FEBR.
12.
2018
Visszatértünk a földre, ha lehet ezt így mondani. Bár épp most élvezett egy hatalmasat, a puncim éhesen követelte a folytatást, a lényeget, amiért ez az egész történt. Hátra néztem, láttam, rajta hogy ő is akarja folytatni. Rámosolyogtam, és felnyúlva megfogtam a farkát, és finoman húzogatni kezdtem rajta a bőrt. Rögtön éreztem, hogy van még benne erő. Nem volt hiába az a sok edzés és készülődés. Pár pillanat múlva már fölötte is térdeltem, felkészülve arra, hogy a puncimba fogadjam a fiam forró csillogóan pulzáló farkát. Ajkaimmal lassan simogatni kezdtem a hímtagját. Ahogy hozzáértem beleremegtem a gyönyörbe. Pár kör után már újra kőkemény volt a farka. Belenéztem a szemébe, és ott volt az izgalom a vágy és még mindig az határtalan csodálat és szeretet, amivel először rám nézett.
Lorena a következő héten előre betáblázta magát programokkal. A legfontosabbak közé tartozott a felvételi az általa kinézett egyetemre, a legizgalmasabbak közé pedig egy randi egy, az egyik társkeresőn megismert pasival. Ezeken kívül a külsejével is foglalkozni akart, így hétfő délelőtt előhalászta szekrénye mélyéről, és felpróbálta a tönkrement, fekete színű, hosszú szárú, magassarkú bőrcsizmáját, amit évekkel ezelőtt csak néhány alkalommal hordott. Megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy a rég nem látott darab még mindig jó a lábára. Be is adta egy cipőszervizbe, mielőtt megérkezett a fodrászhoz, hogy hosszú, világosbarna haját sötétbarnára festesse.
Kedden folytatta külsejének feldobását: a rendszeresen sportoló-táncoló Vivi győzködésére, Timivel együtt kondibérletet vásárolt, a lakhelyük központjában lévő edzőteremben.
A ’szokásos tiszteletkörök’ után - ami egy ezer éves várakozásnak tűnt – felmehettünk a hálószobánkba. A gyerekek addig a nagyszülőkkel maradtak. S megmutathatta meglepetését. Nem is értettem, mit akarhat, hiszen én csak őt vártam. Őszintén szólva, csak azt vártam, mikor esik már nekem. Nem is értettem, hogyan tud a meglepetéssel foglalkozni. De elővett egy fekete kis szatyrot a táskából. A kis szatyorban pedig volt egy szexlap, amihez DVD is volt ajándékba, és egy fekete dobozt is rejtett a kis fekete ’csodazsák’. Az újságot gyorsan átlapoztam, de jobbra számítottam, így inkább csalódtam benne. De akkor még ez sem ronthatta el a kedvemet.
- Mi van a dobozban?
- Nyisd ki, ha szeretnéd, már most kipróbálhatjuk!
Izgatottan, kíváncsian nyitottam ki. Egy szilikon vibrátor volt, pink, olyan nyuszi jellegű, de mégis komoly és egyben elegáns. Ami pedig a legfontosabb, víz alatt is használható. Ez a ’szívembe’ talált.
Térdre ereszkedem előtte, felnézek, és azt figyelem, ahogy ügyetlen, az izgalomtól remegő kézzel kapcsolja ki fekete bőrövét, húzza le rajta lassan a cipzárt. Kiszabadítja a már kemény farkát, párat nyom rajta, és megadja nekem a lehetőséget, hogy gyönyörködjem káprázatos erekciójának puszta méretében és szépségében. A diákok azt suttogták, hogy bármilyen kis pöcs, mégis Ferinek van a legnagyobb töke a suliban. Tudom, hogy megőrültem, de amióta a férjem... azt tette..., az addig jól ismert világom fülsiketítő zajjal omlott össze. És most én Bárdossy Anita arra készülők, hogy leszopom a tanítványomat.
Összefut a nyál a számban. Agyamba vér tolul, és összezavarja az érzékeimet. Ilyet még nem éreztem, pedig már nem egy pasit láttam... sőt, de most valahogy a lebukástól való félelem, a tiltott gyümölcs édességével keveredve perverz vágyakkal önti el agyamat. Arcomat melegnek érzem.
- És, hogy oldjátok, meg a szexet?
A kérdés, egy eldugott falu melletti táborban hangzott el, ahova a feleségem, és az egyik kollégája volt elszállásolva. Továbbképzésen vettek részt, és éjszakára egy-egy faházat kaptak. Most a nejem házának tornácán ültek, késő este van, és beszélgetéssel ütötték el az időt. Persze, amikor minden téma kimerült, a kényesebb, dolgok kerültek felszínre. Én külföldön dolgozom, kb. két-három havonta járok haza.
- No, nem vagy nagyon kíváncsi? –nejemen, már meglátszott az a pár korty bort, amit elszopogatott, hiszen szinte sohasem iszik.- Miért érdekel?
- Puszta kíváncsiság. Hogy lehet ennyit kibírni egymás nélkül?- Béla ötvenes, mackós testalkatú férfi volt, öt éve elvállt, azóta szingli.
- Ezt, Én is kérdezhetném Tőled, hiszen régóta elválltál...
16.
Ott tartottam, hogy megtartottuk a kettős esküvőt. Tekintettel Josi fontos funkciójára (a sziget tanácsának addigra egyik legbefolyásosabb tagja volt) a szertartást a közösségi házban tartottuk és a háromnapos buli fénypontja az első éjszaka volt, amikor a két frissen egybekelt pár a közönség ovációja mellett nyilvánosan szeretkezhetett. Ez jelképezte azt, hogy a lifukai törvények szerint már erre is fel vagyunk jogosítva.
Következtek a dolgos hétköznapok. Josi az időközben Fidzsiről hazatért Sophie-val (aki ott ugyanazt az iskolát végezte el, mint Josi) az ültetvényen tevékenykedett igen eredményesen. A gazdaságuk szépen fejlődött, ebben Miunak is fontos szerep jutott. Josit gyakori utazásaira – részben Tonga különböző szigeteire, részben a környező szigetállamokba – elkísérte és elragadó egyéniségével (vagy befolyásoló képességével) jobbnál jobb üzletkötésekhez segítette.
- Te tisztára hülye vagy! - közölte párom, de éreztem, hogy előző mondandóm nagyon beindította. Hüvelye szorosabban fonódott hímvesszőm köré, feneke görcsösen megszorította benne járkáló mutatóujjamat és kicsit meg is mozdult, mélyebbre engedte magába dorongomat. Az előbb közöltem vele, hogy képzelje az ujjam helyére Józsi dorongját, amint lassan beléhatol és kitölti a végbelét.
Olvastunk valami Tantra szexről, hogy lassabban, meg csak egymására figyeljünk, meg ilyesmi. Valójában egész jó volt. Párom lovagló ülésbe helyezkedett rám, így láttam a teljes felsőtestét, csodálatos melleit (melyeket a mai napig nem tudok megunni!), valamint lenézve láttam, hogy pinájában hogy nyelődik el férfiasságom és igyekeztünk csak néha mozdulni. Közben beszélgettünk. Ekkor hangzott el a fenti párbeszéd.
Nappal. Úgy érzem magam, mint egy kifacsart citrom, amelyet leöntöttek a lavór spermával. Szédülök, nyilall a fenekem, de mindezeket még elviselném, ha nem kínozna a tudat, hogy egy köcsögöt csináltak belőlem. Megpróbálok talpra állni, de annyira fáj a fejem, hogy elsőre nem sikerül. Nagy nehezen, tántorogva megtalálom a fürdőszobát és belemászok a kádba. Percekig semmi, erőt gyűjtök, hogy megeresszem a vizet. Nekem már annyi, gondolom. Ha nem is Aids-et, de szifiliszt, vagy hepatitiszt, vagy valami hasonló betegséget biztos elkaptam. A hideg víz valamennyire észhez térit, de még mindig nagyon magam alatt vagyok.
A konyhában Alfredo ténykedik. Parányi miniszoknyát és melltartót visel. Amint felém fordul, látom, hogy már ki is sminkelte magát. Hosszú fekete haja kibontva omlik a vállára, dióbarna szemeiből nőies melegség sugárzik.
Az ital melege átjárta Emesét. Legalábbis azt hiszem, hogy így hívnak. Isteni volt az érzés, ahogy szinte kiszakadva önmagamból táncoltam unokatestvérem karjaiba. Felnézek. Fekete szeme tűzzel a vágytól, ahogy rám tekint. Kellek neki. Tudom. Már abban a pillanatban éreztem, amikor felém nyújtotta az első pezsgőspoharat. És mindezt a csodát az ECB igazgatójának köszönhetem, aki elküldte apát félévre, hogy felügyelje a thaiföldi gyáruk beindítását. Keze lejjebb csúszik derekamról és megérinti a popsimat. Úgy teszek, mintha nem venném észre, de már sajnálom, hogy nadrág és nem szoknya van rajtam. Akkor benyúlhatna alá és… . Nagyon szép fiú. Magas, kicsit barna bőrű, inkább ruganyos, mint izmos. Olyan, mint egy zsákmányra leső gepárd.
Megfeszült a karja körülöttem, és hirtelen minden megváltozott. A szája lecsapott a számra, éreztem, hogy a nyelve utat keres ajkaim között.
