Elítéled az anyát? 8. rész

– Halló!
– Tudnak róla, ami történt. Eszti tudják!
– Szilvi? Figyelj örülök, hogy hívsz, de most éppen egy fontos hívást várok.
– Megtaláltak és téged is. Nem tudsz elmenekülni!
– Szilvi lassabban, nyugi. Semmit nem értek ebből.
– Nincs rá idő, minél hamarabb pakoljatok össze Andrissal és meneküljetek el, mert eljön érted is. Viktor az! Viktor! Mindenről tud arról az estéről, ami történt. Nem vagy biztonságba! Most mennem kell, csak minél hamarabb szólni akartam róla.
– Szilvi! Ne tedd le! Várj!
Francba. Lerakta. Pont most kellett neki hívnia, már egy ideje nem beszéltünk.
– Anyu, mi a baj? Szilvi néni volt az? Történt vele valami?
– Igen ő volt, és nincs semmi baj, csak tudod milyen, amikor beszél, mindent csak elhadar.
– Ez tuti? Mert nagyon elfehéredtél anya.
– Csak ideges vagyok Kriszti néni miatt és meglepődtem, hogy ő hívott. Amúgy nincs baj, csak éppen sietett valahova, de üdvözöl téged – nyugtattam meg.
– Akkor jó. Remélem meglátogat majd minket.
– Azt hittem, anyum hív – szólt közbe Tomi.
– Sajnos nem ő volt. A húgom volt.
Amint kimondtam ezt újra megcsörrent a telefonom. Ránéztem és láttam, hogy Kriszti hív.
– Anyukád az – mondtam izgatottan és felvettem a telefont.
– Hogy vagy? Minden rendben van? – kérdeztem ugyanúgy izgatottan.
– Jól, csak nemrég keltem föl az alvásból. Jól sikerült a műtét. Kérlek add a fiamat.
– Tomi! – átadtam a telefont.
– Anyu! Azt hittem, hogy meghaltál.
– Holnap meglátogatlak.
– Rendben, tudom, ne izguljál értem, jól viselkedek.
– Én is szeretlek! Szia! – tette le a telefont.
Végre mindannyian megnyugodtunk, hogy Kriszti telefonált és jól sikerült a műtétje. Viszont a húgom miatt zaklatott voltam. Rákellett gyújtanom. A fiúk előtt nem akartam mutatni a feszültségemet, ezért kimentem a fürdőszobába a telefonommal és a cigimmel. Megpróbáltam visszahívni a húgomat. Nem vette föl. Ha tényleg Viktor van a háttérben, akkor nem maradhatok itt. Miért pont most kellett ennek történnie, amikor a legjobb barátnőm kórházban van én pedig a fiára vigyázok. Újra tárcsáztam, de megint csak kicsöngött. Mérgemben eldobtam a telefont. Húgom nem hívott volna, ha nem lenne baj. Elszívtam gyorsan a cigit, majd felvettem a telefont a földről. Visszamentem a srácokhoz.
– Pakolj össze Tomi, amit hoztál magaddal. Átmegyünk hozzátok.
– Micsoda? – kérdezték egyszerre.