Hírek
Boldog Szilvesztert És Új Évet Kívánunk Minden Kedves Írónknak, Olvasónknak!
Az egész főváros a névadóra készült. A gyermek betöltötte a második hónapot, és a jósok kiolvasták a csillagok állásából, hogy mi legyen a neve. A város hatalmas pompába öltözött, a házak ablakait virágfüzérekkel díszítették, a városkapukat újra aranyozták, és az utcákon mindenütt mutatványosok és táncosnők mutatták be tudományukat. Csak a csillagjósok kapui voltak még zárva. A napfény csillogott az aranyozott kapun, körülötte, pedig néma csendben jártak az emberek. Aztán délután hatkor feltárult a kapu, és egy futár lépett ki rajta. Felpattant a lovára, és elvágtatott a Császár kertje felé, úti tekercsében a trónörökös nevével...
38 éves asszony vagyok, magas asszonyos nagymellű alkat. Férjemmel aránylag jól megvagyunk, nem mondom hogy nem volt néha futó kalandom, de a szexben is kijövök vele. Van egy 17 éves fiunk és egy 20 éves lányunk, aki már férjnél van. Amit most el akarok mesélni az egy nagyon izgi kalandom volt és kényes, főleg, hogy a dolognak később folytatása lett. De először a kezdet. A fiam szakközépbe járt. Néha mesélt az élményeiről, elég könnyűvérű nők voltak ott. A fiamnál állandóan volt koton, aminek csak örültem, nehogy baj legyen...
Merengőn nézek ki az ablakon az esőáztatta, szürke, hűvös világba. Egy lélek sem jár ilyenkor az utcákon, üres a játszótér is az ablakom alatt. Az eső monoton hangja álmosítóan hat rám, s nagyon rányomja bélyegét a hangulatomra, nincs kedvem most semmihez sem. Az öblös fotelt odahúzom az ablak elé, belekuporodom, s kedvenc, kockás plédemmel körbetekerem magam, s elmerülök a gondolataimban. Egyedül vagyok, s egyedül is érzem most magam, hiába vannak körülöttem nap, mint nap. Az űr kitölti lelkem egészét, rám nyomja keserű bélyegét. Néha teljesen elhatalmasodik rajtam ez a nemszeretem érzés...
Napok óta éget a meleg, fülledő hőség, egyedül a családi házban, akár a pók ingatag hálójában, lesem szinte bambulok rá a sarokban. Közben a vízzuhatag omlik rá testemre, minden cseppje kincs most, hűsítő ölelése szinte borzoló, s egyben nyugtató. Percek a csendben, de mégsem egészen, hisz szobámból szűrődik be a zene. Way Out West - Melt - je. Olvadás, nos én is olvadok, a zuhany alatt lélektáncot járok, gondolatok születnek, tévelyednek, érzések előtörnek. Tusfürdő csorog tenyerembe, majd szétoszlatva a testre, tűz, ami perzsel, élénkítő energia, micsoda hablaty duma, de ez van ráírva az átlátszó flakonra...
SMS-kaland (homo)
Boldog Karácsonyt Kívánunk Minden Kedves Írónknak, Olvasónknak!
- Azzal? - bökött Wendy a dohányzóasztal felé, amin már nem volt ott az a semmibe vezető lyuk, csak az idézési körül maradványai. A kréta széttört, a gyertyák kiégtek, és szétszóródtak a tábla körül. - Igen és nem. A démon nagy levegőt vett, érezte, hogy a lányok magyarázatot várnak. A kör maradványaira mutatott. - Az fókuszálta a vágyaitok energiáit, de az orgazmusotok teremtette azt az energiát, amivel átjöhettem a világotokba. - Ó... - nyögte Wendy még mindig a dívány mögött. Azon járt az agya, hogy el tudna-e jutni az ajtóig. - Ami a vágyainkat illeti... - Ismerem őket. - Ó! - vörösödtek el mindhárman. Ez az idegen, aki ráadásul egy másik világból jött, pontosan tudta, hogy mit akarnak...
Kevin kicsit magányos volt ezen a nyári napon. A hittantábor nem volt ugyanaz Melinda nélkül, még talán egy hete sincs, hogy hazament. Még két hét, míg újra jön és odafut hozzá és... itt lesz. Mást mit is tehettek volna, ez egy vallásos tábor mit szólnának hozzá, ha önfeledt ölelkezésbe kezdenének, netán csókolóznának. A szeretkezés még csak szóba sem jöhet. Már öt éve ismerik egymást, de együtt még csak egy fél éve vannak. Szereti őt, talán évek múltán el is veszi, lesz egy kis házuk ezen a környéken, olyan szép itt, s gyerekek, akik szintén eljönnek majd ebbe a táborba, persze, csak ha Isten is úgy szeretné...
Melindának hívnak. A sztori, amelyet olvashattok, a hetvenes években történt. Történetem, úgy is mondhatnánk a tipikusan balszerencsés sorsú lány esete. Sokáig nem akarok ezzel fárasztani senkit, mert tudom, hogy volt olyan, akivel sokkal rosszabbak is megtörténtek, mint velem. Apám sajnos otthagyta anyámat és az egész családját; lelépett egy kubai vendégmunkás macával valahová külföldre - ahonnan soha nem jött se egy telefonhívás se egy levél. Anyám négy évig élt "egyedül" azaz férfi nélkül. Így hárman laktunk egy újszegedi lakótelepi lakásban anyámmal és az öcsémmel. Aztán anyám megismerkedett egy új férfival, aki jó tíz évvel volt fiatalabb őnála...
Sándornak hívnak. Feleségemmel, Verával harmincas éveink elején járunk. Mindketten nagyon elfoglaltak vagyunk, kevés időnk jut egymásra. Tíz éve vagyunk házasok, a szexuális életünk kezdett ellaposodni az utóbbi időben, kezdtünk eltávolodni egymástól. Egy ismerősünk tanácsára egy olyan csoportba kezdtünk járni, ahol hasonló problémákkal küzdő párokkal találkoztunk. Ott több ötletet is hallottunk arra, mások hogyan próbáltak szint vinni házasságukba. Az egyik felkeltette mindkettőnk érdeklődését. Idegenként mentek bárokba, ahol aztán flörtölni kezdtek egymással, majd futó kaland gyanánt hatalmas szeretkezéssel zárták az estét...
Boldog Karácsonyt Kívánunk Minden Kedves Írónknak, Olvasónknak!
- Na és most lányok, hogyan tovább? - nézett Wendy a barátnőire, Sandy-re és Laurára, és az ujjait rázta. Épp most festették be egymás körmét a fekete, a vörös és a kék különböző keverékeivel, és szárogatták. - Hány óra? - kérdezte Sandy, aki úgy döntött, hogy idén boszorkánynak öltözik. Wendy a lányt eddig még csak kosztümben látta, úgyhogy eléggé lenyűgözte ez a gyors váltás. Sandy ugyanis nagyon dögösen nézett ki, a fekete ruha alig takart rajta valamit. Éppen csak egy picivel ért feneke tökéletes gömbjei alá, és éppen csak egy kicsivel ért a bimbói fölé. Még egy igazi, széles karimájú, hegyes tetejű boszorkánykalapja is volt...
Egy érdekes történetet szeretnék elmesélni nektek, ami 20 éves koromban történt meg velem. Nálunk a városban minden nyáron megrendezésre kerülő Szent Iván éji mulatságok egy nagy fesztiválhangulatú ünnep. Ez az eset is akkor történt meg velem. Este hat óra körül mehettem ki a haverjaimmal a rendezvény helyszínére, és gyorsan neki is álltunk sörözni. Mivel nem volt akkor barátnőm, kis idő elteltével a csajokat kezdtük lesni, és kitárgyalni. A sörsátor szomszéd asztalánál három 16-17 év körüli lányka nevetgélve figyelt bennünket...
Késő délután ébredtünk fel egymás karjaiban, telefoncsöngésre. Robi telefonja csengett. Engem még a hideg is kirázott, volt sejtésem ki telefonál. - Szia, mondjad! - szólt a telefonba Robi, közben felült az ágyban. A telefon nem volt kihangosítva, akaratlanul is hallottam, hogy Melissza van a vonal túlsó végén. - Szióka, lenne kedved átjönni? Hiányzol! - hangzott el attól a részeges tyúktól. A gyomrom összeszorult, szinte görcsbe rándult. Féltem, hogy ennyi volt a varázs. Hogy elmúlt az a sok együtt töltött perc, mindent elveszthetek pillanatok alatt, mindent, amit idáig elértünk...
Valaki megszólított, így feltoltam a sisakom rostélyát, hogy haljam az illetőt. Egy láncinges-bajszos harcos ált előttem. - Mondja, dicső harcos, hol érhetném el? Szívesen váltanék önnel pár szót! Leszúrtam a kardomat a földbe, úgy válaszoltam: - Az szdaniel22@gmail.com-on megtalálsz, de az egyesület honlapján is meg van az elérhetőségem. - Szuper! Akkor elküldöm majd neked a képeket, ahogy megbeszéltük! Ahogy tovább baktatott a srác, körbenéztem...
Vámpírkeringő 1. rész (s/m)
- Hagyjatok már! Nem tetszik, csak együtt játszunk. – kék szemeiből szégyen sütött. Pont akkor sétált el a barna hajú, barna szemű, kócos, megtépázott Ann, mikor Fred száját elhagyta ez a mondat. Fred volt az iskola sztárja. Mégsem szállt fejébe a dicsőség. Imádta a színjátszást, ugyanúgy, mint Ann. A lány nem tartozott a "menők" közé, ezért is elképzelhetetlen volt, hogy közte és a fiú között bármiféle kapcsolat legyen. Megszólalt az iskolacsengő és mindenki elindult órára...
Tereza mintha a múltba csöppent volna bele, mikor belépett az argentin falucska kocsmájába. Mindenhol szombrérós férfiak üldögéltek az asztalnál, és pókereztek. Vadnyugati szajháknak öltözött lányok hordták az italokat, vagy a férfiak ölében ültek. Az egyik sarokban pár tagú zenekar játszotta a latin zene valami furcsa változatát. Minden szem Terezára szegeződött, még a zenekar is arra forgatta a fejét. A lány a gyenge fénytől és a cigarettafüsttől hunyorogva körbenézett, aztán elindult a bárpult felé. Mögötte édes parfüm illat maradt. A férfiak még egy darabig nézték fekete, testhez simuló ruhába öltöztetett alakját, vörös hajzuhatagát, aztán visszatértek a kártyához...
Ó, hogy a büdös franc essen bele ebbe a rohadt fedőbe! - hallottam Anita kétségbeesett hangját a konyha felől. Ahogy beléptem rögtön észrevettem, hol a hiba. Az egész fazék spagetti a mosogatóban gőzölgött. Viki szinte magán kívül röhögött, annyira, hogy majdnem lefordult a sarokban álló kisszékről, Anita pedig dühödt pillantásokat vetett a szégyenében bepárásodott lábasfedőre. Aztán elkezdett nevetni ő is. - Most mit csináljunk? - kérdezte Viki könnyeit törölgetve, amik a nagy vidámságban megjelentek szeme sarkában. - Kimerjük. Jó lesz ez. - felelt meg Anita, s erre újra nevetésben törtek ki...
A buszon mindenki türelmetlenül morgott már egy ideje... - Jönnek! - szólt a sofőr megkönnyebbült hangja a hangszóróból. Mindenki jobbra nyújtogatta a nyakát, hogy lássa kire kellett immár húsz perce várakoznia ennyi embernek, ki vette a bátorságot, hogy közel fél órát késsen. Egy nyitott fehér Mazda fordult be csikorgó kerekekkel a parkolóba. Hatalmas, lendületes kanyarral állt be két kocsi közé, olyan pontosan, ahogy csak a pasik tudnak célozni. Nőtársaim valószínűleg irigykedve méláztak el, nekik vajon hány kínos perc alatt sikerült volna egy ilyen tökéletes parkolást véghezvinni..
A különös incidens után napokig aggódtam, hogy mi lesz velünk a munkahelyen. Féltem, hogy Éva majd beárul a főnöknél, vagy esetleg kibeszélnek majd engem a többi munkatársnővel. A félelmem, és aggodalmam feleslegesnek bizonyult, mert az elkövetkező napokban Éva úgy viselkedett velem mint azelőtt, és a munkatársaim sem szóltak be, nem tettek kétértelmű megjegyzéseket. Már azt hittem, hogy csak a képzeletem játszott velem, amikor egyik nap ebédidőben ültem a konyhában, és kanalaztam a levesemet, mikor bejött Éva...
Mikor megjöttem első utam rögtön a galérián lévő hálóhoz vezetett. Ott is találtam őket, és majd leesett az állam, épp fehérneműket próbálgattak. Dórin egy kétrészes fekete pamut tangás fehérnemű volt, felette egy vékony átlátszó tangás bodyval és magas sarkú cipő, Helénán pedig egy oldalt vékony pánttal ellátott átlátszó bugyi, amin keresztül piercingje kilátszott; hosszú lábain egy pár harisnyatartó nélküli neccharisnyát, felül pedig egy átlátszó hálóingszerűséget viselt amin keresztül nagy kerek mellei gyönyörűen látszódtak...
Vizsgaidőszak... Olyan vagyok, mint egy bomba, bármikor robbanhatok... Kétnaponta vizsgák, rohanok egyik helyről a másikra... nincsenek meg a jegyzeteim, nem olvastam végig a bibliográfiát... már csak a kávé tart életben, a szemem alá néhány hete beköltöztek a karikák... és eszük ágában sincs távozni, hiszen egyre mélyebbre, és mélyebbre ássák magukat... Rohanok, mint mindig... a busz az orrom előtt ment el... nem is egy, egyből kettő... Ezt nem hiszem el, pont, amikor a legjobban sietek, meg fázom...
Robival egymáshoz bújtunk, a kis vékony, igazából semmire sem alkalmas pokróc egy részével betakart. Egyre hűvösebb levegő áramlott be az anyósülés melletti ablakon. A mellettünk lévő fenyő, jótékonyan oltalmazta az alatta parkoló autót. Marci szuszogása és Melissza időnkénti szusszanása, sóhajtása hallatszott. Robi lassan álomba szenderült. Oltalmazóan átkaroltam az én szőke hercegemet, bágyadtan figyeltem, ahogy csendesen piheg. A hasát simogattam gyengéden, finoman. Hamar kivilágosodott. Én Robira dőlve ébredtem, ő pedig szorosan hozzám bújt...
Alexa Úrnő: Emlékezetes nyár (s/m)
