomtam a szájába, anya pedig ügyesen mélyen torkozott, miközben félrehúztam a takarót. Anya levette a pulóverét, és meztelenül feküdt a lábam között. Felnézett rám, gyönyörű zöldesbarna szemeivel és némán formálta a szavakat:
„Jó reggelt. ” és „Szeretlek”. Az elmúlt napok fáradtsága és stressze nyilvánvaló volt, de azt hiszem, pillanatnyilag mindezt félretolta, hogy elmerüljön a fia örömében.
Teljesen fel voltam spannolva, és nem kellett túl sok szeretetteljes és erotikus érintése ahhoz, hogy felforralja a golyóimat, és bár szerettem volna, ha órákig tart, meg sem próbáltam ellenállni, hanem halkan felnyögtem:
– Jaj, anya, készen vagyok!
Anya hümmögött válaszul amikor elkezdtem nagy mennyiségű spermát pumpálni meleg, nedves szájába, nyelve tapogatózott és nyaldosott, sürgetve a farkamat, hogy adjak neki egyre többet a magomból.
Amikor végre kiürültem, tisztára nyalt, egy cseppet sem hagyott. Felkúszott meztelen testemre, mellei erősen súrolták a hirtelen leizzadt bőrömet, és adott egy puszit, megosztva velem a saját ízemet.
– Ezt, édesem, a tegnap estéért. El sem hiszed, milyen jó érzés volt! – mormolta a fülembe mielőtt újra megcsókolt.
Amikor a csókunk véget ért, válaszoltam:
– Nos, hálás vagyok érte, de valójában Mollyt illeti a köszönet. – Felhúztam a szemöldökömet:
– Talán most több személyes odafigyeléssel szolgálhatok önnek? – A kezem végigvándorolt anya hátán, és megálltam, hogy megszorítsam érzéki seggét.
Anya felsóhajtott, és megrázta a fejét.
– Bárcsak lenne időnk, szerelmem.
Újra megcsókolt, a nyelve még egyszer táncolt az enyémmel, mielőtt lehúzódott rólam, és meztelenül, gyönyörűen és anyáskodva állt az ágy mellett.
– Mindkettőnknek le kell zuhanyozni, és kitakarítani. A fiúk hamarosan visszajönnek.
Összeráncoltam a homlokomat, és azt kérdeztem:
– Az ikrek? Hol vannak?
– Molly adott nekik egy bevásárlólistát, és elküldte őket a boltba. Azt hiszem, az a kis macska elfoglalta a konyhámat, és főzni akar, mivel az apád...
Anya elfojtotta a szót, nyelt egyet és folytatta: – Mivel apád rokonai jönnek. Neked és nekem most tiszta fej kell, hogy fiúkkal el tudjunk menni a temetkezési irodába, és mindent elintézni.
Anya visszahúzta a pulóverem, az ajtó felé indult, és megállt, amikor utána szóltam.
– Anya? Az Öregről, én, mi...
Anya intett a kezével a levegőben.
– Most nem, John. Ez semmit sem változtat köztünk. Teljes szívemből szeretlek, de erről most nem beszélhetek, oké?
Bólintottam, és azt mondtam:
– Értem, anya. Sajnálom. Én is szeretlek.
Rám mosolygott, amitől megint olyan teljesnek éreztem magam:
– Tudom, fiam. Ez az, ami életben tart. – Puszit lehelt rám, és így folytatta: – Most lépj tovább. Ez egy őrült, rossz nap lesz.

És igaza volt. Attól a pillanattól kezdve, hogy lejöttem a lépcsőn, frissen lezuhanyoztam és tiszta ruhába öltöztem, kitört az őrület. Megszólalt a telefon, beszélni kellett a családdal, a barátokkal és apa munkatársaival, valamint az ivó/horgászó/vadász/bowling haverjaival, akik részvétüket fejezték ki.
Molly maga volt a nyugalom a vihar közepén. Valóban átvette a konyhát, és szorgalmasan gyártotta az ételt minden embernek, akiről tudta, hogy jönni fognak, és miközben csirkét sütött, pitét sütött és másfél tucat alapvető dolgot csinált, telefonált, eközben kedves, udvarias és tömör volt.
Anyával átvittük az ikreket a temetkezési irodába, kiválasztottunk egy koporsót, és megcsináltuk a többi intézkedést. Hagytuk, hogy az ikrek vegyék át a vezetést bizonyos részletek kiválasztásában, mivel éreztük, hogy ez nekik többet jelent, mint nekünk. A temetkezési vállalkozó profi volt, és mi egy kicsit jobban éreztük magunkat apa végső búcsúja miatt.

Hazaértünk, és Mollyt találtuk élénken beszélgetve az asztalnál Debbie nénivel. Anya azonnal a húga karjaiba repült, és sok könnycsepp hullott. Tudtam, hogy Debbie ittléte sokkal nagyobb biztonság érzetet nyújt majd anyának. Debbie, mint a természet ereje, körbe-körbe söpört a szobában, átölelt engem, majd az ikreket, extravagánsan áhítozva rajtuk, összeszorította az izmokat, és öleléssel és csókkal öntötte el őket. Szórakozva néztem, ahogy a fiúk Debbie nénijükre meredtek, és élvezték, ahogy a gyönyörű nőt bámulhatják. Nem mintha hibáztathatnám őket.
Debbie néni eléggé szemrevaló volt. Majdnem negyvenhat évesen, nem egészen három évvel idősebb anyánál, sovány, öt láb, kilenc hüvelyk magas nő volt, finoman megformált testtel, plasztikai sebészének köszönhetően nagy mellei még mindig feszesek.
Szőkített haja jól állt neki, eleganciát és egy lakóparki kurva kinézetét kölcsönözte. Ragyogó kék szemei mintha behatolnának a lelkedbe, és ígéreteket tesznek, hogy minden fantáziádat valóra váltják. Az ikrek nem nagyon tudták, mit kezdjenek vele, de tetszett nekik, amit láttak.
Segítettek neki felvinni a csomagjait az emeletre anya szobájába. Anya és Debbie vezette őket, Molly odajött, adott egy puszit az arcomra, és azt suttogta:
– Jézusom, John! A nagynénéd valami más. – Rám mosolygott azzal a sokatmondó pillantásával:
– Mondd meg az igazat, olyan dögös, mint amilyennek látszik?
Vigyorogtam rá, és válaszul megvontam a vállam.
– No, honnan tudnám?
– John Hamilton, te szégyentelen anyabaszó! – sziszegte Molly halk hangon, és ujjával a bordáimba bökött. – Most már nem mondhatod, hogy egy olyan kanos
k
alf
ut
alf
ya
, mint te, aki kúrogatja a saját anyját, őt kihagyta!
– Nos, legalább annyira mint anya. – feleltem, és élveztem Molly arcán a döbbenetet, ahogy a szavaim elhaltak.
Arca kipirult az izgalomtól, ahogy hozzám hajolt és újra megcsókolt.
– Ó, istenem, szivi! Nagyon szeretem a családodat! – Egy időzítő jelzett a sütőnél, és otthagyott, hogy megnézzen egy rakott ételt. – Erről még hallani akarok!
Mesélni kezdtem neki a tavalyi tavaszi szünetről, de megszakított egy kopogtatás a bejárati ajtón. Apa egyik rokona volt az, és amint elkezdtek megérkezni, egész délután folyamatosan csordogáltak. Anya legnagyobb megdöbbenésére többen bejelentették, hogy most velünk kell maradniuk, és estig minden szabad hely megtelt rokonokkal.

Az látszott, hogy rokonságban állnak az Öregemberrel. A hozzáállásukból és elvárásaikból, hogy mindenki mással szolgákként bántak, és elvárták, hogy etessék őket. Többször dühbe gurítottak a durva megjegyzések, amelyek főként anyu vagy Molly felé irányultak, és kezdtem kiakadni, készen arra, hogy szétrúgjam a valagukat, de Molly közbenjárt, és újra és újra azt suttogta:
– Most nem, szivi! – és elterelt.
Egyedül Debbie néni látszott megfélemlíteni mindenkit, pár másodperces lekicsinylő tekintete arra késztette az embert, hogy fedezékért rohangáljon. Az ikrek nem vették észre a feszültséget, amely rátelepedett a házra, és örültek a támogatásnak, amelyet a család e része nyújtott nekik. Gondolom, ezen nem lehetett segíteni. A fiúk végül is határozottan követték a család apai oldalát.
Az egyetlen igazán csúnya pillanat az volt, amikor az Öreg egyik nővére, Willa néni azzal fenyegetőzött, hogy egy úgynevezett családi örökséget elvisz a házból, akár engedi anya, akár nem. Gyorsan megoldódott, amikor Debbie anya és Willa néni közé lépett, és közölte vele, hogy ha megkísérli akkor nem csak Haroldot temetjük el két napon belül.
Molly belépett egy tányér sütivel, és kedvesen mosolyogva megkérdezte: – Süti?
A támadó nő sietős visszavonulást hajtott végre, én pedig hátradőltem, és elnevettem magam. Debbie az este hátralévő részét Molly társaságában töltötte, és az én szememben úgy tűnt, mintha egy finom ékszerként értékelné őt.
Utána nagy volt a feszültség, de nagyon kevés a beszélgetés Anya és az Öreg családja között. Minden kritika szó nélkül maradt... Bár úgy tűnt, boldogan ették az ételt, amit Molly az asztalra tett.

Anyának és nekem gyakorlatilag nem volt időnk magunkra a következő pár napban, a legtöbb, amit tehettünk, néhány csendes perc lefekvés előtt, amikor bejött a szobámba, hogy jó éjszakát kívánjon Mollynak és nekem. Molly diszkréten időt hagyott nekünk egyedül, és lement a földszintre, hogy befejezzen egy főzési projektet a konyhában gyakran Debbie néni társaságában, akit úgy tűnt, lenyűgözött a húga fiatalabb változata.

Másnap volt apa temetése, és egy csendes temetőben temettük el a város mellett. Vidéki fekvése miatt választottuk ki, a közelben volt egy nagy erdő, ahol mókust és nyulat vadászott, a sírhelyéről pedig egy tavat lehetett látni, ahol gyakran órákon át lógatta a kukacokat. Anyu és én választottuk ki, valószínűleg az Öregnek is tetszett volna.
Nevezzetek furcsa, beteg fasznak, ha úgy tetszik, de anya gyönyörűen nézett ki az özvegyi gyászban Egy egyszerű fekete ruhát viselt, amely semmiképpen sem volt kihívó, de valahogy mégis kihangsúlyozta a szexualitását. Debbie néni viszont – természetéhez híven – szexi vörös ruhát viselt, amelyben mindenki szeme rátapadt. A szertartás gyors és egyszerű volt. Az Öreg kevéssé tolerálta a vallást, és valószínűleg utálta volna hallgatni az atya megjegyzéseit.
Ezt egy hosszú fogadás követte a házban a barátok és a család számára. Molly, aki kihagyta a temetést, hogy felkészüljön, rengeteg sült csirkét, krumplipürét, zsemlét, szendvicshúst és desszerteket készített, valamint sok
s
alf
ör
alf
t
és szódát, és egész délután és este jöttek-mentek az emberek. A nap végére anya, én és a testvéreim már félholtan álltunk a lábunkon. Alig emlékszem, hogy jó éjt csókoltam anyának a hálószobámban, mielőtt Debbie néni elvezette, Molly pedig bebújt mellém. Ismét kimerültnek tűnt – Debbie néni már mondta, hogy még mindig nem alszik jól, annak ellenére, hogy Debbie személyesen gondoskodott róla-, a rengeteg emberrel való találkozás és a beszélgetések puszta mennyisége megviselte.

Másnap reggel úgy tűnt, hogy a ház még mindig zsúfolásig megtelt emberekkel, ott maradtak beszélgetni, és az Öreg családja szinte készen állt arra, hogy állandó gyökereket eresszen. Anya mintha imbolygott volna a lábán, féltem összeesik.
Közvetlenül dél előtt Debbie néni félrevitt, és azt mondta:
– Drágám, anyádnak szünetre van szüksége. Elviszed egy hosszú autóútra, és megszabadítod ettől az egésztől.
– Én vigyem? – mondtam, talán egy kicsit lelkesebben, mint kellett volna.
– Igen, John. Ti ketten pattantok be a kocsiba, és vezettek egy darabig, talán át a szomszéd városba. Sétáljon egy hosszút, nézzen meg egy filmet, vagy keressen egy motelt, és szunyókáljon, vagy ilyesmi.
– Vagy ilyesmi? – ismételtem vigyorogva.
Debbie néni játékosan tarkón csapott.
– Vagy valami. Indulj... Anyukádnak minőségi időre van szüksége a fiával. És ne aggódj az itteni dolgok miatt. Molly és én tudjuk tartani az erődöt. Talán egy részüktől is megszabadulhatunk.
Elmentem, megkerestem anyát, és láttam, hogy mosolya kísértete átsuhant az arcán, amikor elmondtam neki Debbie parancsát.
– Adj húsz percet – suttogta nekem.
Húsz perccel később – jól nézett ki egy piros garbós pulóverben, amely második bőrként tapadt telt melléhez, és a kék farmerben – készen állt. Kibogoztuk az anyamobilt a ház körüli autók útvesztőjéből, én pedig a város széle felé vettem az irányt.
Ahogy magunk mögött hagytuk a városunkat és minden mást, egy mély, elnyújtott sóhajt hallatott és gyorsan mellém osont, fejét a vállamra hajtotta:
– Szeretlek, fiam. – A keze leereszkedett és a combomon pihent.
Az egyik kezemet levettem a kormányról, anya kezére tettem:
– Szeretlek, anya.
Hosszú ideig csendben vezettünk, megelégedve azzal, hogy egyedül lehetünk, és élveztük Nyugat-Illinois téli tájait a hóval borított mezőket. Minden úgy nézett ki, mint egy régimódi Currier & Ives nyomat.

Közel harminc mérföldet autóztunk, és egy szomszédos város határát értük el, amikor megláttunk egy motel táblát előttünk egy olyat, amely nyáron többnyire egy közeli tó látogatóit szolgálta ki.
– Tessék, John, álljunk meg itt – mondta anya némi sürgetéssel a hangjában.
Beálltam, bejegyeztek minket Mrs. És Mrs. John Hamilton néven, és elvezettem a szobánkba, a hely majdnem üres volt. Odabent anya megállt, és körülnézett. Kértem egy szobát nagy méretű ággyal, és ezt kaptuk. Tiszta volt, és anya helyeslően bólintott, amikor levettük a kabátunkat.
Anyuval egy pillanatig némán néztük egymást, majd egymás karjába rohantunk, és szenvedélyesen csókolóztunk. Másfajta csók volt, mint amihez hozzászoktam. Szenvedély, szerelem és szükséglet, mint általában, de inkább türelmetlenséget és haragot éreztem benne, miközben a nyelvünk táncol és párbajozik.
Amikor véget ért, anyára néztem, és a hangomban hallható aggodalommal megkérdeztem:
– Jól vagy?
Meglepetésemre anya felrobbant.
– Nem, rohadtul nem vagyok jól! Mérges vagyok, pokolian dühös vagyok. Az a hülye, aki elbaszta az életét, elpazarolta azt a szerelmet, ami mindig is az övé volt! Azért, én szerettem az apádat, nagyon sokáig, és ez semmit sem jelentett neki. SEMMIT!
Bizonyára döbbent vagy rémült volt az arckifejezésem, mert szorosan magához húzott:
– Nem bánom, ami történt. Tudom, hogy ennek így kell lennie, és szeretlek, Mindig is szerettelek, csak feldühít a tudat, hogy apád akkora idióta volt. Ha nem velem, akkor legalább valaki mással érezhetett volna úgy, ahogy én érzek irántad, John! Szerethetett volna és szerethették volna cserébe. Újra megcsókolt, és ott volt a szükség és éhség abban, ahogy puha ajkait az enyémre tapasztotta, és ahogy a nyelve éhesen táncolt a nyelvemmel. Halkan suttogta:
– Elegem van ebből a sok haragból és a csúnya gondolatokból, a halálból és a gyászból. Élni és lélegezni akarok, szeretkezni a fiammal, és elfelejteni, hogy az emberek nem tudják, hogyan kell szeretni. Szeretetet akarok érezni! Szeress engem, John. Azt akarom, hogy bennem legyél, hogy magadévá tegyél, úgy szeress ahogy csak te tudsz, úgy bassz meg, ahogy csak te tudsz. Szeress, engem John!
Magamhoz öleltem:
– Úgy lesz, anya!

Elkezdtük tépni egymás ruháit, és gyorsan meztelenül találtuk magunkat. Éhesen vándoroltunk egymás testén, csókolóztunk, nyaltunk és szoptunk. A farkam olyan kemény volt mint eddig még soha. Anya puncija csorgott és mellbimbói megduzzadtak. Valahogy felmászott rajtam mintha egy fa lennék és lábaival körbeölelte a derekamat. Átvittem a nagy ágyhoz és letettem. Testünk egymáshoz lendült. Én a szétterített lábai között, majd anya meleg, nedves pinájában voltam, és mélyen behatoltam a születésem csatornájába.
– ÓÓÓÓÓ... Édes.
Felsikoltott, miközben belé süllyesztettem a kemény farkam. Felfelé billent, hogy erősebben találkozzon a lökésemmel, nagy, súlyos mellei a mellkasán ugráltak. Belemerítettem magam, és éreztem, hogy az ágyékom az övéhez feszül, ráengedtem a súlyomat, mellei szétlapultak a mellkasomon, és újra csókolóztunk, ahogy csak a szerelmesek képesek. Egy hosszú, édes pillanatig mindketten gyönyörködtünk az összetartozás finomságában, amikor a farkam az ismerős pina selymesen nedves melegébe burkolózott. Csókolóztunk, és egymás szemébe néztünk.
Biztos vagyok benne, hogy a legjobb esetben is csak percek voltak, bár bizonyos szempontból csodálatos örökkévalóság volt a mozdulatlanságban, élvezve az egyetlen entitássá válás teljességét. Szinte észrevétlenül mozogni kezdtem, lassan előre-hátra és minden egyes pillanattal tovább húzódva, hogy újra belemerüljek a kényelmes puncijába. Mély-izmai a farkamra tapadva üdvözöltek ahogy mozogtam. Minden pillanat egy kis sóhajt hozott, mindegyik hangosabb, mint az előző. Anya ritmusban kezdte emelgetni a csípőjét, találkozva a lökéseimmel, és komolyan dugni kezdtünk.
Amint azt minden alkalommal átéreztem, mióta először szeretkeztünk, semmi sem hasonlítható ahhoz az édes élvezethez, hogy szeretkezek az anyámmal. Hosszú fekete haja sötét glóriaként terült szét körülötte, keretezve gyönyörű arcát, amely minden egyes lökésnél torzulni kezdett a kéjes örömtől.
– Nagyon szeretlek! – suttogtam a fülébe, mielőtt megcsókoltam és végigsimítottam kedves nyakán, megcsókoltam, majd megszívtam mellbimbóit.
Hátrahúzta a térdét, majd kiegyenesítette a lábát, és a fenekem köré hajlította, megpróbált még jobban kinyílni, hogy a farkam még egy édes töredéke kerüljön belé. Éreztem, hogy a szíve kalapálni kezd, a bőre erősen kipirult és felforrósodott, ahogy szeretkeztünk. Érett pinájának
m
alf
ám
alf
or
alf
ít
alf
ó
illata kezdte betölteni a szobát, jelezve izgatottságát, és örömét. Örömét, hogy a fia megbassza. A farkam lüktetett, válaszul a csípős, sűrű és forró nedvességére, ahogy beborította a kőkemény péniszemet, miközben újra és újra a testébe nyomtam.
Anya egész testében égett a vágy és a szükség. Mindketten izzadni kezdtünk, azt a párás, síkos izzadságot, amit csak a szenvedélyes szerelmesek képesek produkálni. Testünk hangos csattanással találkozott, a verejtékünk kenegette a bőrünket, lehetővé téve, hogy finom súrlódás alakuljon ki, miközben testünk előre-hátra csúszott.
– Istenem!... Igen!... John!... Szeretlek, édesem! – kiabálta miközben a hátát ívelte, sarkai a fenekembe fúródtak, ahogy az első orgazmusa elkezdett szétáradni benne.
– Bassz meg, fiam! Baszd meg a szeretőd! Baszd ki belőlem az összes rosszat! Érezzem, hogy szeretnek! Bassszááááál!...
És meg is tettem, lázas elragadtatással csapódtunk egymásba, forrón, szenvedélyesen szeretkeztünk, és örömünket valahogy fokozta a tudat, hogy a világ örökre megváltozik, hamarosan bezár egy ajtót és kinyit egy másikat. Azon átlépve örökre többek leszünk mint anya és fia. Férj és feleség minden tekintetben, ami számít!
– Én örökké szeretni foglak! Te vagy az életem.., a lelkem..., a szerelmem..., a szeretőm és a feleségem – ziháltam, miközben mélyen anyám-szeretőm méhéig nyomultam.
Vonaglott alattam, szemei vadak és forróak voltak a szavaimból áradó szerelemtől.
– Én... Ó Istenem!... Akarlak, John! Bassz meg, fiam! Bassz meg... Erősen! Mutasd meg, mennyire szeretsz!
A combjai szorosan rám tapadtak, megpróbálva mélyen magába zárni a farkamat, miközben a karját a hátam köré fonta. Felemelte a fejét, és erősen megcsókolt, nyelve az enyémet kereste, míg puncija izmai a fájó farkamat fejték, követelve a spermámmat. A teste az enyémnek feszült, vadul csókolóztunk, orgazmus-nyögései felerősödtek, aztán hátrahajtotta a fejét, és felkiáltott:
– SZERETLEEEK! ADD A MAGOD AZ ANYUNAAAAK!
Nem bírtam tovább, és erősen megfeszítettem magam, próbáltam egy kicsit mélyebbre hatolni anya szent testébe, majd felordítottam:
– ITT VAGYOK! – ahogy elkezdtem spriccelni, és elárasztottam a szoros pináját forró ondósugarakkal. Abban a pillanatban egyek voltunk, és alig bírtam elviselni azt a heves örömet ahogy kiürítettem a magomat az édes, tüzelő puncijában.
Hangosan, levegő után kapkodva ért véget, ahogy átöleltük egymást, és lecsókoltuk az izzadtságunkat.
– Ezt senki más nem tudja, John – sóhajtott anya, és elakadt a lélegzete. Szorosabbra ölelt, nem riadt vissza a testére nehezedő súlyomtól. Szíve vadul dübörgött a mellkasomon, a saját száguldó szívverésemhez illesztve.
– Szeretlek... Örökké.
Már kaptam levegőt. Remegés futott végig a testemen, ahogy a hüvelye összehúzódott és megmasszírozta a még mindig duzzadt farkam. Még szorosabban magához ölelt, és legalábbis pillanatnyilag a világ többi része egyszerűen eltűnt, és semmi sem számított, csak az, hogy egymás karjaiban voltunk.
Melegen és biztonságban érezte magát az ölelésemben.

– Most minden megváltozik, ugye, anya? Minden amiről beszéltünk, megvalósul, nem igaz?
Anya felsóhajtott:
– Igen. Ha az ikrek elmentek, nem marad itt semmi számomra. Hazamegyek, hazamegyünk Kentuckyba. Van még mit javítani a házon, de tudnunk kell költözni a nyár vége előtt.
Elmosolyodtam, megcsókoltam:
– Jól hangzik. Akkor készíthetünk új terveket. – Éreztem, hogy a farkam kezd magához térni, ahogy rájöttem, mit akarok most csinálni.
Anya boldogan felnyögött, érezte, ahogy a hímtagom megkeményedik és megnyúlik benne.
– Mmmmm, és milyen további terveid vannak, szerelmem? – Kinyitotta a száját, ahogy az ajkaimat az övére tapasztottam, nyelveink keringőztek egy kicsit. Lassan, együtt újra ringatózni kezdtünk.
Amikor a csókunk véget ért, a szemeibe néztem:
– Valami, amit megígértünk egymásnak. Ha már beilleszkedtünk ott, arra gondoltam, hogy fel kell keresnünk Simmons tiszteletest, és meg kell beszélnünk egy esküvőt abban a csinos kicsi templomban ahol felnőttél.
A szeme elkerekedett a szavaim hallatán, és talán a már nagyon kemény farkam hosszú, erős lökésétől. – Esküvő, John. Úgy érted...
– Úgy értem, amiről olyan régóta beszéltünk. Én már a feleségemnek tartalak, de szeretném az egészet tökéletessé tenni. Azt kérdezem... Hozzám jössz feleségül?
Anya egyszerre próbált nevetni és zokogni. Gyorsan bólintott:
– Ó, igen, John. Igen a feleséged leszek! – a nyakam köré fonta a karját és magához húzott:
– Nem tudlak már jobban szeretni, John.
Újra megcsókoltam:
– Októberi esküvőre gondolok, szép lehet Kentucky abban az évszakban.
Lassan beletúrtam síkos és sima puncijába, ahogy láttam, hogy szeme felcsillan az ötletemben rejlő lehetőségektől.
– Ó, fiam, ott olyan szép az ősz, az év legszebb időszaka. Szeretlek, John!
Felfelé lendítette a medencéjét, hogy megfeleljen a lökéseimnek, és magasra húzta a térdét, hogy mélyebbre fogadjon.
Izgatottságomat fokozták a szavai, és a tudat, hogy Isten előtt állok majd, és anyámat a feleségemnek fogom tekinteni. Kezeim végigsimítottak puha, sima combjain, feljebb sürgetve formás lábait, amíg a vállamra nem terítettem, így a sajgó farkamat mélyebben benyomhattam.
Hátravetette a fejét, az ajkába harapott, miközben a testébe csaptam magam. Megmarkolta a lepedőt, forró hüvelye falai szeretettel simogatták és szorították vastag, hosszú farkamat, miközben én lelkesen basztam. Kicsit elfordult a fejem, lenéztem ahogy vonaglik alattam a gyönyörtől. Hamarosan ez lesz a mindennapi életünk. Nem kell többé bujkálni, csak anyaként és fiúként, férjként és feleségként éljük az életünket. Éreztem, hogy kezdem elveszteni az irányítást, lehajoltam, és megcsókoltam anya fülét, miközben a sperma kirobbant a heréimből.
Tüzelő puncija a farkam köré záródott, befogadva az összes magomat. A forró spermám kiváltotta a saját orgazmusát, és összekapaszkodtunk, nyögtünk a pillanat örömétől, a boldogság és a szerelem minden ígéretétől.
A délutánt és a kora este hátralévő részét beszélgetéssel és szerelmeskedéssel töltöttük, anya pedig a farkam minden egyes lökésével és a puncijának minden szeretetteljes nyalogatásával egyre inkább boldog és csodálatos önmagának tűnt. Mire hazamentünk már úgy nézett ki és úgy viselkedett, mint aki egyhetes szabadságon volt.

Késő volt, amikor hazaértünk, és csodálkozásunkra besétáltunk egy üres házba.
– Hova a fenébe ment mindenki? – kérdezte anya, és megfogta a kezemet, amikor beértünk a konyhába.
A konyhaasztalon a pizza nagy részét egy dobozban találtuk, tetején egy cetlivel. Felvettem és elolvastam. Felnevettem:
– Íme, ez mindent megmagyaráz.
A feljegyzésben ez állt:
– Kedveseim,
Nos, Molly és én úgy döntöttünk, itt az ideje, hogy Harold családja továbblépjen, és maga mögött hagyja a bánatát. Nem volt könnyű, és attól tartok, valószínűleg évekig nem fognak beszélni velünk... Tudom, hogy ettől össze fog törni a szíved... Egyébként elmentek. Remélem szép napotok volt neked és a fiadnak. Az ikrek elmentek a kerületi tornára, és csak kora reggel jönnek vissza. Nem akartak menni, mert úgy gondolták, hogy ez nem lenne helyes, de meggyőztem őket, hogy ez teljesen rendben van, és az apjuk is azt akarta volna, hogy így tegyenek.
Most ne aggódj értem és Mollyért. Biztos vagyok benne, hogy el tudjuk foglalni magunkat!
Szeretlek titeket,
Deb


Anya nevetett:
– Hűha! El tudom képzelni, mit mondott Debbie azoknak az embereknek!
Megfordult, átkarolta a nyakam, és adott egy hosszú, nyálas csókot, nyelveinket egymásra tapasztva. Egy édes, szexi, csúnya csókot.
– Azt hiszem, egyedül vagyunk, édes.
Felnyitotta a pizzásdobozt, a nagy része benne volt. – Akarsz enni valamit?
Elvigyorodtam, és tenyeremet végigsimítottam anya finom, farmerrel borított fenekén. Még azon a vastag farmeren keresztül is éreztem a melegét.
– Éhes vagyok, anya, de valami sokkal finomabbra, mint a pizza! – Párszor felrántottam a szemöldökömet, mint egy perverz.
Anya felnevetett és megfogva a kezem húzott a lépcső felé.
– Reméltem, hogy ezt mondod!
Felmentünk a lépcsőn egymásba kapaszkodtunk, megálltunk a folyosón, hogy újra megcsókoljam. Anya a falhoz lökött, és miközben a nyelvünk flörtölt és táncolt, hozzám simult. Egy délután átkefélése után is olyan keménynek találtam magam, mint még soha. Valahogy sikerült végigmenni a folyosón, elértük anya hálószobáját. Még mindig csókolóztunk, amikor kinyitottam az ajtót, épp időben, hogy meghalljam, ahogy Debbie hangos nyögéssel elélvez.

Megszakítottuk a csókunkat, anya megpördült, és mindketten tágra nyílt szemekkel néztük az előttünk álló erotikus jelenetet.
Anya szoborszerű nővére az ágyon terült el, meztelenül, mint amikor megszületett, mellei remegtek, mellbimbói majd szétrepedtek, ahogy egyik kezével a lepedőt tépte, és extázisban rángatta a fejét. Fekete haj a lába között. Debbie néni izmos és lebarnult testét elöntötte az izzadság, és a levegőben sűrűn terjengett a felizgatott pina átható illata.
Molly nyalogatta élete punciját, nyelve szakértelemmel dolgozott Debbie remegő húsredőin. A felizgatott és meredt csiklóját harapdálta, miközben középső ujjával belenyúlt. Már két ujjpercnyi mélyen volt. Molly arca teljesen át volt áztatva a puncinektárral, és nem volt kétségem, hogy Debbie pinája annyit kent még rá, amennyit csak tudott.
– Ohhhh, isteniií... Yesss, kislány..., Molly, kislányom..., ne hagyd abba... Ne... ÓÓÓÓÓÓÓÓ! ÁLLJ!
Debbie néni felnyögött, nyelve felső ajkára feszült. Előre-hátra dobálta a fejét, miközben az élvezet hullámai járták át, és egyre feljebb vitték. Láttuk, hogy lábizmai megfeszülnek, és még a lábujjai is összeszorulnak, ahogy az orgazmus szaggatta a testét. Elragadtatása közepette Debbie szeme kinyílt, és látta, hogy ámulva és döbbenten állunk ott. A nagynéném a leghihetetlenebb mosolyt sugározta felénk, tele szeretettel, vággyal és tiszta testi örömmel, és kinyitotta a száját, de csak a teljes élvezet jajgatását tudta kifejezni.
Anya visszamosolygott, és puszit lehelt a nővérére. Ujját az ajkára tette és újra elmosolyodott, mi pedig lassan kihátráltunk az ajtón, és magukra hagytuk a szerelmeseket.
– Istenem, John, ez gyönyörű volt. – Felnézett rám, szemében csillogó szeretettel: – Biztosan mi is így nézünk ki, amikor szeretkezünk! Valósággal ragyogtak!
– Nos, azt hiszem, látnunk kellene magunkat, mennyire élvezzük – kuncogtam, tudatában annak, hogy ismét hozzám dörgölőzik, mint egy macska. – Talán a szerelem...!
Halkan felnyögött, és éreztem, hogy a keze megsimogatja az emelkedő ágyékomat.
– Olyan szerencsésnek kell lenniük nekik is!
Kezét határozottan a farmeromhoz szorította, felnézett rám, és olyan hangon, amitől egy kilencven éves férfi is merevedést kapna, azt mondta:
– Fiam, ha ez a nagy fasz most azonnal nincs bennem, én sikítani fogok.
Telt ajkai akkor már az enyémen voltak, a nyelve elsiklott az ajkaim mellett, és a következő pár perc homályba borult, de amikor a fejem kitisztult, anya meztelenül térdelt az ágyamon, mellei himbálóztak, ahogy rám pillantott a válla fölött. Széttártam a fenekét, és fel-alá simogattam lüktető erekciómmal a szeméremajkait. Vastag ajkai szinte remegtek a várakozástól és a vágytól.
– Istenem, ez...! – Felsóhajtottam, és a farkam mélyen a puncijába nyomtam. Felkiáltott a fájdalomtól és az élvezettől. A pinája még érzékeny és fájó volt a délutáni szerelmi találkozásunktól.
Kezeim a hibátlan bőrén vándoroltak, ízleltem testének melegét és simaságát, szorongattam a gusztusos seggét, majd felfelé a hátán, dagasztottam a vállát, és ki-be hajszoltam a kemence forróságú punciját, ő pedig az izmait használta. Hogy megszorítsa és megragadja a farkam mozgás közben.
Hátradőlt, hogy találkozzunk, térdét szélesebbre tárva, lábait a bokám fölé húzva.
– Imádom a farkad, bébi, ezt a finom, kemény farkad! – Megborzongott az örömtől, ahogy megcsókoltam a nyakát, hátrafésülve a haját és az orrlyukaimat megtöltötte a jázminillatának, és a puncija levének izgató, finom keveréke.
Lecsúsztattam a kezeimet a derekán át a hasán, majd fel, hogy megsimítsam a melleit. Magamhoz húztam, majd anya lecsúszott, hogy a könyökén pihenjen, én pedig követtem őt, még mindig könyörtelenül nyomulva. Éreztem, ahogy a combjai felhúzódnak és megfeszülnek a combomon, ahogy felemeli a lábát, sarkai szinte súrolták a fenekem.
Egy test egy lélek vagyunk, ahogy így megbaszom.
Elfordítja a fejét, és az ajkai az enyémre találnak, alig tud csókolni ebben a kitekert helyzetben, de az ajkaink még mindig összenyomódnak, nyelvünk pedig táncra perdül és egymás köré görbül.
Az ágyam mozog a lökéseimtől, és úgy tűnik, hogy ez a csodálatos tánc szinte örökké tart, világunk a testünkbe száll a szerelem e táncába kapcsolódva, a farkam szinte elviselhetetlen édessége az övében, ami most arra szolgál, hogy egyszerűen csak felfokozzuk egymás iránti igényünket. Aztán túl korán érzem, hogy az izmai lüktetnek lüktető péniszemen, mielőtt hozzám szorulnának, az enyémhez íveli a testét ahogy elborítja az orgazmusa, majd a nyögése sikolyokká válik, ahogy újra elárasztom fehér forró spermával, keményen, gyorsan és kiordítva az élvezetemet!
Anya térde enged, én pedig követem őt egészen lefelé, ez mélyebbre sodor a pinájába, ahogy együtt élvezzük ki a közös orgazmust, és időnként mindketten mozgunk egy kicsit, hogy fenntartsuk azt. Végül izzadságban fürödve és levegő után kapkodva borulunk az oldalunkra, mozdulatlanul kanalazva, a farkam még mindig anyu fogságában, miközben megpróbálunk kilábalni egy újabb csodálatos szeretkezésből!
Hosszú percek múlva anyu felsóhajt ahogy a farkam kicsúszik a jól leápolt puncijából, és még mindig kanalazva, elalszunk. Az egyetlen zaj a saját légzésünkön kívül az időnkénti nyögés és kiáltás a folyosóról... És egész éjszaka ki-be sodródunk álmainkból.

A legpihentetőbb éjszakai alvás után ébredtünk fel, ami bármelyikünknek is adatott az elmúlt időszakban. A tekintetéből az a fény ragyogott, amivel csak egy jól szeretett és alaposan megbaszott nő képes rád nézni. Egy darabig csókolóztunk mire rájöttünk, hogy több hangot is hallunk lent és tudtuk, ki kell vonszolnunk magunkat az ágyból.
Anya kisurrant az ajtómon bement a saját hálószobájába, és abban a flanel köntösben tért vissza amit annak ellenére, hogy viseltes és öreg, a mai napig szexinek tartok.
– Nos, szerintem mindenki lent van. – Anya megnyalta az ajkát, és hozzátette:
– A hálószobám olyan varázslatos, mintha valaki puncilével áztatta volna el. Nem tudom, hogy boldog vagy féltékeny legyek.
A karjaimba vettem és megcsókoltam.
– Nos, talán később én is nyalhatok egy kis pinát, és megpróbálhatom pótolni azt, ami esetleg még hiányzik.
Dorombolt a szavaim hallatán, és visszacsókolt. Esküszöm, soha nem fogom megunni, hogy csókolgassam, olyan édes ízű mindene. Az ajkai, a nyelve, a bőre és a tüzes kincs a lábai között!
Végül lementünk a földszintre, hogy megtaláljuk az ikreket és Debbie nénit, akik a konyhaasztal körül ültek, és befejezték a reggelit. Molly a tűzhely mellett állt, ránk mosolygott és kacsintott ahelyett, hogy megkérdezze, jó éjszakánk volt-e.
– Nos, ideje lenne felkelni, álmosfejűek – mondta Molly jókedvvel teli hangon. – Ülj le, és gyorsan elkészítem neked is a tojást és a szalonnát.
– Hová tűntek a többiek? – kérdezte anya, a hangjából kitűnik a megkönnyebbülés, amiért nem találta még mindig itt a sógornőjét.
Az egyik iker horkantva szólalt meg.
– Deb néni kidobta őket.
– Mollyt szekálták itt, amiért nem főzött eleget vacsorára, és Debbie néni alájuk gyújtott. – tette hozzá a másik iker.
– Nem tudom, mit mondott Willa néninek, de elsápadt, mint egy szellem, és ő és a családja körülbelül 15 percen belül eltűnt. Phil bácsi és csapata körülbelül egy órával később indult el. Mindkét fiú gyönyörködve nézett a nagynénjére, és hosszú idő óta először jutott eszembe, hogy talán még van remény a kis peckes fejükben, annak ellenére, hogy apát követték.
Debbie néni büszkén fogadta a dicséretüket, és észrevettem, hogy még Molly is jobban néz ki. Mint egy kis szerelmes. Odament, és Debbie kezére tette a kezét.
– A nagynénéd tényleg nem semmi – mondta, ámulatba ejtő árnyalattal a hangjában.
Anya odalépett, és hátulról átölelte Debbie-t, kezei a melle alatt, így azok jobban kidomborodtak felfelé a mélyen dekoltált pulóverből.
– Igen, mindig is a csodálatos nagy testvérem volt! – és szeretettel az arcára húzta.
Talán az volt, hogy valamivel többet láttak Debbie néniből, mint amit megszoktak, vagy talán a két nővér közötti szinte nyilvánvaló szexuális feszültség miatt, de a testvéreim kissé elpirultak, és gyorsan elbocsátották magukat az asztaltól. Azt mondták nekünk, hogy kosárlabdázni mennek néhány haverral, és sietniük kell. Gyorsan levonultak az alagsorba, és ahogy mi tovább beszélgettünk, hallottuk, hogy beszállnak az Öreg régi pickupjába.

– Szóval – kezdte Debbie néni. – Hogy vagytok gyerekek?
Anya odajött az ölembe ült és megcsókolta az arcom.
– Soha jobban. – Rám nézett, és a szemével feltett egy kérdést. Egyetértően bólintottam.
– Mindkettőtöknek tisztáznia kell az idei októberi menetrendjét. John és én összeházasodunk!
Debbie néni nevetett és összecsapta a kezét, Molly pedig boldogan mosolygott rám. Anya elpirult, mint egy boldog leendő menyasszony, és folytatta:
– Már férjnek és feleségnek tekintjük magunkat, és őszre szépen vissza kell költöznünk az otthonunkba, Kentucky-ba. Biztos vagyok benne, rá tudjuk venni Simmons tiszteletest, hogy végezze el a szertartást. Deb, szükségem lesz egy koszorúslányra.
Debbie felállt, szemei párásodtak, és először anyát, majd engem is szájon csókolt, a nyelve édes és forró volt, mint mindig.
– Nem tudom, hogy leány vagyok-e, de büszke leszek arra, hogy a koszorúslányod lehetek – mondta, és igyekezett nem vihogni vagy sírni.
– És Molly, én azt szeretném, hogy te állj mellettem, és te légy ott a legjobb... Ööö, nő – mondtam.
Molly meghatódott. Ahogy felállt, megtörölte a szemét:
– John, én nagyon szeretem ezt a családot! Soha nem láttam még nagyobb szeretetet, mint itt.
Odajött és adott egy nyelves puszit, majd anyához fordult és ugyanezt tette.
– Büszke leszek, hogy melletted állhatok, szivi!
Mindkettőnket magához ölelt, majd Debbie néni is csatlakozott hozzánk, és négyes ölelésbe fonódtunk. Anyát és engem újabb meleg, szenvedélyes csókok árasztottak el, majd Molly és Debbie néni szembekerültek egymással, boldogan mosolyogtak egymásra, majd összeölelkeztek és megcsókolták egymást.
Debbie odahajolt, és Molly arcát a kezei közé fogva, ajkát Mollyéhoz tapasztotta. Molly felsóhajtott, miközben átkarolta Debbie néni derekát, és szorosabban magához húzta. A két nő hangosan csókolt, miközben mi egymásra néztünk és vigyorogtunk.
Molly és Debbie véget vetett a csókjuknak, és összeszorított arccal ránk fordították a fejüket.
– Esküszöm, soha nem találkoztam senkivel, olyan férfival vagy nővel, aki miatt úgy érzem magam, mint Mollyval itt, bár te jársz hozzá a legközelebb – kuncogott Debbie.
Anya felhorkant: – Nos, tegnap este biztosan jól érezted magad!
Molly nyögött egyet, és azon néhány alkalom egyikében, amióta ismertem, elpirult.
– Láttatok minket tegnap este? Ó, Istenem!
– Gyönyörű voltál, édes – mondta anya. – Nem is tudom, mikor láttam boldogabbnak a nővéremet.
– Vagy kanosabbnak! – tettem hozzá Mollyra kacsintva.
Molly úgy kereste a szavakat, mint egy iskoláslány, akit rajtakaptak, amint beismeri első komoly szerelmét.
– Tudom, hogy ennek szomorú időszaknak kellett volna lennie, és ez szörnyen hangzik, de nagyon örülök, hogy itt lehettem. Deb... – Felnézett Debbie-re, és felsóhajtott. – Csodálatos a nagynénéd!
Aztán mintha anya és én ott sem lettünk volna, amikor Debbie és Molly folytatta a csókot. Ahelyett, hogy figyelmen kívül hagytuk volna, anya és én is hasonlóképpen jártunk el: az ölembe vontam anyámat, megcsókoltam, és éreztem, hogy az ölemben lévő keménységen mocorog.
Végül mindannyian visszataláltunk az emeletre, kimondatlan megállapodásunk volt, hogy külön hálószobákba vonulunk vissza, ahol nyugodtan szeretkezhetünk. Molly és én még egy utolsó pillantást vetettünk egymásra, mielőtt becsuktuk a hálószobánk ajtaját, és mosolyunk azt ígérte, hogy hamarosan mindannyian együtt is fogunk szórakozni, de egyelőre külön-külön fedezzük fel világunkat, anya és én, Debbie és Molly.

Az a nap és a következő is, azzal telt, hogy szerelmeskedjünk, és csak akkor álljunk meg, amikor az ikrek ott voltak a közelben, vagy amikor az utolsó részvétnyilvánítók meglátogattak. Biztos vagyok benne, hogy Molly és Debbie ugyanolyan gyakran hallották a szenvedélytől és szerelmünktől érzett kiáltásainkat és nyögéseinket, mint az mi övékét, mindkettő ösztönözte a másik párt. Még akkor is, amikor az ikrek a közelben voltak, kimondatlan megegyezés alapján az egyik pár lefoglalta a fiúkat, míg a többiek elbújtak az emeleten egy kis együttlétre. Az elmúlt néhány napban sok titkos mosolyt osztottunk meg oda-vissza.
Nyilvánvaló volt, hogy ez a dolog Molly és Debbie között több volt, mint egy egyszerű röpke találkozás. Ugyanazt a doromboló macska-elégedettséget láttam Molly arcán, mint amikor anyát látom. Mindenesetre jól összejöttek: fiatal és az érett nő, az alacsony, kompakt Molly és a hosszú és a hajlékony Debbie tökéletesen kiegészítették egymást. Egyértelmű volt számunkra, hogy ez jó dolog.

De ezeknek az utolsó csodálatos napoknak véget kellett érniük. Mollynak és nekem vissza kellett mennünk az egyetemre, mielőtt túlságosan lemaradtunk volna, és rosszkedvűen összepakoltuk a csomagjainkat, hogy induljunk. Anyát, alig tudtam elengedni. Az egyetlen vigaszom az volt, hogy tudtam, még egy-két hétig, anya nem lesz egyedül, és hogy Debbie azt tervezi, marad egy darabig. Molly és Debbie között is érzékeny volt a búcsú Molly ünnepélyes fogadalma miatt, hogy meglátogatja Debbie-t a tavaszi szünetünkben.
Volt még egy utolsó hosszú és édes csók anyuval, és az ő ízével az ajkamon bemásztam Molly furgonjába. Elmentünk, és az oldalsó tükrökben néztük anyát és Debbie nénit karöltve, amint integetnek nekünk. Molly szeme kivörösödött és szipogott, de boldog mosoly ült az arcán, és alig tűntek el szem elől, amikor felém fordult:
– Lehet, hogy megőrültem szivi de azt hiszem, szerelmes vagyok a nagynénédbe!
Csak mosolyogtam rá, és halkan feleltem neki:
– Tudom, tudtam, abban a pillanatban, amikor anyuval láttuk, hogyan szeretkeztek.
Kérésemre egy kis kitérőt tettünk, amikor elhagytuk a várost. Molly kivitt a kis temetőbe, ahol eltemették az Öregembert. Egyedül sétáltam a sírjához, és lenéztem a nyughelyére. Nem voltam benne biztos, miért kell visszajönnöm. Talán úgy éreztem, hogy tartozom neki. Végül is elloptam tőle a feleségét. Végül hangosan megszólaltam.
– Ne aggódj. Anyát boldoggá teszem. Boldogabbá, mint valaha veled volt. Jó életünk lesz, apa. Csak azt akartam, hogy tudd. Viszlát, és szeretlek.
Megfordultam és eljöttem a sírtól. A mai napig nem mentem vissza.
Visszamásztam a furgonba és Mollyra néztem:
– Köszönöm, végeztünk. Vége.
Molly sebességbe kapcsolta a furgont, és ahogy elhajtottunk rám nézett egy szexi kacsintással.
– Nincs vége, szivi. Még csak most kezdődik.

Folytatjuk...
Bot-ok részére nme engedélyezett a szavazás!
Szavazás átlaga: 8.51 pont (67 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
kivancsifancsi
2023. szeptember 9. 14:06
#6
Nagyon érzelmes történet, szerencsés folytatás az apa/férj **eltávozásával** , kíváncsian  várom a folytatást. Gratulálok a fordításhoz, szép munka.
1
sportyman (alttpg)
2023. szeptember 9. 11:05
#5
Nagyon izgató, szép, megható történet. Elhárult az utolsó előtti akadály is az anya - fia szerelem elől.
1
didide
2023. szeptember 9. 09:49
#4
Nekem az anya fia nem jön be. Másképp nagyon tetszik. Várom, hogy négyesbe is átmenjen.
1
Andreas6
2023. szeptember 9. 07:42
#3
Nagyon szép leírás, bár én minden kedves, szerető nővel el tudom képzelni magam, csak anyámmal nem (és a nővéremmel sem).
1
T
Tátrai Attila
2023. szeptember 9. 05:06
#2
Nagyon jól volt a történet
1
T
Törté-Net
2023. szeptember 9. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1