Éjszaka egy osztálytárssal

Tizenegyedikesek voltunk még csak akkor, éppen az éves osztálykiránduláson, egész pontosan májusban, annak is egy fülledt, forró csütörtöki napján. A szállónk egyik kétfős szobájában ültem a legjobb barátnőmmel és egyben szobatársammal, Petrával. Engem Kingának hívnak egyébként, akkor pedig mindketten 17 évesek voltunk, én alig egy hónapra a misztikus 18-től. Fiatal korunk ellenére mindketten bőséggel faltuk a fiúkat, aznap este is éppen Petra legutóbbi hódítását beszéltük ki a tábor elejéről. Csak ketten voltunk a szálló azon részén, mert az osztályfőnökünk a másik tizenhét osztálytársunkkal bement a városba bulizni egy kicsit.
Jó volt a hangulat kettesben, sokat nevettünk és persze ittuk is rendesen a tartalék . Kissé be is voltunk már csípve, amikor éjfél előtt egy kicsivel kopogtattak az ajtónkon – az osztályfőnökünk volt az, Zsuzsa néni.
– Lányok, ne haragudjatok a zavarásért, de Bence eléggé leitta magát a városban, a többiek hozták vissza, de ők újra visszaindultak és nem merem itt hagyni egyedül, nehogy valami bajt csináljon, nekem viszont be kell mennem a városban beszélni egy ismerősömmel. Szóval azt kérném tőletek, hogy egy kis ideig figyeljetek rá, úgy is aludni fog végig, nem zavar majd titeket!
– Rendben van – válaszoltuk szinte egyszerre Petrával.
Így is lett minden: Zsuzsa néni behozta Bencét, aki rögvest ledőlt az addigra általunk előkészített fekhelyére az ágyam mellé. A tanárnő elsietett, mi pedig Bence ritkimus hortyogása közepette beszélgettünk még egy órát. Ekkor Petra mondta, hogy ő már nem bírja, elmegy aludni.
– Te nem alszol? – kérdezte egy ásítás kíséretében.
– Nem, olvasok még egy kicsit – feleltem.
– Hát akkor jó éjszakát! – mondta és magára húzva a takarót a fal felé fordult.
Én elfeküdtem az ágyamon és nekiláttam az olvasásnak. Bence jelenléte azonban azonban zavart egy kissé, főleg hogy most már Petra is halkan szuszogott. Nem volt ez meglepő, mert bár bevállaltam a felvigyázást, nem különösebben kedveltük egymást Bencével: gyakran szóltunk be egymásnak és még gyakrabban keveredtünk vitába, de persze a másikról szóló rosszindulatú pletykák terjesztésében is az élen jártunk. Nem is tudtam már igazából miért, de így volt ez velünk a kezdve. Ha nem ittam volna annyit, talán el is utasítottam volna a tanárnő kérését, így viszont ha nem is örültem neki, megtűrtem őt a padlón.