DEC.
7.
2015
Délelőtt bementem a kollégiumba, hogy néhány elmaradt papírmunkát befejezzek és összefutottam az igazgatóval. Mondta, hogy van egy jó meg egy rossz híre. A rossz az, hogy ez az utolsó hét, aztán nyárra bezár a kollégium, a jó az, hogy - mivel a kollégák és a tanulók is pozitív visszajelzést adtak rólam - ha van kedvem hozzá, elkísérhetek egy diákcsoportot egy kéthetes spanyolországi kirándulásra két másik kollégával. Mondtam, hogy köszönöm a bizalmat, de még egyeztetnem kell a főállásomban ezt, de pár nap múlva majd választ adok. Elköszönt, majd mentünk a dolgunkra. A fene se akart egyeztetni, hiszen volt annyi szabadságom, hogy el tudjam vállalni, de egy régi kollégámtól azt tanultam, az ember semmire ne mondjon rögtön igent.
Délután már Ildinél voltam és elújságoltam nekik a hírt. Gratulációként mindkettejüktől kaptam egy - egy finom nyelves csókot, majd Adri mondta, hogy neki is lenne egy bejelenteni valója.
Egy péntek estén korábban hazafelé ballagva a kocsmából Biatorbágy utcáin, gondoltam mivel úgyis útba esik a házuk, benézek a barátnőmékhez annak ellenére, hogy azt mondta, egy új barátnőjével tölti az estét, mivel még nem iszogattak kettesben. Legrosszabb esetben, ha tényleg annyira kettesben akartak volna beszélgetni, elkokettáltam volna a faterjával némi pálinka és sör kíséretében. Viszont az egész házban sötét volt. Legalább is az utca felől nézve. Fannit már útközben is hívtam, és miután másodjára sem vette föl a telefont, gondoltam bekopogok. A kisajtó szokás szerint nyitva volt. Fanni már hetek óta kérte a faterját és engem, hogy műtsük meg, de mivel az apját nem izgatta a dolog, engem sem különösebben. Megnéztem, hogy a hátsó szobák valamelyikében ég e a villany mielőtt bekopogok, nehogy az legyen, hogy a csajok nincsenek is otthon, a faterjáékat meg fölébreszteném.
Folyamatosan új és újabb hibák kijavítása után nem maradt más választási lehetőség. A protokoll szerint megkezdte az életre keltést. A megadott sorrend szerint először az idősebb vezető egyedek keltésével kezdett. A folyamat hibátlanul lefutott. Várta az újabb utasításokat, az automatikus vezérlést várakozó állapotba helyezte.
Karl félig már öntudatlanállapotban kezdte összerakni a fejében hol is van. Az arcába villanó fények és a vérében áramló Zoecium a fejében egyre gyorsabb gondolatáramlást hozott létre.
- Szomjas vagyok – mondta halkan. Az előtte lévő áttetsző üvegbúra hangtalanul felnyílt. A szinte ösztönös szintre fejlesztett eljárási rend alapján elsőként a kijelzőn futatta végig a szemét.
- Több egységben is vészleállás van. – állapította meg magában. Szerencsére főbb egységet nem érint.
1. rész
A bárpultra könyököltem és elmélyülten iszogattam a kólámat. Sosem vetettem meg a sört és az alkohol sok más formáját sem, de ha az ember elég rendszeresen jár egy bárba, és mindig legurít legalább egy pohár sört, még a végén kikiáltják alkoholistának. Én pedig az elmúlt néhány hétben egyre sűrűbben jártam a Búfelejtőbe. Nem is tudom, mi vonzott ide már majd minden nap. Talán Pultoska, a társasága, ami mégiscsak valami változatosságot jelentett az otthoni légkörhöz képest addig is, amíg a barátaim nem végeztek a vizsgáikkal, a hely hangulata, vagy csak egyszerűen az, hogy kimozduljak otthonról.
Ez a bár pedig minden igényt kielégített. Legalábbis azokat, amik bennem felmerültek. Pultoska jófej volt. Kellemeseket beszélgettünk, de hagyott csak csendben iszogatni is, amikor látta, erre van szükségem.
Kedves Látogatóink!
A múlt héten elért 8000 történet után ismét szép számot ünnepelhetünk, most a képregények száma érte el a 900-at! :)
További jó írást, szórakozást kíván hozzájuk a Törté-Net Szerkesztősége!
Mikor felébredtem már erősen tűzött a nap. A redőnyöket lehúzták, de nap fényének sugara így is áthatolt a réseken. Az ágy melletti órára pillantottam, 11 körül járt. Egyik fiú sem volt mellettem, egyedül feküdtem az ágyban. És persze a sötétség jótékony védelmének eltűntével a kétségek is feltörtek bennem. "Úristen, mit csináltam…" - gondoltam.
A tegnapi éjszaka nyomait eltüntették. A ruháim szép rendben az ágy melletti fotelen feküdtek. Figyelmes kezek az ágy mellé tettek egy törülközőt, egy nagy bolyhos köpenyt is és egy papucsot is. A spermafoltos ágynemű is eltűnt, csak egy tiszta takaró volt rajtam. Mindössze saját meztelenségem emlékeztetett a tegnapi történtekre. És persze a fiúk párnából áradó illata. Hol lehetnek? Mikor keltek fel? És hogy fogok a szemükbe nézni?
- Ahh azaz! - hangzottak Edina mély sóhajai a fejemben, miután kiléptem a házának kapuján, és a megálló felé haladtam. Ahogy a hangszálai megremegtek az orgazmusa előszobájában, amikor beleszívtam a mellbimbójába, miközben fölé hajolva ujjaztam őt.
Ezen gondolataim közt elmerülve fordultam be a sarkon a megálló felé.
- Szia! - állított meg a lány bájos mosollyal az arcán - Van tüzed?
- Ilyen fiatalon cigizel?
Jó ha 14 - nek néztem.
- Na jó! Nem leszek álszent. - elmosolyodtam - Ennyi idősen én is bagóztam már néha.
- Köszi! Anyámtól csórtam, akitől jössz most éppen. Honnan ismeritek egymást?
Kissé zavart fejet vághattam, mivel váratlanul ért, hogy a lánya nem az iskolában van, ahogy Edina hitte. Annak fényében, hogy már tudtam ki ő, fel véltem fedezni rajta az anyja arcvonásait. Kis túlzással, egy az egyben az anyja volt csak fiatalabb, és mint később kiderült, pimaszabb kiadásban.
