Hírek

DEC.
30.
2015

A nővérem hálójában

Megosztok veletek egy történetet az örömökben gazdag gyerekkoromból.
Idilli, boldog családi környezetben nevelkedtem, amilyenre minden gyermek vágyhatott. A családunk négy főt számlált, ami rajtam kívül a kedves, gondoskodó szüleimből és az én odaadó nővérkémből állt. Gondtalan, boldog életem volt, és bár a szüleim a munkájuk miatt gyakran távol voltak, azonban az én pótolhatatlan drága nővéremmel rengeteg időt töltöttük együtt.
Azonban egy dolog mégiscsak nyomta a lelkemet, olyasmi ami a külsőmmel kapcsolatos. Nem arról van szó, hogy csúnya vagyok, pontosan inkább az ellenkezőjéről. Igaz, hogy csak egy ifjú 13 éves lurkó voltam, de még ehhez a szinthez mérten is rendkívül gyerekes, lányos vagy pontosabban fogalmazva inkább "aranyos" külsővel áldott meg a sors.


Cathy kalandjai 2. rész

A kiadós és kellemes zuhanyozás után Cathy megéhezett. Éppen csak pár falatra támadt kedve. A korábbi rövid kalandtól Stannel szintén kapott egy kis étvágyat. Hogyan fogja a srác ma este jóllakatni?
Cathy nem vesződött az alsóneműjével, felrántott egy farmersortot és egy topot, ami szabadon hagyta hasát. Egy ellenőrző pillantást vetett a tükörre, elégedett volt a látvánnyal. Aztán elindult a konyha felé.
Amint a folyosón haladt, zajt hallott a szülői hálószoba irányából. Egy pillanatig tétovázott, aztán győzött a kíváncsisága. Cathy csendben követte a hangokat.
Ahogy kinyitotta a hálószoba ajtaját, erősebben hallotta a zajokat. Vízcsobogásnak tűnt, meg még valami másnak. Valami nagyon egyértelműnek. Cathy óvatosan nyitotta ki a fürdőszoba ajtaját, mert onnan érkeztek a hangok. Lenyűgöző látvány fogadta.


DEC.
29.
2015

Záróra

Riasztó beélesítve. Fordul a kulcs. Hideg van. A tél szorosan kényszeríti rád a kabátot. Fáradt vagy. Csak pontosan érkező buszokra és az otthoni első korty teára gondolsz. És rájuk. Mindkettőjükre. Egyszerre és külön-külön. Dühös biliárdgolyókként lökdösik egymást a fejedben. Megnyugtató meghittségre vágysz. És egy felkavaró szempárra is. Egy rutinszerű: „Szia kedves! Milyen napod volt?”-ra és egy telefonhívásra ismeretlen számról, ami fél percig csak hallgat, majd csak annyit mond: „Hol vagy? Odamegyek!” Összebújós ölelésre vágysz, melegségre, mely átjár. Kellemes bizsergésre mely, lassan de biztosan sodródik a puszik, simogatások felől a vetkőzés felé. És arra, hogy egy idegent láss, akiről csak sejted, hogy ismered. Aki elindul feléd. Csak egy pillanatra torpan meg, hogy aztán falhoz lökjön és vadul harapjon ajkadba.


Halálos bűnök 2. rész

Miért vagyok én itt? Keringett bennem a rémült kérdés. Mert elkaptak te hülye! –mondta az ügyvédem, amikor azt tanácsolta, hogy inkább valljak be mindent. De a legfontosabb kérdésre sem, ő sem az ügyész nem tudott magyarázatott adni: hogyan jutottam el idáig? Én, Artner Krisztián, boldog családapa és cégvezető, aki mindig minden szabályt betartott és karácsonykor elment levest osztani a rászorulóknak. Talán most bűnhődök mez azért is, amit srácként tettem … vagy nem tettem.
A lépcsőházban a szokott dohos, penészillatú levegő fogadott. A lift szerencsére megint működött. Miközben kialvó számjegyeket bámultam megállt valaki mellettem.
- Csókolom – köszöntem automatikusan, majd felnéztem. Egy öreg nő volt. Nem tudom, talán már 50 is elmúlhatott, mégis miniszoknyát és egy vékony trikót viselt mely inkább kiemelte, mint eltakarta hatalmas melleit.


DEC.
28.
2015

Vágyak a bűn mocskában 2. rész - Az anya

Azt hiszem nem mellékes, hogy mindez 25 éve történt. A fiam, akkor alig múlt 18, én meg még nem voltam 40. Egy emberöltőnyi idő, de még mind a mai napig a bűntudat és a negyed század alatti megannyi varázslatos együttlétünk furcsa kettőssége munkál bennem. A bűntudat, hogy a saját fiammal, - mintha csak a férjem lenne - élek és közben meg a szűnni nem akaró, csillapíthatatlan szexuális vágy, ami minduntalan megakadályozza a józan gondolkodást.
Azon az estén azt hiszem tényleg nem bírtam már tovább. Noha kicsi gyerekkora óta együtt aludtunk, - leginkább meztelenül -, de ennek a történtekre a legcsekélyebb mértékben sem volt hatása. Mert az együttalvásunkat egyszerűen a kényszer szülte. Hiszen miután elhagyott a férjem, - a fiam nem volt még egy éves sem -, sikerült megvennem azt a garzont, amiben máig élünk. Egy légtérben van minden, az alig harmincegynéhány négyzetméteren.


Hajótöröttek 1. rész

Nagy jubileumra készültünk. Eltelt 10 év. Sajnos nem töltött el örömmel, hiszen minden nap, amit itt töltünk, tovább bizonyítja, nincs esély arra, hogy bármikor is ránk találjon valaki. 120 hónap van mögöttünk és az alkalom miatt elkezdem összeszedni az elmúlt időszak emlékeit.
Pontosan 10 éve, hogy Angliából indult hajónk a viharos tengeren sodródva éppen ennek a kis szigetnek a közelében adta fel a küzdelmet és süllyedt el. Az éjszakai viharban, a fejetlenség közben a gyermekeket és nőket mentették elsőként. A mentőcsónakba a vízrebocsátás előtti utolsó pillanatban löktek bele engem is. Valaki megsajnálhatott, 15 éves még szinte gyermekfejjel, mint hajósinas szolgáltam a tengerjárón, vagy egyszerűen engem is gyereknek esetleg nőnek nézett a sötétben. A csónakunk aztán messzire sodródott és ezen a kis szigeten vetődött partra. Rajtunk kívül senki nem érkezett ide, csak a hajóból származó roncsok és eszközök sodródtak ki.


DEC.
24.
2015


Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk Minden Kedves Írónknak, Fordítónknak és Olvasónknak!


Törté-Net Szerkesztőség

DEC.
23.
2015

A fészer mögött 3 – 4. rész

3. fejezet
– Sssshhh," – pisszegett le Brigi, ahogy közeledtem,”szerintem már jön is vissza.
Gyorsan elbújtam vele a fészer mögött, ezúttal nem zavarta, hogy egymásnak nyomódtunk. Csendesen figyeltük az idősebb testvérünket, Marcsit, ahogy visszatér a kocogásból, csakúgy, mint tegnap, és kereste a titkos helyét, miután kinyújtóztatta a lábait. Elkezdtem meglazítani az alsónadrágom, ezt Brigi szórakoztatónak találta.
– Máris? – suttogta.
– Ugyan már, neked is ki kell próbálnod – válaszoltam.
Vonakodott, de emlékezett rá, miben egyeztünk meg. Megpróbál az ágyától eltérő helyen maszturbálni. Lenyúlt a bugyijába és elkezdte ujjazni magát, de nem húzta le.
Mindketten figyeltük Marcsit, ahogy a szokásos módon csinálta, bokáig lehúzta a futónaciját és jó néhány percig dörzsölgette a sima punciját, amíg szépen elélvezett. Ezúttal nem elégedett meg eggyel.