Amit nem mondtam el 3. rész

– Éhes vagy?
Barbi bólintott. Talán nem arra, hogy éhes, hanem inkább arra, hogy rendben – maradjanak normálisak. Ha nem is lesznek barátok, próbáljanak meg legalább most, ebben a pillanatban egyszerűen csak emberként viselkedni egymással.
– Gyros? – ajánlotta David.
– Jó – felelte Barbi.
Ahogy a büfé felé sétáltak, Barbi próbált nem érezni semmit. De valami mégis fellazult benne. Ez most... egyszerű volt. Emberi. Talán csak ennyi kellene. Hogy egyszerű legyen.
A pultnál Barbi rendelt elsőnek, hagymával kérte.
Ránézett David, kissé oldalra fordulva, félmosollyal:
– Akkor ma nem csókolózunk?
Barbi érezte, hogy őszintén nevet. Egy pillanatra ez ijesztőbb volt, mint egy csók. Aztán rázta a fejét:
– Nem. Már nem fogunk csókolózni.
David elgondolkodva biccentett.
– Akkor kérek bele csípőset is – mondta.
Barbi megint nevetett. Egyszerűen, ösztönösen. És ahogy nevetett, egy pillanatra Davidra nézett: "ez a David... tényleg vicces! " Ez a felismerés valahogy új volt.
Ahogy leültek, Barbinak feltűnt, hogy a gyros csöpög, és szinte mindenhová folyik belőle a szósz. Zavartan törölgetni kezdte az ujjait, próbálta kordában tartani a rendetlenséget, de a szalvétája gyorsan fogyott. Idegesen nézett körbe.
Akkor vette észre, hogy David némán letett elé egy friss adag szalvétát. Amikor felemelte a tekintetét, látta: a férfi őt nézi.
– Vegyél belőle. Neked hoztam – mondta.
Barbi nem tudta eldönteni, mit gondoljon erről. Tegnap még könyörgött ezért a figyelemért. Miért most? Visszanézett a gyrosra, majd óvatosan újra felnézett. David már evett.
Ahogy befejezték, David ránézett, elmosolyodott, majd megszólalt:
– Várj egy kicsit. Ne mozogj.
Barbi megmerevedett. Érezte, hogy egy pillanatra visszatartja a levegőt, miközben David óvatosan letörölte az arcáról a maradék szószt. Nem értette, miért hagyja. De nem volt ereje tiltakozni. Ez nem tűnt fenyegetőnek. Mégis...
Evés közben nem beszéltek sokat. A végére David elvette a csomagolópapírt is Barbi elől, és elvitte a szemeteshez.
Csak nézte a férfi hátát, ahogy elindult. Valamit figyelt benne. Maga sem tudta, mit.
Visszasétáltak.
– Megyünk enni – jelentette ki Marcell.
– Mi most ettünk – válaszolta David.
Ők ott maradtak.