AUG.
18.
2017
Danival pár évvel ezelőtt ismerkedtem meg, 17 éves lehettem, ő akkor 19.
Sokáig udvarolgatott nekem, majd beadtam a derekam.
Kapcsolatunk kiemelkedően jó volt, megértettük egymást, nagyon jól kijöttünk, mondhatni hasonló személyiségek vagyunk. Rendkívül jó volt vele minden, a szexuális együttléteink felejthetetlenekre sikerültek mindig.
Valami elromlott, és szakítás lett a hevesen induló szerelemből.
A barátság megmaradt, ezért is rengeteget beszélgettünk messengeren, és hasonló kapcsolattartó programokon.
Egyik nap elindult a következő párbeszéd e-mailben:
- Rég láttalak.
- Bizony, valamikor össze kéne futni - tettem hozzá reménykedve, hogy ez a közeljövőben megtörténik, mivel érzelmeim még mindig hevesen tomboltak a fiatal srác iránt.
A történetet az egyik távoli (másod)unokaöcsémtől kaptam, aki ebben a saját igaztörténetét írja le. A neveket átírtam.
Én most 19 éves múltam. Még 8 éves sem voltam, amikor focizni kezdtem. A csapat az elmúlt 5-6 éve szinte teljesen változatlan „formában” van együtt, ami természetesen azt is jelenti, hogy nagyon jól összeszokott csapatról van szó. A csapatból több haverom is van. Vannak természetesen közöttük olyanok is, akikben teljes mértékben megbízhatok, így elmondhattam Nekik azt is, hogy homoszexuális vagyok. Szerencsémre nem olyanok, akik beleszólnának más magánéletébe, így az ilyen információkat is megtartják maguknak. Valami viszont megváltozott bennem, hiszen mindegy 2 évvel ezelőtt az egyik csapattársam nagyon megtetszett. Ez a csapattársam közvetlen mellettem öltözött. Mindig volt időm arra, hogy meg-megpillantsam vagy egy-egy alkalommal (persze teljesen véletlenül) megérintsem a lábát vagy a karját.
Szokásos péntek esti buli volt, barátokkal összegyűltünk, elindultunk inni. Nem vagyok nagy alkoholista, tudok mértéket tartani, de megiszom azért a kellő mennyiséget. A bárban hamar szemügyre vettem egy srácot, ő is hasonlóképpen tett. Láttam, hogy vibrálhat közöttünk a levegő, de lehet tesze - tusza? – tettem fel a kérdést magamnak. Túlságosan tetszett, hogy elengedjem, így odamentem hozzá. Bemutatkoztam, elmeséltem kicsit a történetem, ő is, megittunk egy - két sört, koktélt. Szegény mondta volna még, de közbe vágtam:
- Elmegyünk akkor valamerre?
Így is lett, nem messze volt a helytől a kocsija, belepattantunk és kerestünk egy eldugott kis zugot. Egy város széli zöldövezet tavacskája kedvelt kirándulóhely szex - gyülekezet céljából. Mikor megérkeztünk, rögtön kezdeményeztem, mivel látszott a pasin, hogy félénkebb.
Semmi nem indokolja ezt a címet... Elegem van belőle. Holló. Mit kaptam tőle hat év alatt? Fájdalmat, semmi mást, fájdalmat és magányt. Tizenkét éves korom óta minden lépését figyelem... Figyeltem, amíg egy évvel rá el nem ment. És mégis: a fennmaradó öt évben nem felejtettem el. Megállás nélkül rá gondoltam, követtem facebookon, szinte nyomoztam utána. Nem volt, csak egy barátom, de ő is csak két hónapig, tavaly. Elvette a szüzességemet, aztán tovább ált. Nem is hiányzik, csak amolyan búfelejtőként funkcionált, és érdekes módon ezért soha egy álmatlan éjszakám sem volt. De most, a zsebemben a huszonéves, vállig érő sötétszőke hajú Ikeás nyári munkás srác telefonszámával úgy érzem, talán egyel jobb lesz így. Megakadt rajta a szemem, mert olyan ismerős volt így hátulról, valahogy a haja színe, meg az, hogy olyan irreálisan dúsan omlik a nyakára. Egy pillanatra mintha felrémlett volna bennem egy arc, de aztán el is múlt az érzés.
A pultos lányok között az érettebbeket képviselte a maga 29 évével Erika, aki jókat mosolygott az orra alatt, amikor a csajokat vakítottam a pultjánál. Látszott, hogy egy csipettel több ész szorult bele, mint a nagy átlagba. Eleresztettem felé is egy-két bókot néha, de nem nagyon volt pozitív visszajelzés rá. Megcsinálta a munkáját, de tartózkodott minden lazaságtól. Ha volt személyzeti ivászat még a bulik után, akkor se engedett ki nagyon, és a lehető leghamarabb lelépett.
Egy szombat délelőtt rám csörög, hogy baj van, mert este nem tud bejönni dolgozni, de a csütörtöki és pénteki pénzre szüksége lenne hétfőig. Nem örültem, de nincs mit tenni, felhívtam Beát, hogy intézzen valaki beugrót. Hívta is egy barátnőjét, Elvirát, akivel együtt dolgozott régebben. Látásból ismertem, és csak a szükség miatt nem ellenkeztem, hogy ő jöjjön.
Ezt a történetet egy olyan kamaszkorú ismerősömtől kaptam, aki hozzám hasonló helyzetbe került, de kicsit másképp oldotta meg a dolgokat.
Lehet, hogy hosszú lesz a bevezetőm. Előre elnézést kérek érte, de remélem mindenkinek (legalábbis azoknak, akik elolvassák) megéri majd végig olvasni és tetszeni is fog a történetem. Én Zsolti vagyok, és 18 éves éppen hogy múltam, van egy ikertesóm, Vince. (Egypetéjű ikrek vagyunk,) A folyamatok és a történet teljes megértése érdekében egy kicsit visszább kell, hogy menjek az időbe, de mindenekelőtt néhány szó a Vincével meglevő „kapcsolatommal” kapcsolatban. Szóval, tehát az ikertesómmal mindig mindent megtudtunk beszélni és mindig készek voltunk mindenben segíteni másiknak. A szexszel, vagyis inkább a szexualitással kapcsolatban viszont sosem beszélgettünk. Szerencsére az iskolába sosem jártunk ugyan abba az osztályba, amelynek két oka volt.
Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy fiú. Palika volt a neve. Egy eldugott kis zsák faluban élt távol mindentől az édesanyjával. Anyukáját Editnek hívták. A történetünk ott kezdődik, amikor Editet férje nem sokkal Palika születése után ott hagyta. Sajnos a látszatra erkölcsös faluban szegény Edit elvált nő lévén nem találhatott párt magának. Egy férfi se akart vele mutatkozni. Pedig nem volt csúnya nő. Hosszú göndör vörös haj, vékony alkat, szép körte formájú közepes mellek szép feszes fenékkel. Persze a faluban minden férfi megakarta dugni, de annyira senki se volt bátor, hogy közeledni merjen hozzá. Így egyedül élt fiával. Amikor a történetünk kezdődik éppen 41 Palika pedig 16 éves. Palika a városi középiskolába jár nem rossz eredménnyel. Nem szép fiú nem is túl népszerű az osztályban a lányok is kerülik. Fiú osztálytársai pedig sokszor szekálják, mert még nem volt kalandja lánnyal vagy nővel.
- Kicsim! A válaszom továbbra is nem.
- Maradtam már itthon egyedül. Miért olyan nagy dolog ez? - kérdezte Deidra.
A lány anyja felsóhajtott és abbahagyta a bőröndbe pakolást.
- Mert ez egy három napos hétvége.
- Nem bízol bennem?
- Persze hogy nem bízok. Én is voltam olyan idős mint te. - felelte elvigyorodva a nő.
- Az már régen volt. A mai fiatalok korábban érnek.
- Nem volt olyan régen ifjú hölgy.
- Ha te mondod… - mondta Deidra és nevetve elhajolt a díszpárna elől, amit az anyja játékosan hozzádobott.
A nő megpróbálta behúzni a bőrönd zipzárját, de nehezen boldogult.
- Azt mondtad három napra mégy és nem egy hónapra. - jegyezte meg a lány.
- A főnököm kidőlt és nekem kell utaznom helyette. Mindenre fel kell készülnöm. Egyébként nem azért küldelek a húgomhoz, mert nem bízok benned. Csak nincs annyi energiám hogy egyszerre aggódjak miattad és a céges őrültekháza miatt.
