Az én kis szeretőm - Karácsony 1. rész

1 év telt ez azóta, hogy az én kis szorgos kisdiákom először belém dugta a kis szűz farkincáját. Azóta minden nap többször is örömködünk egymásnak, és én azóta is imádom a fáradhatatlan lendületét, erejét és kitartását, mivel nap, mint nap kielégít. Ráadásul itt a téli szünet a karácsony és az év vége. Lázasan készülünk az évvégére. Mindenkinek van terve arra, hogy a szilvesztert és az éjfélt hol fogja eltölteni. A lányom az egyik barátnőjénél, én meg a fiam farkán, amint már sokadikra pumpál tele azzal a finom fehér nedűjével! Már alig vártam, ez volt a terv, de az élet mást hozott, valami olyat, amit még a legvadabb álmaimban sem képzeltem. Most ezt mesélem el.
Karácsony előtt pár nappal váratlan események szakították szét az idillünket. Az anyám. Felhívott, hogy a karácsonyt szeretné velünk tölteni, ezért menjünk le érte az öcsémmel és hozzuk föl hozzánk, hogy velünk lehessen az ünnepek alatt. Más se hiányzott. Nem is értettem, sokszor hetekig nem hallok róla, most meg hirtelen családozni akar? Sose akarta velünk tölteni a karácsonyt, de még tesómék családjával sem, mindig mi mentünk hozzá, mire ez a nagy indulat. De nem volt mit tenni. Felhívtam az öcsémet hogy, megbeszéljem vele hogy, hogyan oldjuk meg, ezt a helyzetet, és ő vállalta is volna, hogy lemegy anyánkért egyedül, de anyánk kikötötte, hogy mindkettőnket látni akarja. Így hát nem volt mit tennem, elkezdtem készülődni a nagy eseményre.
Az óra reggel fél 4-kor szólalt meg. Álmosan fáradtan keltem, ideges és feszült voltam anyám miatt, de 5-re lent kell lennem, mert akkor indultunk. Lezuhanyoztam majd a tükör előtt bugyiban és melltartóban szépítkezem még egy kicsit. Ekkor jött be a fiam. WC-re kellett mennie, és ahogy a fehér porcelán felett állt, fél szemmel oda sandítottam. Este kimaradt a közös móka, talán most lehetne gondoltam, de eszembe jutott, hogy nincs rá idő. Aztán mikor befejezte, odaállt mögém és átkarolt. Látta rajtam hogy ideges és feszült vagyok, és próbált megnyugtatni. Jól esett, ahogy átölelt, ám ahogy magamhoz húztam megéreztem az alsóján keresztül azt a csodás forró és máris kemény álló farkát.
– Édes istenkém! – sóhajtottam magamban, de jó is volna, de most nincs rá idő.
– Nem lehet – súgtam neki, mire ő kicsit szorosabban bujt hozzám és nyomta hozzám a farkát.