Gáborék története 2. rész

Egész éjjel, még álmomban is ezen járt az eszem. Gábornak kell a beleegyezése a csavart, mondhatni beteg ötletemhez. Nehezen fogalmazódott meg bennem. Majd mikor Gábor hullaként haza jött, tudtam, fáradtan kell hátba rúgnom, hogy talpam a mellkasán jöjjön ki.

Zuhany közben kezdtem bombázni. Bementem a fürdőszobába, a gőzben alig láttam a testét a csempézett fal előtt. Gábor a zuhany alatt állt, a válláról folyt a víz, a fejét alig tudta tartani, és a szemét lehunyta.

– Gábor – szóltam, és a hangom határozott volt –, beszélnünk kell.

Kinyitotta a szemét, és rám nézett.

– Most? – kérdezte, és a hangja fáradt volt. – Virág, alig állok a lábamon.
– Tudom – feleltem, és odamentem a zuhanyhoz. – De ezt most kell megbeszélnünk.

Elmondtam Erzsikét. Hogy mire vágyakozik. Hogy én mit ígértem neki. Hogy megteremtem a vágyát.

Gábor félig alva röhögött. – Honnan szerzek olyan jó pasit, mint én? – kérdezte, és a hangja gúnyos volt.

– Nem kell más – feleltem, és a szemébe néztem. – Te vagy az.

Gábor kihúzta a fejét a zuhany alól, és rám nézett. – Én? – kérdezte hitetlenül. – Virág, te most őrült vagy? Én megdugjam a főnöködet? Azt a hatvanéves nőt?

– Miért ne? – kérdeztem, és a hangom nyugodt volt.

Gábor lerakta a zuhanyfejet, és kilépett a kabinból. A törölközőt a derekára kötötte, és a szemembe nézett.

– Virág – mondta, és a hangja szigorú volt –, ez nem játék. Ez a nő a főnököd. A házat adta, ahol lakunk. Ha valami balul sül el...
– Semmi nem sül el balul – szakítottam félbe. – Erzsike magányos. Vágyik a férfi érintésre. Te pedig egy férfi vagy. És én... én a feleséged vagyok. És azt mondom, hogy tedd meg.

Gábor rám nézett, és a szeme elkerekedett. – Hát te nagyon hülye vagy – mondta, és a hangja hideg volt. – Agydoki mikor látott?

– Na ne játszd már nekem a kis szende szűz hűséges férjecskét – vágtam vissza, és a hangomban ott volt a gúny. – Hogy gondolod, hogy én nem tudom?
– Mi van? – kérdezte, és a szeme összeszűkült.
– Bazd meg – nevettem fel, de a nevemetés mögött ott volt a keserűség. – Én mosom a rúzsfoltos mentős pólóid. Ne mondd, hogy Karesz vagy a jó Isten teremti oda azokat a foltokat? És a geci foltok, amik megszáradva vannak a kisgatyádon? A betegek, félig hallva, kínjukban kennek össze, de mért a faszodnál elöl?

Gábor hallgatott, és a száját összeszorította.