A+ A-

Egy élet, három történet 1. rész - Szerelem

Panni remegő kézzel gyújtotta meg a ma már ki tudja hányadik szál cigarettáját. Mélyen szívta le a füstöt, megforgatta tüdejében, majd élvezettel eregette ki, vékony csíkokban.
Nézd már, még most is milyen nehéz erről beszélnem - mutatott remegő kezeire - pedig mostanában már odáig jutottam, így hat év távlatából arra a kevés szépre tudok emlékezni. Tudok emlékezni és annyira már nem is fáj.
Dee, megígértem neked, hogy az elején kezdek el mindent.
Diszkréten elhallgatott, míg a felszolgáló letette az asztalra a kávéinkat, majd hangos sóhaj kíséretében folytatta.
Azt hittem ő az igazi. Teljesen meg voltam erről győződve, amilyen szerelmes voltam Oszkárba. Nekem, ha akkor abban az időszakomban valaki mást mond, biztos lehetsz benne, hogy vérig sértődtem volna, nem beszélve arról, hogy akár embert is képes lettem volna ölni érte. Ezt képletesen mondom, de volt benne valami, hogy nem ismertem se Istent, se embert, mert én templomba járó hű katolikus létemre Oszkárért még a Jóistent is elhagytam. Míg vele voltam szinte soha nem jártam templomba. S néha visszagondolva ilyenkor jutok el arra, hogy lehet mindez egy próba is volt. Egy próba, aminek egyik részét, szégyen, nem szégyen bevallani, de elbuktam.
Mikor először megláttam Oszkárt, még meg sem kellett szólaljon, semmit nem kellett tegyen, csak megpillantsam, csak a szemem fókuszában benne legyen és máris nedves voltam.
Közel két méter magas volt, széles vállak, fekete haj, nyílt (akkor azt gondoltam, hogy az) barna tekintet, rendkívül jóképű férfi volt, nagy kezei igazán tudtak kényeztetni. Intelligens volt és előzékeny, kedves és humoros, megnyerő és lehengerlő nem sok kellett, hogy engem is, 19 évesen és szűzen teljesen a hatalmába kerítsen. Totál megbabonázott, elvarázsolt, nem is tudom, milyen szavak lennének a helyesek, ebben a helyzetben.
Néhányszor találkozgattunk, kávéztunk és kezdtük egymást megismerni, annyira őszinte volt velem, bókokat kaptam tőle, kedves szavakat, jó stratégia volt, mert teljesen levett a lábamról. Nem sok kellett, hogy beleszeressek, ha csak ránéztem úgy éreztem, enyém a világ, és enyém benne A Férfi szerelme, így nagybetűkkel.
Tudod én olyan lassú voltam még akkor a szerelemben, főleg a szexben, idő kellett, hogy megérjenek a dolgok, hogy eljussak arra a szintre is, hogy megcsókoljak valakit, nemhogy több legyen. Így történt vele is. Valahogy úgy voltam vele, hogy ha igazán szeret, akkor megvár, és az én tempómban fogunk haladni.
Még az első csókra is teljesen és világosan emlékszem, a körülmények is romantikusak voltak. Tudod akkor még hittem a romantikában, az ilyen szerelmes csöpögős dolgokban. Ma már, csak nevetni tudok a saját hülyeségemen, ha erre gondolok.
Elhívott sétálni, fantasztikus, napfényes őszi idő volt, a szél néha belekapott a hajamba, élveztem, hogy körbe simogatja az arcom, olyan 22 fok lehetett, fogtam a kezét és beszélgettünk. Nekem fontos a beszélgetés, a kommunikáció, mert ki tudom fejezni magam és élvezem figyelni az emberek reakcióját hasonló helyzetben. Az övét meg egyszerűen imádtam, ahogy egyre mélyebben közel kerültünk egymáshoz, ahogy próbáltam kitalálni most mire is gondolhat. Áh, nézd már a gondolattól is milyen libabőrös vagyok - pulóverét megdörzsölte jobb kezén, s közben újabb cigarettára gyújtott - nah, elég az hozzá, hogy egy ilyen séta alkalmával, tudod meséltem neked arról a kastélykertről a városban, ami központi helyen van, annak amúgy is kora ősszel van egy ilyen szerelmes-páros-találka jellege. Szóval, itt sétáltunk, mikor hirtelen leült az egyik padra és észre sem vettem, s az ölébe rántott. Halkan felsikítottam, ami felizgathatta egy kicsit, mert hirtelen és erősen megcsókolt. Még most is érzem, ahogy ajkunk egyszerre nyílt szét, a nyelvünk összefonódott és mintha nem akart volna elengedni, annyira éhesen és követelőzően szívta be az ajkam, majd elszédültem. Isteni érzés volt, szárnyaltam és boldog voltam. S talán életemben először szerelmes. Nem tudtam, hogy az a szerelem, de érezni akartam, átélni, megélni, újra és újra. Ez a csók mindent eldöntött akkor. Persze nem tudhattam, hogy ez a csók átvitt értelemben a végzetem is lett.
Sokat és a lehető legtöbbször voltunk együtt, sétálni, néha kávézni, soha, soha egy szóval sem sürgette, hogy feküdjek le vele. Innen feltételeztem, - az életem tettem volna rá -, hogy ő is olyan feltétel nélkül szeret, mint ahogy én belezúgtam. Teljesen az ujja köré csavart. Mindig szerettem elveszni tekintetében, mindig ragyogott a szemem, ha rá kellett néznem.
Nem akartam elveszíteni, úgy éreztem, ha odaadom magam neki, akkor tökéletes kapcsolatunk veszi kezdetét. Így is volt.
Képzeld el, csak 2 hónap múlva feküdtünk le egymással, akkor éreztem másodjára, hogy ez egy újabb pecsétje kapcsolatunknak. Felhívtam a lakásomra, kajával vártam, tonhalsalátát készítettem, az egyik legnemesebb üveg bort bontottam az italgyűjteményemből.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.64 pont (28 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 zsuzsika 2016. 02. 13. szombat 12:08
Tetszett.
#7 papi 2013. 08. 4. vasárnap 17:06
Folytasd
#6 Bikmakkocska 2013. 01. 31. csütörtök 07:43
Igen jó a stílusa, valamennyire valószerű is lehet. Akkor jobb lett volna, ha egy kevés is kiderül, mi jár a férfi fejében. De, azért sejthető, hogy ennek rossz folytatása lesz. 9.
#5 genius33 2013. 01. 25. péntek 13:44
Jó, legyen folytatása! smile
#4 v-ir-a 2013. 01. 24. csütörtök 22:48
várom a folytatást...
#3 sztbali 2013. 01. 24. csütörtök 18:27
Tetszik a stílusa a történetnek. Élvezetes és értéke is van; ami ritkaság.
#2 Rinaldo 2013. 01. 24. csütörtök 07:41
Jó történet.
#1 Törté-Net 2013. 01. 24. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?