Szexbarátnő 2. rész - A második menet

A következő napokban számtalanszor visszapörgettem fejemben titkos kis kalandunkat, meg az odáig vezető utat. Az emlékek hatására továbbra is a bűntudat és a vágy kettőse dolgozott bennem. Természetesen általában az utóbbi győzedelmeskedett, így a legtöbbször egy szenvedélyes önkielégítés lett a fantáziálgatás végeredménye. De unokanővérem telt keblei, kéjes sóhajai, illetve puncijának szorítása álmaimban sem mindig hagytak nyugtot nekem, ezáltal párszor kőkeményen álló farokkal ébredtem.

A felejthetetlen éjszaka óta csak egyszer, május vége felé ugrottak át hozzánk nagybátyámék. Szandrával úgy tettünk, mintha mi sem történt volna. Meg is lepődtem, hogy milyen kiválóan tud titkot tartani. Igyekeztem minél kevesebbet tartózkodni a közelében, ám egy idő után már nem bírtam tovább, ezért diszkréten félrehívtam.

A kertbe sétáltunk, ahol az udvari hintákon foglaltunk helyet.
– Miről akartál beszélni? – kérdezte.
– A múltkoriról – feleltem óvatosan.
– Jaaa... azt hittem haragszol miatta.
– Nem, miért haragudnék?
– Mert a múltkor eléggé úgy tűnt.
– Nem haragszom. Akkor sem haragudtam, csak nem értettem miért csináltad ezt az egészet. Vagyis de értem, mert végül elmondtad, csak hát elég furcsa.
– Nem volt jó? – érdeklődött kisebb huncut mosollyal az arcán.
– Dehogynem... igazából az nem tetszett, hogy rám valamiféle trófeaként tekintettél.
– De ez nem igaz. Te Te vagy, szóval nekem különlegesebb, mint akármelyik másik pasi. Csak ennyiről volt szó.
– Oké... Ha ez tényleg így van, akkor ezek szerint lehetne szó akár több alkalomról is?
– Szeretnéd? – tette fel a kérdést meglepődve.
– Ha benne vagy, akkor igen, persze.
– Persze, hogy benne vagyok – vallotta be felcsillanó szemekkel, mire mindketten elnevettük magunkat.
– Akkor ezt megbeszéltük – állapítottam meg jó kedélyűen.
– Igen, de van egy szabály, amiről soha nem szabad megfeledkezned – váltott komoly hangnemre Szandra.
– Nem mondhatom el senkinek...
– Ez az egyik, de ez alap. A másik, ami még ennél is fontosabb, hogy ez csak szex. Szó sem lehet érzelmekről.
– Persze, egyetértek – mondtam egy rövid hatásszünetet követően.
– Amint érzelmekkel kezded keverni, azon nyomban vége a dolognak. Rendben van?
– Nem fogom.
– Úgyis rájövök... Rendben van így?
– Rendben van – válaszoltam bólintva.
– Oké... Akkor majd jelentkezem – árulta el a rá jellemző kacér mosollyal az arcán.

Június közepén egy hétköznap délutánon, szüleim és a testvérem vásárolni mentek, Én pedig otthon tartózkodtam a nálunk pár napot eltöltő nagyapám társaságában.
– Odakapcsolsz a meccsre? – kérdezte tőlem az emeleten lévő nappaliban.
– Persze – feleltem. Kezembe vettem az irányítót, eleget tettem kérésének, majd feljebb tekertem a hangerőt, mert tapasztalatból tudtam, hogy a rossz hallása végett mindig így tévézik – Így jó lesz?
– Mehet még egy kicsit hangosabbra – mondta, erre Én még magasabbra állítottam a hangot.

A szobámba sétáltam és meghallottam, hogy a telefonom. Szandra hívott.
– Szia! – köszöntem.
– Szia! Csinálsz valamit? – búgta bele a készülékbe.
– Nem, itthon vagyok.
– Tudom, hogy otthon vagy, mert mondtad nem mész ma sehova, de csinálsz valamit?
– Ja, most éppen semmit...
– Az jó, mert mindjárt nálad vagyok.
– Mi? Ugye csak viccelsz?
– Nem. Ha nem hiszed nézz ki az ablakodon! Nem sokára befordulok az utcátokba – árulta el. Elhúztam a függönyt, s kifele kémleltem.
– Tuti csak szívatsz.
– Nem, már az utcátokban vagyok. Mindjárt láthatsz – jelentette ki vidáman. Néhány másodperc múlva valóban megpillantottam, amint szürke szoknyában, telefonját a füléhez tartva, megállíthatatlanul felénk tart – Na, látsz már? – kérdezte nevetve.
– Igen... de... itt van a nagyapám is – suttogtam. A kapunk elé érkező lány, válasz helyett megnyomta a csengőt. Kisiettem a szobámból, láttam, hogy az ordító televíziót kitartóan bámuló öreg semmit nem érzékelt a külvilágból, lesiettem a lépcsőn, végül egy gombnyomással beengedtem unokanővéremet a kiskapun – Miért most jöttél? – kérdeztem, mikor belépett az ajtón – Mondtam, hogy itt lesz.
– Tudom. De a többiek nincsenek itt, nem? – érdeklődött mosolyogva.
– Nincsenek. Még...
– Akkor meg mit parázol annyit? – kötözködött felfele haladva a lépcsőn. A felső szinten az elmélyülten tévéző nagyapám elé álltam.
– Figyelj, átugrott Szandra – árultam el lejjebb véve a hangerőből.
– Naaa! – reagált az öreg – Szia! – üdvözölte a csajt. Ők ketten nem álltak rokonságban, de természetesen ismerték egymást. Beszélgetésbe elegyedtek, egy ideig hallgattam, aztán a hálószobámba vonultam, ahol kisebb rendet raktam.

Nem sokkal később unokatesóm is csatlakozott. Megállt előttem, rám vigyorgott, azzal rámarkolt a farkamra.
– Mit csinálsz? – kérdeztem felnyögve, kezeimmel az övé után kapva. Helyzetemet kihasználva könnyedén az ágyamba lökött, s a hasamra ült. A földre dobta táskáját, gyorsan előhúzott belőle valamit, amit egyből a csuklóimra tekert. Előrenyomta a fekete színű erősebb madzaggal összekötözött kezeimet, melyeket a fekhely támlája és a fal között lévő radiátorcsőhöz rögzített – Megvesztél? Bármelyik percben bejöhet.
– Na és? Legalább látna valami izgalmasat – állapította meg mosolyogva, miközben előhalászta ágaskodó farkamat.
– Inkább pont, hogy infarktust kapna – hadartam halkan. Szandra ismét a táskájába nyúlt, amelyből egy darab óvszert vett elő – Legalább csukd be az ajtót!
– Abban mi lenne az izgalom? – érdeklődött kacér vigyorral az arcán, mialatt a szerszámomra görgette a gumit. Félrehúzta bugyiját, a bejáratához illesztette makkomat, végezetül lassan rácsúszott. Bármennyire nem akartam, hangosan felsóhajtottam. Amikor tövig benne voltam, akkor lehunyt szemekkel Ő is sóhajtott egyet.

Fel-le kezdett liftezni a dákómon, Én pedig hol a kiszabadított melleit, hol a nappalit figyeltem. A tévé hangzavarától esélyem sem lett volna meghallani, ha esetleg az öreg felkel a kanapéról, látni szintén nem láttam, ami azt jelentette, hogy legalább Ő sem lát ránk. Egyre nehezebb volt koncentrálni Szandra szűk hüvelyének szorításától, csendes, de kéjes zihálásától, valamint telt kebleinek látványától.

Kénytelen voltam minél előbb elélvezni, ezért rákapcsoltam a tempóra: csípőmet felfele lökdösve, hevesen kúrtam unokanővérem pináját. Nyelvemmel megpróbáltam elérni jobb mellbimbóját. Mikor ez sikerült, alaposan megnyalogattam, aztán a számba kaptam. Erősen szívogattam, azután a nő a másik rügyét. Miután azzal is végeztem, az arcom elé lógatta mindkét ikrét, melyeket amennyire csak tudtam az ajkaim közé vettem és erősen faltam.

Lihegve még szaporábban döfködtem Őt alulról. Éreztem nem kell már sok, majd a sokadik lökést követően mélyen beléhatoltam, Szandra pedig vaginájával teljesen elnyelte péniszemet. Puncija pulzálva a farkamra feszült, ennek hatására egy elfojtott nyögés kíséretében, lávaként lövelltem ki ondómat, míg unokatestvérem a mellkasomra szorított tenyerekkel, összezárt szemekkel, remegve nyögdécselt rajtam.
– Góóól!!! – kiáltotta a sportkommentátor a tévében.
– A kurva anyátokat!!! – horkant fel erre nagyapám.

Unokatestvérem leszállt rólam, levette az óvszert a még mindig álló rudamról, a mellettünk lévő kukába dobta, eloldozta kezeimet, végül egy csókot nyomott szájamra. Kisétált a szobámból, elköszönt a nappaliban ülő nagyapámtól, azzal lesietett a lépcsőn. Magamra hagyva, kielégülten feküdtem az ágyamban, miközben továbbra is zajosan szólt a tévé az emeleten.