Hírek

DEC.
4.
2020

A ribanc sógornő

Szandi a sógornőm, 4 évvel fiatalabb nálam és isteni jó bőr. 174 cm magas, fantasztikus, formás hosszú húsos combjai és huncut zöld macskaszemei vannak, a haja fekete, a dereka pedig ingerlően karcsú. Az a típusú nő, aki tudja, hogy a legtöbb hímnemű egyed meg akarja baszni és hihetetlenül ért ahhoz, hogy ezt a vágyat a végletekig fokozza a férfiakban. Nyaranta szinte csak farmer miniszoknyában meg farmer sortban látható, hogy közszemlére tegye azokat az ennivaló, hosszú sonkáit. Nem csoda hát, hogy amióta megismertem, meg akarom kefélni. Csak éppen soha nem tudtam, hogy álljak neki. Bár ő nem átallott néha igencsak kacérkodni velem és mutogatta is magát rendesen, azonban én mindig féltem attól, hogy visszautasít, s esetleg kitudódik valahogy a dolog.


Az este

Jócskán elmúlt már az ebéd, amikor megcsörrent a telefonom. Egy SMS érkezett. Feladója Kata. A szöveg nem volt hosszú, de mégis egyértelmű. „Este?”
Nyolc óra előtt pár perccel állítottam le az autót a négyemeletes panelház előtti parkolóban.
Kezemben egy üveg száraz, vörös borral indultam a kívülről frissen felújított épület felé. Beütöttem a kapu jól ismert kódját és nyugodt léptekkel haladtam fel a kopott lépcsőn.
Mire felértem, az ajtó résnyire már nyitva volt. Kopogás nélkül nyitottam be. A lány a nappaliban lévő kanapén nyújtózott. Nem volt túlöltözve. Az „alkalomhoz” mégis kiválóan illet a fekete melltartó, francia bugyi és a harisnyára húzott hosszú bőr csizma. Hosszú szőke haja két copfba fonva omlott vállaira. Az üvegasztalon gyertyák és pezsgősüvegek sorakoztak. Régóta ismert már. Jól tudta, hogy mivel lehet az érzékeimre hatni. Imádtam a kislányos bőrbe bújt dögös amazon figuráját.


DEC.
3.
2020

Szemantika orrba-szájba, vagy nem

Utolsó éves hallgatóként a bölcsészkar alkalmazott irodalomtudomány specializációján elhatároztam, hogy a nyelvet, mint élőt, vagy mint inkább élőlényt, természetes közegében megfigyelendő, keresek egy hétköznapi, ámbár ilyen szempontból nem elhanyagolható munkahelyet, ahol első kézből meg tudom tapasztalni a szemantika jelenkori változásait. Szépen magyarul fogalmazva, éhen akartam halni, hát elmentem a helyi közértbe pénztárosnak.
Mivel munkám nagy része nem igényel különösebb agyi tevékenységet, ha már megvan a kellő rutin, inkább betonkemény idegekkel kell rendelkezni hozzá (minden tiszteletem a pénztárosoké), az elmúlt majdnem egy évben útjára indítottam több projektet is, amely szorosan kapcsolódik a kutatási területemhez. Minél vegyesebb az erre járó tömeg, annál tisztább a kép a fejemben, hogy ez a világ lassan lehúzhatja magát a klotyón, nyelvhasználati szempontból biztosan.


Irodai buli 5. rész - A 007-es és Pókember

A beszélgetések zaját átvette az egyre erősödő zene, ahogy az eddig könnyen átsétáló tömegen most csak vánszorogva tudtam mozogni a táncosok között. Viszont szemmel tovább kerestem a „társalgásra, vagy, ahogy én nevezem „banánrázásra” éhes embereket.
De nem láttam egyet sem, akik szabadok lettek volna. Volt amelyik elmosolyodott, mikor elmentem mellette közben egy nő éppen szorosan simult hozzá, míg mások már éppen mentek társalogni. Inni akartam egyet, de aztán látva az ott lévő sorokat, inkább az irodám felé vettem az irányt, hogy visszarakjam a mobilomat és megnézegessem az est emlékeit. Míg nem belépve az irodámban, rájöttem, hogy est még véget sem ért.
Mert Richard barátom éppen most bassza meg hátulról az egyik legújabb és legkívánatosabb munkatársunkat, Jacket, akinek sötét szőke tincsei izzadtan tapadtak össze.


DEC.
2.
2020

Férjem titkos vágya

Úrinő vagyok. A magaviseletem mindig úrinőhöz illő. És ami az erőfeszítéseimet illeti, megfelelő jutalomban is részesülök, ahogy azt egy úrinő megérdemli. A velem egyenrangú férfiak és nők tisztelettel viseltetnek irántam. Bár ez apró jutalomnak tűnhet csak a nehézségekhez képest, amelyekkel az embernek szembe kell néznie. Hiszen a hölgyekkel szemben támasztott szigorú követelményeknek megfelelni nem könnyű, és kétségkívül, ahogy az évek szállnak fölöttem, egyre jobban észreveszem a korlátaimat és a hiányosságokat, és keresem, kutatom az új lehetőségeket. De mi mást is tehetnék?
Nem mondhatnám, hogy megbántam a döntésemet. Az összes lehetséges életstílus közül, amelyet nőként választhattam, kétségkívül ez volt számomra a legelfogadhatóbb. De nem tehetek róla, sokszor elgondolkodom, vajon miért csak a nők számára olyan határozottak az amúgy is korlátozott választások közötti határvonalak.


Elsőzés

1. rész
- Igazából nem tudom. Olyasmit jelenthet, hogy „ha nem tudod magad túltenni a kudarcokon, akkor tanulj belőlük”. De elég bonyolultan van megfogalmazva – álltam elő egy használhatónak tűnő értelmezéssel.
- Neked legalább van ötleted. Érdekes lesz átmenni ebből a tárgyból is...
- Ha pont ez lesz a kérdés, akkor át fogsz menni. Van még olyan, amit nem értesz?
- Igen. Azt mondja, hogy... Na... Hol van? – Eszter lapozgatni kezdett, láthatóan ötlettelenül.
- Volt egy olyan, hogy „Midőn elmerengett a szépségében, átérezte...” nem jut eszembe.
- Érdekes idézet, főleg a vége.
- Kicsit modernizáltam... – vettem a lapot.
- Igen... Szóval azt írja, „...saját nyomorúságát”. Ez azért elég egyértelmű.
- Biztos? Miért érezte a nyomorúságát? Mert ronda volt? Vagy nem volt az, de tudta, hogy sosem kaphatja meg álmai nőjét? – hódoltam kedvelt szokásomnak, a filozofálásnak.


DEC.
1.
2020

Az esőerdő könnyei 2. rész

Húzom a gázt a csónak - motoron, ami nem veszélytelen, mert ha ráfutok egy fatörzsre, akkor a kajmánok dupla csemegéhez jutnak ma. Végül jóval gyorsabban jutunk vissza a táborba, mint számítottam. Stephanie kötései átvéreznek, ezért újból bekötözöm, és morfiumot adok neki, sajnos egyre gyengébb a vérveszteségtől. Rádión kérek segítséget, jó óra múlva teljes gázzal érkezik egy mentőhajó, és két csónak rendőr valamint a FUNAI alkalmazottai. Stephanie - t a hajóra viszik, és azonnal ellátják, 1 órán át küzdenek az életéért, kisebb műtétet is végrehajtanak rajta és vérátömlesztést kap, mire sikerül stabilizálni az állapotát. Azonnal elindulnak vele Pinto - ba, az orvos nagyon komor.
A rendőrök a levelet böngészik, közben engem is kikérdeznek.


Martin és én

1.
Martinnal egy lépcsőzetes büntetési rendszert alakítottunk ki a magunk számára.
Az első, és legszélesebb fokozat a fegyelmezés volt. Ide tartoztak az egészen hétköznapi dolgok, mint például a házimunkák, a különböző időpontok pontos betartása, munkahelyi és tanulmányi eredmények, de akár olyan apróságok is, mint a káromkodások, pontosabban azok mellőzése. Az egyik legfontosabb elemet az étrend és az edzések szigorú betartása képezték. Míg a kisebb súlyú kihágások önbevallás alapján is történhettek, a komolyabb dolgok már objektívebb, előre meghatározott mércékhez voltak kötve. Habár ezek a kihágások önmagukban nem feltétlenül vontak maguk után súlyosabb fegyelmezési tételeket, mivel összeadódtak, végül elég komoly mennyiséggé tudtak felhalmozódni egy-egy ciklus végére.