DEC.
31.
2021
Reggeli után, dolgozni mentem. A város több részén is gyerekeket kellett fotóznom, majd érettségi tablókhoz csináltam képeket a közeli gimnáziumban. Az egyik osztályban feltűnt egy koraérettnek látszó, asszonyosan fejlett lány. Vidám arca, állandó kacagása kiemelte a többi lány közül. Amikor leült a gépem elé, nevetve rám nézett majd így szólt:
– Vegye tudomásul uram, hogy nem vagyok hajlandó több ruhát levetni! Tessék csak így lefényképezni!
Mosolyogtam rajta és tovább fotóztam. Amikor kész voltam és már indultam volna, odajött hozzám és megkérdezett:
– Fényképész úr! A fiúmmal szeretnénk magunkról néhány képet csináltatni. Elvállalja?
– Persze kicsikém. Itt a névjegyem,...
A VACSORA – Yжин
Kis lazulásra vágyva egy meleg nyári este feleségemmel Nádjával vacsorázni mentünk a nagyváros egy kellemes éttermébe. A bejáratnál készségesen elénk lépő fiatal pincér szempillantás alatt végigmért bennünket, különösen nejemet tetőtől talpig – karcsú, kecses alakját, barna kleopátra stílusú frizuráját, diszkréten bájos sminkjét, fehér mélyen dekoltált csaknem átlátszó rövid ujjú selyem blúzát, alatta hasonló színű közepes méretű melleket rejtő csipkés push-up melltartóját, szűk fekete miniszoknyáját, meztelen combjait, tűzpiros magassarkú cipőjét, melynek nyitott orrán kikandikált néhány vörös körömlakkal díszített ujjacska – és a helyiségbe invitált minket. A terem...
Ahogy ülök a folyó parton és a lassan hömpölygő vizet bámulom, csak egy gondolat motoszkál az agyamban:
– Miért pont velem történik ez?
De a víz nem ad választ a kérdésemre, bármennyire is bámulom. A késő őszi nap ebben a délutáni órában kellemesen melegíti a hátamat, én mégis a hányingerrel küszködöm, ahogy a történtekre gondolok. Már kétszer hánytam azóta, hogy ide értem, gyakorlatilag már nincs bennem semmi. Üres vagyok. Üres az agyamban, a lelkemben és most már a gyomromban is. Már azt sem tudom, hogy hány órája ülök itt, de a válasz arra a kérdésre, hogy hogyan tovább még nincs meg. A lenémított telefonom megállás nélkül zizeg a zsebemben, hívások és üzenetek sokasága...
Anyám budoárjában ültem, nézem a falon lévő kis képernyőt, és izgatottan várom, hogy láthassam az előadását. Díjátadón voltun, ahol a showbiznisz minden ismert arca szívesen mutatkozik, és idén a legjobb mellékszereplőnek járó díjat anyám adja át.
Mi történt még köztünk azóta a végzetes este óta? Nos, abszolút boldog ember lettem volna azután a varázslatos éjszaka után akkor is, ha csak egyszer szexeltem volna vele, ha ez csak egyszeri alkalom maradt volna is. De ez nem így maradt... Azóta szinte minden nap vadul, szenvedélyesen szeretkeztünk, és minél gyakrabban csináltuk, annál nehezebben tudtuk távol lenni egymástól.
Pár perccel azelőtt, hogy a díjakat osztotta volna,...
– Csak utánad – engedte előre Máté a menyasszonyomat. Flóra besétált előttünk a hotelszoba nyitott ajtaján, vendégünk pedig leplezetlen vágyakozással mérte végig a párom fenekét a feszülős ruha alatt. Még rám is pillantott, de nem mondott semmit, csak követte a szobába.
A folyosó félhomálya után különösen hatott a szoba csillárjának éles fénye. A szobánk érintetlenül várt minket, a csomagjaink ledobásán kívól nem sok mindenre volt eddig időnk. Flóra a hatalmas franciaágy szélére ült, lábait illemtudóan tette össze, és kezei az ölében pihentek.
Máté körbepillantott a szobában, megszemlélte a tévét, az állólámpát, mjad elismerően bólintott.
– Szép szoba, Zsolti – jelentette ki....
Lorena Karácsony és a nagy vizsgaidőszak előtt szeretett volna még egy túlórát. Meg is kapta, ám a legnagyobb meglepetésére tényleg dolgoznia kellett, mivel már hosszú percek óta kitartóan gépelte a főnöke által diktált mondatokat. Egyszer csak a levél végére értek, amit a lány az interneten keresztül elküldött a címzettnek. Attila mögéje lépett amikor látta, hogy titkárnője egyik kezével a nyakát masszírozza.
– Csak nem megfájdult a nyakad? – kérdezte két tenyerét az említett területre helyezve.
– De, egy kicsit.
– Akkor csak lazulj el! – kérte Attila, majd egy ideig kényeztetésben részesítette a lányt – Jobb már? – érdeklődött kis idő múlva.
– Igen, sokkal.
–...
Zokogva, bömbölve ülök az ebédlő asztalnál, fejem a könyöklő tenyerembe temetve. Nem volt elég a balsors eddigi elbaszott életemben, most még ez is. Az anyám egy aalflkalfohalfolalfista volt. Semmi szép emlékem csak, hogy alkalmi munkából egy nyolc keres önkormányzati 3 szobás lakásban remegve ébredek, mit veszek fel suliba, van e tiszta ruhám, a segélyekből, alkalmi munkából maradt e kajára pénz, vagy szégyenkezve, korgó gyomorral az osztálytársak könyör adományát eszem. Ez az elbaszott élet nem engedte ismerhessem nagyszüleim, de még apámat sem. Anyám 40 évesen szült erre a kibaszott világra. 14 éves koromra már önállóan élten életem, cukrásznak mentem dolgozni...
Márk ellazulva feküdt a tengerparti napozó ágyon. Előtte terült el az Adria homokos partjának, hosszan elnyúló, népes strandja. Az árnyékot adó ernyő alól remek kilátás nyílt a strandolókra. Mindenki élvezte a nyár örömeit. A strand tele volt. Zsivajgott a sok ember. Gyerek hadak egy része a vízben visongott, másik része a parti homokban játszott, vagy a sétáló felnőttek közt rohangált. Sok fiatal lány volt a strandon, szépek, formásak. Szexi, alig takaró fürdőruhákban. De Márkot ezek egyáltalán nem érdekelték. Őt csak négy ember érdekelte. Két pici lány akik épp a homokban játszottak és a mellettük ülő édesanyjuk....
