Későn jött szerelem

Jól menő, de nem NER-es üzletembernek tartom magam. Vagyonom gyarapodása nemcsak az üzleti érzékemnek, hanem bohém életemnek is köszönhető. Hetente új nő, aki fillérekbe kerül – mintha egy feleség lenne. És persze számomra a lényeg a szex. Egy feleség az első pár hónap beetetés után egyre fáradtabb, gyengébb, fejfájós lesz, ha a dugásról van szó. Amúgy pedig mérhetetlenül féltékeny, kapzsi, mindent magának akaró, önző nőszeméllyé változik, aki akkor is kinyomná a szemed, ha egy nő árnyékára nézel.

Így aztán 49 éves, 28 éve elvált szingli pasi vagyok. Nem vagyok naív. A nők – kezdetben a tizennyolc pluszos-tól a negyvenig – nem hozzám ragaszkodnak, hanem a kitömött pénztárcámhoz, és azért, hogy az minél vékonyabbra zsugorodjon – átvándorolva a táskájukba – mindent is megtesznek.

A panorámás penthouse a város szívében, a belváros fényárban úszó magaslatán – ez a tökéletes díszlet, amelyet magam köré építettem. Este tíz van. Kint Budapest kivilágított ablakai pislognak, bent a gyertyák lángja táncol, miközben a százharminc éves bor illata összefonódik a parfüm édeskés, csapdába csalogató jegyével.

A nő, Zsófi, vagy ki a fene, harminc,  inkább negyven körül járhat. Az a fajta, aki ösztönösen tudja, hogyan kell körbejárni egy férfit, mint a vadászpók a hálóját. Nem kell neki sok szó. Ahogy a kabátja lecsúszik a válláról, a ruha is követi, mintha egy jól begyakorolt, mégis végtelenül természetes tánc része lenne. Lassú, tudatos mozdulatok, szeme közben végig az enyémet fürkészi, méri a hatást, számolja a rezdüléseimet.

Letérdel elém, a perzsa szőnyegre, és amikor ajka eléri a célpontot a farkam, minden rezzenése egy súgott ígéret, egy szinpadias jelenet. Nincs kapkodás, nincs esetlenség – tökéletesen profi. Nyelve és ajka úgy dolgozik, mintha ettől a pillanattól függne az egész létezése, miközben keze a combomon nyugszik, tekintete felfelé réved, ártatlanul és mégis kihívóan. Tudja, hogy erre vágytam egy érzéki szopásra és megadja, de az adakozás mögött ott feszül a kimondatlan ellenszolgáltatás utáni remegése.

Az ágyban aztán egészen más színpadkép tárul elém. Minden pozíció, minden elhaló sóhaj, minden hitetlenkedő

– Istenem, mekkora vagy.