Elítéled az anyát? 9. rész

– Eszter! Eszter! – tapsolt egyet. – De jó baszható milf lett belőled – mondta Viktor.
– Mit keresel itt? Hogy találtál meg? – kérdeztem felháborodva.
– Tudod jól mit tettél! Most pedig befelé! – kiáltott ránk, majd bezárta a bejárati ajtót.
Húgommal és a fiúkkal a kanapéra ültettek. Mindannyian megvoltunk ijedve. Viktor és az embere velünk szembe ültek. Viktor egy kis termetű, vékony, szakállas, kopasz, orosz ember volt. Az öltönyös férfi egy magas, kigyúrt, szőke hajú, szintén orosz volt. Nem ismertem őt.
– Tiszta meghitt otthon ez. Érzed ezt a kellemes családi légkört? – kérdezte és vett egy nagy levegőt az orrán keresztül.
– Mit akarsz?
– Az igazságot arról az estéről, hogy mit műveltél a fiammal.
– Nem tudom miről beszélsz.
– Elég a hazugságból! Most azonnal elmondod pontosan mi történt! – rácsapott az öklével dohányasztalra.
– Nem tudom mit akarsz. Mindent elmondtam a rendőröknek, neked is ugyanazt tudom – feleltem idegesen.
– Hát jó, csinálhatjuk így is. Igor!
Az öltönyös férfi felállt a kanapéról és levette a zakóját. Odajött hozzánk. Felemelte a húgomat és pofán ütötte. Az ütéstől földre esett. A férfi lehajolt a húgomhoz és újra ütni kezdte. a szája, orra.
– Ne bántsa! – kiabáltam rá.
– Igor! Hozd a tolószékes nyomorékot.
– A fiamat ne! Ne! – ordítottam és próbáltam megvédeni a fiamat.
Igor arrébb lökött és kiemelte a kerekesszékből a fiamat. Másik kezével felemelte a Szilvit és hozzám lökte. A gyerekemet maguk mellé ültették.
– Milyen jóvágású legényed van – közben beletúrt a hajába.
– Ne érjen a fiamhoz – kértem sírva.
Viktor a zsebéből elővett egy kést.
– Ne! Ne merészelje ezt! Engem öljél meg akkor, de ne őt. Ártatlan a .
A késsel a fiam felé fordult, majd levágott egy tincset a hajából. Asztalra tette a levágott hajat.
– Nem kell izgulnod, haja szálának sem esett baja. Látod mennyi haja van a fiadnak – majd beletúrt megint a hajába és újra levágott belőle egy tincset és azt is az asztalra tette.
– Most, hogy végre valóban figyelsz rám, újra megkérdezem, hogy mit csináltál akkor.
– Megöltem a fiadat – zokogtam.
– Folytasd, hallani akarom az egészet. Csak bátran – nézett a szemembe.
Felidéztem magamba azt a több, mint tíz éve elfelejtett emléket.