Elengedés után a boldogság 3. rész

A kocsiban ültünk. A kis Rita a hátsó ülésen, az autós hordozóban, mélyen aludta a szállodai éjszakák után járó pótlást. Elöl Zsófi vezetett – én túl fáradt voltam, és talán ő is jobban szerette így, ha a kezében van a kormány, ha ő irányít.

Az eső kopogott a szélvédőn. Az ablaktörlők monoton ritmusa ringatott.

– Apának köszönhetjük – mondtam halkan.

Zsófi rám sandított.

– Mit?
– Hogy... ez megtörténhetett.

Nem kellett magyaráznom. Tudta, mire gondolok. Az ajtó. Az az ötlet, hogy a közös főfalba ajtót kell ütni. Hogy ne kelljen átmenni a kertben, ne kelljen kopogni, ne kelljen külön lenni.

– Felnyitott egy ajtót – mondta Zsófi, és a száját elhúzta –, az ajtó ötletével.

Mosolyt akart erőltetni, de nem sikerült neki. Inkább csak elhallgatott. Az eső egyre erősebben vert.

– Komolyan – folytattam. – Ha nincs ez a szállodai hétvége, ha nincs az a franciaágy... lehet, hogy soha. Pedig a szeretet megvolt.
– Megvolt – bólintott Zsófi. – Már régen. Csak... nem mélyült el.
– Inkább kibővült – mondtam. – A test szeretetével.

A szó kimondva is furcsán hangzott. Test szeretete. Nem szerelem. Nem vérfertőzés. Nem bűn. Valami más. Valami, amire nincs jó szó.

Zsófi hosszan nézett maga elé az útra. Az út mentén a vizes fák sötét foltokként suhantak el.

– Ez egyikünket sem nyugtatja meg – mondta végül. – Tudom. De... elfogadhatóbbá teszi. Nem?
– Igen – mondtam. – Mintha a test megkapta volna, amit régóta kért. És a lélek... a lélek meg tanulgatja, hogy ehhez hogyan kell viszonyulni.

Zsófi bólintott. A keze a kormányon. Az ujjai fehérek voltak a szorítástól.

– Apu, anyu mit szólna, ha tudná? – kérdezte.
– Nem tudják – mondtam.
– Szerinted nem fogják sejteni?

Elgondolkodtam. A szüleink nem voltak hülyék. Anyám mindent észrevett. Apám csendes volt, de figyelt.

– Lehet, hogy sejtenek majd valamit – mondtam óvatosan. – De nem fogják szóvá tenni. Mert... mert működünk. A család működik. A kis Ritának megvan mindkét szülője – vagyis apa, és te. És mi... mi csak azt akarjuk, hogy a lányunk ne legyen egyedül.
– Hogy én se legyek egyedül – javított ki Zsófi.
– Igen. Hogy te ne legyél egyedül.