DEC.
24.
2015
3. fejezet
– Sssshhh," – pisszegett le Brigi, ahogy közeledtem,”szerintem már jön is vissza.
Gyorsan elbújtam vele a fészer mögött, ezúttal nem zavarta, hogy egymásnak nyomódtunk. Csendesen figyeltük az idősebb testvérünket, Marcsit, ahogy visszatér a kocogásból, csakúgy, mint tegnap, és kereste a titkos helyét, miután kinyújtóztatta a lábait. Elkezdtem meglazítani az alsónadrágom, ezt Brigi szórakoztatónak találta.
– Máris? – suttogta.
– Ugyan már, neked is ki kell próbálnod – válaszoltam.
Vonakodott, de emlékezett rá, miben egyeztünk meg. Megpróbál az ágyától eltérő helyen maszturbálni. Lenyúlt a bugyijába és elkezdte ujjazni magát, de nem húzta le.
Mindketten figyeltük Marcsit, ahogy a szokásos módon csinálta, bokáig lehúzta a futónaciját és jó néhány percig dörzsölgette a sima punciját, amíg szépen elélvezett. Ezúttal nem elégedett meg eggyel.
1
Beléptem a cella ajtaján. Félhomály, iszonyatos bűz és röhögés fogadott. – Megjött a kis herceg! – üvöltötte valaki – Te, ez lány vagy fiú? – szólt a társa. – Nem mindegy? Hamarosan úgy is az én kislányom lesz. – kontrázott egy harmadik hang.
Az őr meglökött, majd bevágta mögöttem az ajtót. A szemem lassan megszokta a sötétséget. Heten voltunk, de csak négy ágyat láttam. Egyikről felkelt egy hatalmas, széles vállú férfi. Csak egy foltos alsónadrág volt rajta, kopasz fején izzadtság cseppek fénylettek, mellét őszülő szőr borította. Vastag karján – melyet más ember akár combnak is elfogadott volna – tetovált viperák tekeregtek. – Te döntesz – nézet mélyen a szemembe, - az ágy vagy a föld. Az a sarok – mutatott jobbra - már foglalt, ott a Robi tanyázik, de ő nagyon büdös és folyton köhög éjszaka. Letelepedhetsz a budi mellé is, ha szereted nézni, ahogy szarunk. Vagy az ablak mellé, de ott télen elég hideg van.
Miután az első alaklom után elváltunk azt gondoltuk, hogy nem lesz folytatás. Kati nem akarta Zsoltit magában érezni, nem érezte annyira közel magához. Mégis mikor a levelezésben említettük az aktust pozitívan reagált. Teltek a napok, a hetek, a levelezés megmaradt, és egyre inkább éreztem, hogy újra össze kellene hozni a hármast. Említést tettem Katinak, aki nem zárkózott el, sőt nagyon pozitívan fogadta. Azt éreztem a leveleiből, hogy tartozik a Zsoltinak, hogy valamit nem adott meg neki, amit most megadna. Megbeszéltük az időpontot, hogy mikor utazik hozzánk. Mi fiúk jó előre elkészültünk. Kerestünk lakást, vettünk enni és főleg innivalót, és persze készültünk a második, az igazán nagy durranásra.
El is jött a várva várt nap. Napközben a városban sétálgattunk, beszélgettünk, iszogattunk, és persze néztük Kati formás testét, ringó nagy melleit, formás lábait, és fenekét.
Akkor már öt éve dolgoztam egy kis pesti kocsmában. Vidéki lány vagyok és nem is épp a legpénzesebb fajtából, ezért már egyetem alatt is munkát kellett vállalnom, hogy fizethessem az albérletet és tudjak minden nap ennivalót venni.
A munka kellemes volt. A főnök kedves volt velünk, és még a legnagyobb forgalom idején sem voltak túl sokan, így egyszerre ketten-hárman jól bírtuk a kiszolgálást. És még a fizetés is korrekt volt. Sikerült úgy szerveznem az óráimat, hogy minden nap be tudjak állni legalább pár órára, aminek köszönhetően a főnök is elégedett volt velem.
Ezek után pedig, amikor befejeztem az egyetemet, nem volt kérdés, hogy maradok dolgozni teljes munkaidőben. Persze ez a meló sem volt egy leányálom, és bár a fizetéssel egy egyetemista jól elboldogulhatott, egy dolgozó nőnek azért már lehetett volna jobb is. De én nem bántam.
Húgom aznap éjjel még egyszer tanúbizonyságát adta, mennyire kiéhezett a szexre. Természetesen én sem akartam a nappaliban lévő heverőn aludni, hanem mindketten a Bessynek kijelölt hálószobában lévő franciaágyon tértünk nyugovóra – mindketten anyaszült meztelenül. Egymást átölelve éjfél felé aludtunk el. Hajnalban úgy 6 óra felé arra ébredtem, hogy Bessy simogatja a testem, különös gondot fordítva a farkamra és környékére. Miután tetőtől talpig végigsimogatott, fölhajtotta a könnyű takarót, az ágyékomhoz hajolt és ujjait a farkam köré kulcsolta, amely a simogatástól már kezdett keményedni. Aztán hirtelen helyet változtatott, szemből széttárt lábaim közé hasalt, és kezével még mindig a farkamat markolva szájába vette a tojásaimat. Erre már én is kinyitottam a szememet, de kellett egy pár perc, míg realizáltam, hol is vagyok és mit csinál a húgom.
Hosszú volt az út. A repülő egy zsongó méhkashoz hasonlított. Így pihenésre esély se volt. A mellettem ülő férfi el elbóbiskolt a gépen. Én folyamatosan tekingettem ki az ablakon, hogy mikor látom meg a kedvenc városom a reggeli napfényben.
A leszállás után gyors vízumvásárlás, felkaptam a csomagjaim és már indultam ki a reptérről. Tudtam ott vár rám valahol álmaim gyönyörű férfija, aki már 5 hosszú hónapja az életem részévé vált.
Merész ötlet volt belemenni egy távkapcsolatba, de annyira vonzó és kedves volt Majid nem tudtam neki ellenállni. Mikor az első randinkra eljött és megállt a bérelt lakásom előtt hatalmas fekete autójával, egy piros kockás favágó stílusú ingben, és farmerben, a lélegzetem is elállt tőle.
Beleszerettem. Pedig alig ismertem. Éjjel énekelt nekem az autóban mikor utaztunk a város egyik végéből a másikra.
Egyetemi hallgató vagyok, lassan végzek. Lényegtelen milyen karra járok, az talán fontosabb hogy 5 éves képzésről van szó. Másod éves voltam, albérletben laktam két másik egyetemistával. Egy lánnyal és egy fiúval. Mind a hármunknak saját szobája volt, szóval nem kellett együtt aludnom senkivel, nem kellett osztozkodni a légtéren. A kis szobájában mindenkinek megvolt a saját, privát szférája. A lány lakótársam viszonylag csinos nőnek mondható, a srác annyira nem álom pasi. Mindhárman úgymond az ideális lakótársak voltunk egymásnak. Ha kellett takarítottunk, vásároltunk. Mikor kire esett a sor. Túl sokat nem beszéltünk. „Szia! Helyzet? Nem sok. Órára megyek.” Ennyiben merült ki a beszélgetésünk.
25 éves lány vagyok, és ami a külsőmet illeti, nem mondom, hogy nincs mit javítani rajtam, de összességében meg vagyok elégedve azzal, amit a természettől kaptam.
