Üzleti vállalkozás
Megjelenés: 2024. augusztus 27.
Hossz: 19 416 karakter
Elolvasva: 647 alkalommal
A temető ravatalozójában ülök, nézem a porcelán urnát, amiben tatám hamvai vannak. Fülembe csengenek szavai, agyam kattog, mit tegyek a rám hagyott kincsével, a dédpapám keze munkájával, a szőlőhegyi házzal. Ebben a fejtörésben a pap szavai is nyomasztottak:
– „Kedves testvérek, ma összegyűltünk, hogy végső búcsút vegyünk egy olyan embertől, aki hetven évig járt ezen a földön. Élete során szeretetet, bölcsességet és tapasztalatot hagyott maga után. Az ő története már itt a földön véget ért, de emlékeinkben, szívünkben tovább él. Most útjára engedjük őt a Teremtőnk karjaiba, abban a hitben, hogy a túlvilágon békére és megnyugvásra talál. Kérjük az Urat, fogadja be őt szeretetébe, és adjon neki örök nyugalmat. Mi pedig, akik itt maradtunk, őrizzük meg emlékét, és éljünk úgy, hogy tettei, szeretete és bölcsessége tovább éljen bennünk. ”
A temetés után kimentem a birtokára. A szőlő már vele együtt tönkrement, de a ház, a hozzá épített présház és a pince még teljes pompájában ragyogott. Próbáltam a végzett reklámmenedzser szemével nézni, hogyan tudnék ebbe a lecsendesedett épületkomplexumba életet varázsolni. A fejemben kezdett egy koncepció körvonalazódni. Csodás a panoráma az alattunk elterülő városra. A közeli trafóházhoz vezető, – igaz csak egy nyomsávos – aszfaltozott úton könnyen megközelíthető. Bevillant a sok ötletből egy, de tudtam, hogy a megvalósításához kevés vagyok.
Az egyetemi évfolyamról két igaz barátom maradt meg. Éva és Feri. Másnap első dolgom volt őket ugrasztani. Abban a pillanatban szerencsére mindhárman szinglik voltunk, munka után időmilliomosok. Éva a családi vállalkozásban segédkezett. Pályázatfigyeléssel, pályázatírással és intézéssel foglalkozott. Feri titokzatos volt, mindig csak azt mondta, hogy egy amerikai leányvállalat európai piacon való fennmaradásán dolgozik, reklámszakemberként. Magam pedig egy reklám filmstúdióban vagyok szinte mindenes menedzser. A ház megmutatása után a teraszon, a lócán ülve, a hegyvidék egyik legjobb borát kortyolgattuk Ferivel, mert Éva volt a sofőr, ő mustot ivott.
– Na, skacok. Az lenne a tervem, hogy ebből a házból, birtokból, pincerendszerből egy jó kis – falusi turizmus keretében működő – panziót lehetne létrehozni.
– „Kedves testvérek, ma összegyűltünk, hogy végső búcsút vegyünk egy olyan embertől, aki hetven évig járt ezen a földön. Élete során szeretetet, bölcsességet és tapasztalatot hagyott maga után. Az ő története már itt a földön véget ért, de emlékeinkben, szívünkben tovább él. Most útjára engedjük őt a Teremtőnk karjaiba, abban a hitben, hogy a túlvilágon békére és megnyugvásra talál. Kérjük az Urat, fogadja be őt szeretetébe, és adjon neki örök nyugalmat. Mi pedig, akik itt maradtunk, őrizzük meg emlékét, és éljünk úgy, hogy tettei, szeretete és bölcsessége tovább éljen bennünk. ”
A temetés után kimentem a birtokára. A szőlő már vele együtt tönkrement, de a ház, a hozzá épített présház és a pince még teljes pompájában ragyogott. Próbáltam a végzett reklámmenedzser szemével nézni, hogyan tudnék ebbe a lecsendesedett épületkomplexumba életet varázsolni. A fejemben kezdett egy koncepció körvonalazódni. Csodás a panoráma az alattunk elterülő városra. A közeli trafóházhoz vezető, – igaz csak egy nyomsávos – aszfaltozott úton könnyen megközelíthető. Bevillant a sok ötletből egy, de tudtam, hogy a megvalósításához kevés vagyok.
Az egyetemi évfolyamról két igaz barátom maradt meg. Éva és Feri. Másnap első dolgom volt őket ugrasztani. Abban a pillanatban szerencsére mindhárman szinglik voltunk, munka után időmilliomosok. Éva a családi vállalkozásban segédkezett. Pályázatfigyeléssel, pályázatírással és intézéssel foglalkozott. Feri titokzatos volt, mindig csak azt mondta, hogy egy amerikai leányvállalat európai piacon való fennmaradásán dolgozik, reklámszakemberként. Magam pedig egy reklám filmstúdióban vagyok szinte mindenes menedzser. A ház megmutatása után a teraszon, a lócán ülve, a hegyvidék egyik legjobb borát kortyolgattuk Ferivel, mert Éva volt a sofőr, ő mustot ivott.
– Na, skacok. Az lenne a tervem, hogy ebből a házból, birtokból, pincerendszerből egy jó kis – falusi turizmus keretében működő – panziót lehetne létrehozni.
Ez csak a történet kezdete, még 9 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Nagyon jó az ötlet, jól kiválasztott szereplők, akik mint életútjukból kiderül szinte ide kívánkoztak. Jól megrajzolt alakok, a helyszín pedig zseniálisan erre lett kitalálva. Ugye milyen egyszerű arra rájönni, hogy az s/m nem erőszak. Minden mindegyik fél beleegyezésével, akaratával történik. Akkor hogy is beszélhetnénk erőszakról?
Várom a további felkészüléseket az éles bevetésre, és az első jólfizető vendégek megjelenését, akik szeretnének kapni is valamit a pénzükért. Megfelelő fantáziával, a hely, az eszközök adottak, fantasztikus sorozatot lehet ebből összeállítani.
A te szavaiddal élve ez a véleményed egy nagy kalap szar! Tudom, nem szereted az s/m-et. Szíved joga. De így véleményt mondani egy írásról, ne haragudj, de bunkóság! Leírtad azt az egy mondatot. OK. De hol van tőled leírva, hogy miért? Aki karakteres véleményt nyilvánít, ha azt akarja, hogy komolyan vegyék és elfogadják, az meg is indokolja a véleményét. Én ha véleményt mondok egy írásról, mindegy mi a téma, meg is indoklom a véleményem. Sajnos te gyakran használod ezt: írsz egy kinyilatkoztatást, de nem veszed a fáradtságot, hogy meg is indokold. Pedig e nélkül az általad leírtak annyit érnek, mint a véleményed utolsó szava.
Bocsánat ha kemény voltam, de te kényszerítettél rá. Én most nem a történetet értékeltem, az olyan amilyen, lehet, hogy fogom értékelni, hiszen nekem fekszik az s/m történet, vagy éppen mások is elmondják - remélem - a véleményüket, és nem kinyilatkoztatnak mint te.