A tanyasi élet szépségei 1. rész

Anyu mesélte mindig, hogy az én világra jövetelem a halál munkássága volt. Ilyen egyszerűen mondta ki, ahogy a tésztát gyúrta a konyhaasztalon, vagy amikor a petróleumlámpánál mesét olvasott. Én sokáig nem értettem, mit jelenthet ez. Csak azt tudtam, hogy a pocakban furcsa feszültséget érezhettem, mintha a világ odakint sosem lenne nyugodt.
Tízéves lehettem, amikor anyu letett mindent, és a szemembe nézett.
– Kis lányom, ezekkel a dolgokkal tisztában kell lenned – mondta, és mély levegőt vett.
Azután csak mondta, mondta, és én próbáltam összerakni a képet a szavaiból.
Van egy bátyám. Legalábbis papíron. Talán kétszer láttam életemben, és akkor is messziről, egy kapualjban, mielőtt anyu gyorsan tovább húzott. Az ő apukája nem az én apukám. A bátyám után tizenhat évvel születtem, akkorra anyu meg az ő apukája már nem éltek jól. Az én apukám volt anyukám életének értelme – ezt mindig így mondta. A vér szerinti apám, akinek a falu széli házába születtem, aki segített anyának felnevelni engem.
Aztán véletlenül kiderült a világ felé, hogy én a pocaklakó nem az ő lánya vagyok.
Apukám – mert én annak neveztem és nem János bácsinak, hiszen a mostohaapám lett volna, és most is annak hívom –, rossz szájú emberek azt állítják, hogy úgy állt bosszút anyukámon, ahogy tudott, és ahogyan neki a legjobban fáj. Anyu szüleit hazafelé vitte a kocsijával a faluból. Azt mondták, műszaki hiba történt. A kocsi pont a vasúti síneken állt meg.
Anyu egyszerre temette el a szüleit és a volt férjét.
A bátyám apja a vonat alatt végezte, ahogy mamáék is, hiszen abban a kocsiban ültek hátul.
A bátyám tizenhét éves volt akkor. Azt mondják, összeverekedett az én apukámmal, mielőtt elköltözött volna. Ököllel verte a mellkasát, hogy te ölted meg őket, te gyilkos. Pedig műszaki hiba volt, csak műszaki hiba
vagy lehet, hogy nem. De a gyász nem hallja a magyarázatot. A bátyám azóta nem állt szóba vele. Velem sem, mert a vér szerinti apukám tiltott tőle engem is és anyát is. A bátyám szemében apukám miatt veszítette el az apját és a nagyszüleit egyetlen nap alatt. Azóta a mamáék birtokán él és viszi tovább a gazdaságot.
Születésemkor már nem a közös házunkba születhettem, amit mostohaapámmal építettek.