A+ A-

A második emelet 1. rész

Második éve éltem egyedül egy kis albérletben a város szélén. Aranyos lakás volt, a társasház békés és nyugodt, a környékre sem lehetett panasz. Kicsit messze volt ugyan az egyetemtől, de biciklivel jártam, így ezt szinte észre se vettem. Szociológiát és társadalomelméletet hallgattam, aktív társasági életet éltem és sokat szexeltem. Éltem egy bohó egyetemista életét.
Azt hiszem az utolsó évben változtam meg. Volt egy nagyon rossz élményem egy nyári fesztiválon, otthon is zűrök voltak. Elkezdtem egyre kevesebb emberrel találkozni, egyre többet voltam egyedül, otthon üldögéltem, cigarettáztam az erkélyen és huszadik század eleji francia költők verseit olvasgattam. Hétvégén bulizni mentem, gyakran egyedül és idegen pasik ágyában kötöttem ki. Barna hajú srácok, legénylakások, eltépett óvszereszacskók jutnak eszembe ha erre az időszakra gondolok.
Magam alatt voltam és azt hittem, hogy a reakcióm természetes és a kihívásokat helyesen kezelem. Később kiderült, hogy depressziós voltam attól, hogy tagadtam a nyári kaland lényegét, eltaszítottam a szeretteimet és értelmetlen, jelentéktelen dugásokban próbáltam újraélni azt az egyetlen estét, azt az egyetlen pillanatot.
Október vége volt, amikor megtaláltam. Szinte nyári meleg volt a hétvégén és én bulizni indultam. Farmert és egy lenge fehér pólót vettem fel, valami rock koncert volt este az egyetemi klubban, gondoltam oda jó lesz ez a szerkó is.
Mindig tökéletesen megterveztem az estéimet. A teljes folyamatot az én irányításom alatt szerettem tartani. Néha eljátszottam, hogy totál részeg vagyok, de ilyenkor csak a fiúk mohó vágyát vizslattam, amint megdugnak. Ezen a délutánon is teljesen rápörögtem az eseményre. Csekkoltam, hogy a koncertre milyen emberek igazoltak vissza. Egészen sok mérnökis srácot véltem felfedezni az esemény oldalán. Ezek a fiúk jellemzően ilyenkor vezetik le a fusztrációikat, de amúgy bátortalanok a lányokkal és az elvárásaik se túl nagyok. Ezért választottam egy halványkék farmert, amely kiemelte formás fenekemet és a szőke hajamhoz is illett. A fehér póló az egyik kedvenc darabom volt. Egyszerű, de mégis jól láttatja az alatta domborodó kebleimet. Öt percet vacilláltam ugyan, de végül nagy bátran a fekete sima melltartóm Mellett döntöttem. Ez szexin áttetszett a felsőmön. Egy kis hátizsákba még tettem ezt-azt és nekiindultam az éjszakának.
Az volt a terv, hogy alapozok a koncerten, közben kiszemel egy srác és vele fogok valami házibuliba elmenni. Ott vagy dugunk a mosdóban, vagy nem, minden esetre hajnalban már a házibuliból megyek át egy sokkal jobb pasi ágyába, ahonnan korareggel osonok haza. A terv részben bejött.
Dávidnak hívták a srácot, a harmadik sörömet már ő fizette. Smároltunk a koncert utolsó lassú száma alatt, citrusos illata és szúrós arca volt. Maradtunk a koncert utáni bulira is, de ő hamar rájött, hogy az elektronikus zene nem indítja be. Korán volt még.
Sétálva mentünk hozzá, útközben megfogta a fenekemet, ekkor először. Nem mert rám nézni. Megsajnáltam.
Az albérletében, ahol a konyhán és a mosdón megosztozott két másik sráccal nem volt senki, amikor megérkeztünk. Vodkanarancsot ittunk, ettől bátrabb lett és a mellemet markolászta. Idáig emlékszem.
Amikor feleszméltem, nem tudtam eldönteni, hogy október vagy július vége van. Hogy hol vagyok, buli után a srácnál vagy buli után egy sátorban. Ugyanaz az íz kavargott a számban, ugyanabban a pózban csináltak, izzadt test vonaglott rajtam. Nem hallottam, nem láttam, csak éreztem. Éles érzések. Fájt az egész testem, mintha… Ellenkezni, védekezni próbáltam, de nem ment. Sötét volt, nem tudtam megszólalni se, féltem. Egy hang azt mondta a fejemben, „Ezt kerested, nem?” egy másik meg, hogy „Hihetetlen, hogy újra itt vagyunk…”.
A korábban színes, aranyos lakásom azon a hétvégén szürkévé, reményteli vidám életem egy újhullámos feketefehér noir filmmé avanzsálódott. Azon a héten kihagytam az összes órámat, a négy fal között maradtam és az orvos szavait ismételgettem magamban: „Ha biztosra akar menni, Kisasszony, vegye be ezt és jöjjön vissza három hét múlva!”.
Lehullottak a fák levelei, megérkezett az első fagy és majdnem minden reggel köd volt. Ilyenkor az erkélyre telepedtem ki, vacogva büntettem magam egy frissen főtt presszóval és három szál cigivel.
November elején haza kellett utaznom. A családom ragaszkodott hozzá, hogy a névnapomat együtt ünnepeljük. Én korábban sem értettem minek ez a nagy felhajtás, most azonban még nehezebb volt eljátszanom a korábbi önmagamat. A szüleim nem vettek észre semmit, de én teljesen kifáradva érkeztem vissza az albérletbe vasárnap este.
A gondolataimba merülve baktattam a bejárati ajtóhoz, ahol egy férfi éppen felcsöngetett valahova. Ahogy meglátott kinyomta a csöngőt és zavarba jött. Én nem törődtem vele, beütöttem a saját kódomat és bent a postaládából elkezdtem kiszerencsétlenkedni a reklámújságokat.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.79 pont (38 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 sunyilo 2019. 01. 15. kedd 21:32
Akinek ez világos, az szóljon...
#5 cscsu50 2019. 01. 15. kedd 17:54
kicsit zavaros
#4 Akai Mózes 2019. 01. 15. kedd 08:14
Eddig enyhén szólva kicsit zavaros! Meglátjuk, mi alakul ki belőle. Sok minden kell megmagyaráznod!
#3 feherfabia 2019. 01. 15. kedd 06:21
Nem tetszett! 3P
#2 A57L 2019. 01. 15. kedd 04:06
Kellemes kis írás.
#1 Törté-Net 2019. 01. 15. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?