Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. (További információk)
Egy szép nyáriszüneti napon kezdődött. Öcsém otthon volt, tévézett. Én szintén pihentem az éves tanulmányi fáradalmakat. 15 éves jó alakú, mások által szexisnek mondott csajszi vagyok. Laurának hívnak. Pali alig múlt 10 éves, de már most piszok jóképű. Gyermekien izmos testével a lányok bálványa lett. Omlottak utána a lányok. Nemkülönben én is. Szerelmes voltam az öcsémbe. Minden lehetőséget megragadtam, hogy a közelébe lehessek. Amikor a szobájában öltözött, vetkőzött, vagy fürdéshez készülődött, véletlenül mindig rányitottam valamilyen ürüggyel, hogy láthassam a testét, és érezzem a kisfiúsan férfias kisugárzását...
A park vidám zsongásban volt. Hancúrozó gyerekek kacaja szállt, s keveredett idősebbek beszélgetésével, tinik harsányabb hangjával, majd kuncogásával, szerelmesek suttogásával. Ez utóbbit hallhattuk persze legkevésbé, hiszen még a fák is segítettek rejteni titkukat a susogással. Mintha bíztatnák a szellőt, hogy élénkebb táncot járjon, borzolja fel a madárkák tollát, s azok is még vidámabban csacsogjanak. A napfényben fürdő levelek ezerféle zöldje tette teljessé a varázst, úgy érezte az ember, bele tudna veszni, és a világ végéig is szívná magába a látványt, hangokat, illatokat...
Feleségemmel 10 éve vagyunk együtt, ebből 6 év házasság. Minden rendben van, mindketten adunk magunkra, rendszeresen sportolunk, és a nejem két gyerek után is felveszi a versenyt a fiatalabb korosztállyal, még igy a harmadik x után is. A véletlen úgy hozta, hogy két nap eltéréssel szinte egyszerre van a szülinapunk, ami egyrészt azért jó, mert nem felejtjük el a másikét, másrészt meg egy évbe csak egyszer kell elpakolni a buli után. Az alábbi történet is egy ilyen bulin esett meg. Nagyon készültünk rá, mindketten ekkor léptük át a bűvös harmincast, ami a híresztelések szerint fordulópont egy ember életében...
Megérkeztem a stúdióba a forgatás első napjára. Két nagy sztár duettjéhez készítettünk videoklipet, de mivel a megbeszélésen nem nagyon figyeltem, fogalmam sem volt, hogy kik is lesznek azok. Volt nálam pár fánk. A stúdióban és a lakókocsikban mindenki ezt zabálta, én meg nem akartam különcködni. Leültem az egyik kocsi mellé, a lépcsőkre. Bevágtam egy fánkot, és azon tűnődtem, hogy egyek-e még egyet. Nem akartam idejekorán elhízni, úgyhogy a többit eltettem későbbre. Ahogy visszaindultam a stúdióhoz, kinyílt a lakókocsi ajtaja...
Az elsőt Olginak hívták. Nem momdhatnám, hogy túl szép lett volna. Talán még a saját anyja sem tartotta annak... Engem leginkább egy sügérre emlékeztetett. Különösen amikor spagettit evett... Megvolt az a jó szokása, hogy az osztályban minden fiút ki akart próbálni. Persze első legelején tobzódott, aztán meg semmi... Én tanév közepén kerültem át abba az iskolába, úgy hogy unikum voltam a számára. Rámtapadt, mint egy matrica, kikisért a slozira is, állandóan tölem kunyizott cigit, amit még nehezített azzal, hogy képtelen volt felfogni, hogy nem dohányzom...
Előfordul, hogy két ember, akik évek óta ismerik egymást, sőt, együtt dolgoznak, s családostól összejárnak, soha nem váltanak egymással egy-két mélyebb emberi szót. Közömbösen élnek egymás mellett, ha találkoznak érdektelen témákról beszélnek, egymás iránti személyes figyelmet soha nem váltanak ki. Ám néha az is előfordul, hogy ezt a közönyt drámai események feloldják, gyökeresen megváltoztatják. Történetünkben valami hasonló dologról lesz szó. Négy emberről, pontosabban két házaspárról mesélnék...
Elhívott a Margit-szigetre. Belementél, annyit beszéltetek már msn-en, ellenben olyan rég találkoztatok. Kétszer eddig. Egyszer a baráti társasággal koncertre mentetek valahova az istenháta mögé, ahol esélyetek sem volt társalogni a zaj miatt, viszont a tömegbe sem mentetek be őrjöngeni. Nem a ti stílusotok, habár a rock műfaja közel áll a szívetekhez. Közös vonás. Csak néha néztél oda az asztal másik oldalára, ott üldögélt, néha kortyolt a gyömbéréből.. Feltette a lábát a megüresedett másik székre, fejét hátrahajtotta, leomlott a majd' fenékig érő világosbarna (sötétszőke) haja...
Árpival 15 éve éltünk házasságban, mikor barátjával, Csabával összeveszett egy együtt kezdett, ám pár év alatt teljesen tönkrement autófényező vállalkozás csődjénél. Mindig több vállalkozást vitt egyszerre, mert ahogy mondani szokás: "több lábon kell állni". Az egyetemen ismerkedtünk össze, Ő vette el a szüzességem. Diploma után esküvő, és két gyermek, ahogy az már lenni szokott. A romantika, egyre kevésbé volt jelen, pedig mindig megpróbáltam maximálisan kitölteni azt a pici időt, amit kettesben töltöttünk...
Budapest határában, levő lovardában, ahol a lovamat tartom egy új paci érkezett, gazdájával egy hosszú hajú sráccal. A fiút már az első perctől kezdve szimpatikusnak találtam. Egy-két hét elteltével, az egyik reggel, miközben a lovamat nyergeltem odalépet hozzám és megkérdezte, lenne e kedvem vele tartani. Hogyne lett volna, mióta megláttam, attól a perctől kezdve erre a napra vártam. Azóta együtt lovagolunk, és ahogy az már lenni szokott hamar jött a közelebbi kapcsolat is...
Egy szép tavaszi délután volt, azok a napok egyike mikor tök egyedül élveztem otthon a magányt, és a vele járó csendet. Félálomban ábrándoztam, épp valami régi kellemes történet járt a fejembe, mikor mi történi? na mi? Persze, hogy az a rohadt mobil, és noná, hogy a szekrényen, még véletlenül sem tettem ide magam mellé az ágyra. Gondolom magamban, hogy felőlem aztán csöröghetsz én most fel nem kelek! De nem telik bele egy perc és újra hív, ááá ez nem igaz most mit csináljak...
Épp hogy csak elkezdődött a jó idő, unokatestvéremmel már meg is szálltuk a Gödi-homokszigetet, a Duna partot. Elsőnek még alig lézengtek lenn páran, nem bízva a napsütésben, és abban a híresztelésben, hogy már tényleg lehet fürdeni. Habár első pillanatban, amikor belecsobbantunk, én is hitetlenkedve kutattam a jéghegyeket... A víz lehetett vagy fél centi hideg, és a hős férfiasságból csak a hősiesség maradt. De aztán kezdtek többen jönni a partra, és hála a szélnek, meg egy öntudatos frizbinek, félig leütve ismerkedtem meg Timivel, miután kihúztuk a vízből, és sűrű bocsánatkérések közepette sajnálkoztunk az aljas korong miatt...
- Tartsa meg az aprót! Léonard, a Le Monde újságírója épp fizet egy kávézó pultjánál. Kint zuhog az eső, ezért csábította úgy a kis sarki épület egy italra. Belebújik mélynarancs kabátjába, s az ajtó mellett kinéz az ablakon. Még mindig esik... vár még pár percet, nem akar bőrig ázni. Az utca tócsái fodrozódnak a forgalom dübörgésétől, s minden egyes esőcseppnél egyre nagyobbra dagadnak. A szemközti épület ablakain lévő zsalut veri a szél ütemesen neki- nekiütődik a keretéhez. A Nap nem látszik az égen, délután fele szürkületi sötétnek hat a fény. A férfi türelmetlenül toppant a lábával. Szemközt megáll egy villamos, s kiszállnak belőle az utasok...
Este Karinnak nem volt lehetősége Johnnal beszélni, miután rögtön vacsora után fia Kellyvel moziba indult. Karinnak vegyes érzései voltak a reggel történtekkel kapcsolatban, és nem csak Tom miatt; ugyanakkor izgalommal is eltöltötte az emlék, s úgy érezte, nem zavarná, ha meg kellene ismételnie a dolgot. Inkább kiverte fejéből ezeket a gondolatokat, s Jasonnal hamar ágyba bújva egy jóízűt keféltek. Miközben álomba merült a kimerítő akció után, fia kemény faszára gondolt. John és Kelly óriási izgalommal érkezett meg Tom irodájába. Annyira fel voltak dobódva, hogy majd szétvetette őket a jókedv...
"Steve, az ott nem Ms. Stevenson? Ott, a bárpultnál" "A fenébe is, ő az. Nagyon jól néz ki, bezzeg mikor órát tartott, sohasem öltözött így." "Nem, de már akkor is jól nézett ki. Menjünk oda hozzá!" A két frissen érettségizett srác átküzdötte magát a táncolókon. Nem tudták elhinni, hogy volt tanárnőjüket a kedvenc klubjukban látják. De az is sokkolta őket, ahogy kinézett. Vörös bőr felsőt viselt, ami feszült hatalmas mellein, és vékony derekáig testére tapadt. Vörös szoknyája nagyjából combja közepéig ért. Magas, 175 centis termetéhez hozzájött még az is, hogy vörös tűsarkú cipőt viselt...
Misi a szomszédom huszonnyolc éves. Van felesége, és egy-két éves kis fia, egy jól jövedelmező vállakozása, egy szóval meg van mindene, ami a boldogsághoz kell. De még sem boldog. Huszonhárom éves volt, mikor muszájból elvette feleségét, Alettát. A szülők akarták a házasságot, mert akkoriban Aletta családja is nagyon gazdag volt, és úgy gondolták, ha összeadják a két fiatalt, akkor még nagyobb közös vagyonra tesznek szert. Misi nem akarta a házasságot, de nagyon nem volt választása. Pénz beszél, kutya ugat...
Gyöngéd áramütésként érsz hozzám, nem tudom, meztelen tested varázsa borzongat meg jobban, vagy a tudat, hogy végre van egy nyugodt éjszakánk, amely még jóformán el sem kezdődött? Kell pár boldog pillanat, mire mozdulni tudok és doromboló, kéjes mozdulattal homorítok, hogy vágyam újból ágaskodni kezdő felkiáltójelét ágyékodhoz nyomhassam... nincs mit ezen nem értened, máris mozdul a kezed és lélegzetem elakasztva kezd siklani mellkasomról lefele... Felállsz, és beállítod a zuhanyt, majd úgy kezded el szappanozni magad, hogy szégyenében a fél sztriptíztáncos-társadalom visszaadhatná a diplomáját...
Ülök házam teraszán és egy kis rummal ízesített jeges kókusztejet kortyolgatok. Élvezem a kellemes környezetemet és tudatában vagyok kivételezetten csodálatos helyzetemnek. Míg a világ más tájain emberek a hidegtől vagy a hőségtől vagy a mocsaras miazmától szenvednek, én a pálmafák árnyékában iszogatom hűsítő italomat. Mögöttem a nádfedeles kunyhómban a kor vívmányaival berendezett kényelem és egy földre szállt angyal vár. Ma már természetesnek tűnik a műholdas rádió, tv, telefon, internet, hűtőgépünk és számos más kényelmi felszerelés, amit csak az utóbbi években élvezhetünk...
Hűvös októberi este volt. Amolyan igazi őszi nap. Ahogy kinéztem az ablakon, az utcai lámpák fényében szállingózni láttam a sárgás-barna faleveleket, melyek lágyan hullottak a járdára és szinte teljesen beborították azt. Sokan siettek oda lent, talán haza a családhoz, szerető férjükhöz, kedvesükhöz. Én soha nem siettem így haza. Nem volt miért. Ma is, mint már hosszú ideje, az üres lakás várt itthon. Gyorsan összeütöttem egy finom tésztát, majd megfürödtem. Aztán egy bögre tea társaságában nézelődtem az ablakon át. Apró cseppek kezdtek kopogni az üvegen, én pedig elképzeltem, hogy Ő hátulról átkarol és finoman végigsimítja a karom...
