Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. (További információk)
Mostanában sokat hallani a fiatalok megrontásáról, hogy apák erőszakolják meg kiskorú lányaikat, amiért leginkább el is nyerik méltó büntetésüket. A bíróságok nyilván tudják a dolgukat, az ítélkezések egész biztosan a törvény által megszabott módon történnek, ám én az én Apikámat semmiképp sem hagynám elítéltetni, pedig a kívülálló szemével nézve ő is bűntettet követett el: megrontotta a saját lányát - vagyis engemet.
Egyke vagyok, szüleim szemefénye, Apikám kedvence. Amióta az eszemet tudom, én is imádom őt. Nekem mindig is ő volt a legerősebb, a legokosabb, a legszebb, pedig főleg ami az utóbbit illeti, elég távol áll az apollói férfiideáltól...
Peti ott beszélget a barátnőjével a konyhai pultnál. Azzal a penészvirággal. Miért ő a barátnőd, és miért nem én? Én százszor jobb nő vagyok, eleve 10 kilóval kevesebb, és a melleim is sokkal formásabbak.
Ahogy ültem az amerikai konyha túloldalán lenézetem izmos combomra, lapos hasamra, és komolyan nem értettem miért ül nekem háttal Peti és mosolyog Penészvirágra.
Oké, mindketten itt lakunk nála, mert én max. a szüleimhez mehetnék, de oda nem akarok. Miért ilyen igazságtalan az élet...
Az ágy még meleg, amiben ketten feküdtünk, most meg itt bájologsz vele...
Túl voltam a harmincon, amikor ezek a dolgok történtek. Már roppant távolinak tűnik minden, amit most elmondok.
A Dunántúlra kerültem a munkámmal, mint fiatal mérnök, lakni pedig a nagybátyám házában laktam, akinek külföldi tartózkodása alatt évekig üresen állt mindene. Nagy, remek ház volt, de parányi kerttel. Sokszor ültem kinn az udvaron, a szomszédom egy 73 éves idős hölgy volt, akinek épp akkoriban halt meg a férje egy igen csúnya betegségben. Kedves öreg vidéki asszony volt, valamivel kisebb házzal és nagyobb kerttel, mint ahol én laktam. A nénivel igazi jószomszédi viszonyban voltunk, ami mindenhol ritka nálunk, de itt különösen...
16 év házasság alatt egyetlen férfi volt az életemben, a férjem. Előtte volt meg egy komolyabb kapcsolatom, de ezen kívül nem volt más férfi az életemben. 15 éves lányom már nem kötött le, mint akkor, amikor még kisgyerek volt. Egyre több időm jutott magamra. Férjem, vezető beosztásban dolgozik, így anyagi helyzetünk is jónak nevezhető. Kapcsolatunkat a férjemmel szintén jónak értékeltem, bár az utóbbi időben mintha egyre laposabbá, monotonabbá vált volna... legalábbis ami a szexuális életünket illeti. Visszagondolva az eltelt évekre, azt hiszem sem én sem pedig a férjem, nem nagyon próbáltuk frissíteni szexuális életünket...
Sziasztok, van egy új szeretőm, most rendszeresen kefélem, persze csak óvatosan, le ne bukjunk. Nos, ott kezdődött az egész, hogy felhívott a börtönben lévő barátom. Tudjátok, aki megrontotta a szomszéd kislányt, a kis Adrient. Szóval, röviden meglátogatta a börtönben a kislány apja, hogy adja el neki a házát, mert nem szeretné, ha újra a lánya közelébe lenne pár év múlva. És azt sem szeretné, ha más férfinak is köze lenne a lányához, aki oda költözne. Ezért ő megvenné a házat. Ebbe a barátom belement, az ár is elég jó volt. Szóval, én mint építész mérnök mérjem már fel a házat statikailag stb stb. Jó, az üzlet meg is kötetett. Ezt vesztemre elmondtam a komáromi Sanyinak, már mint hogy a külföldre ment haver házát eladtam...
Az egyik napilapunkban olvasom a szenzációhajhász cikkecskét.
"... Egyik fiúnevelő otthonban a fiúkák egyrésze túlságosan is szerette egymást, s ebből a meleg szeretetből előzékenyen, akaratukon kívül is részesítették kisebb: 6 - 8 éves társaikat is."
Ennyi a hír veleje. "lám, lám mik történnek manapság!" - kapja fel makadám fejét a nyárspolgár, s csámcsogva olvassa még egyszer végig a cikket, hátha kihagyott valami zaftosat, amin kéjesen, nyáladzva kérődzhet.
Engem nem is az eset mindennapisága döbbent meg: hiszen ahol nagy tömegekben állandóan összezárva egyneműek élnek együtt, ott óhatatlanul is bekövetkezik az ominózus esemény: (csirkefarm szindróma)...
Norbert kedd reggel, az első fénynyalábok megjelenésével felült az ágyában, és hívta a már kinézett futárszolgálatot. Egy csokor tulipánt rendelt a lánynak, mert a tulipán jelképezte Lola tisztaságát, és hamvasságát a szemében. Azon kívül Krisztina egyik kedvenc virágjáról van szó.
Norbert a csokor megérkezését a harmadik óra közepére időzítette. Tudta, hogy megkapta az imádott, sosem látott lány a csokrot, nem jött a hívás, mely az ellenkezőjét igazolta volna. Várnia kellett, míg Lola hazaér, mert csak interneten kommunikáltak mindezidáig. Norbert sokféleképpen elképzelte Lolát, mikor átveszi a csokrot. Pirulva, mosolyogva képzelte a legszívesebben...
9. Marokkó
Egy régi vágyam teljesült, amikor Hans kíséreteként megérkeztem Marrakechbe. Már októbert írtunk, de az idő így is forró és füllesztő volt. A szállodában bejelentkezés után a hordár átvette a csomagjainkat és a szobánkhoz vezetett minket. Luxusszálloda volt, de nem elnöki lakosztály, normál franciaágyas, szép tágas szobával, erkéllyel.
Beléptünk a szobába. Elől ment Hans, utána én, majd a hordár, aki egy jóképű, amolyan 16 év körüli arab srác volt, kiválóan beszélt franciául, angolul, spanyolul. Gyakorlaton lehetett, gondolom. Na, miért is ne tegyük a fiú számára emlékezetessé ezt a napot? Mikor a szoba közepébe értem, levettem magamról a nyári dresszemet és a miniszoknyámat...
Az apám elvált anyámtól egy ribancért, aki fele annyi idős mint ő. Ez akkor történt amikor 18 éves voltam. A neve Cindi Carter és a fiatalon modell volt, de most csak eltartatja magát apámmal.
Apa próbálja tettetni hogy Cindit a személyiségéért szereti,de tudom hogy csak a pinájáért és a nagy melleiért szereti. Az a tipikus plázapicsa volt akit csak a vásárlás, ruhák, és a gagyi tv sorozatok érdekelnek az este. A puszta gondolat hogy ezzel a nővel kéne megosztanom az apám örökségét felbosszantott. Nem említve azt, hogy megpróbált a saját anyám ellen fordítani olyanokkal hogy "többé már nem szeret". Mondhatom kurva jó vicc.....
Könnyek csorogtak alá a kivörösödött szempárból. Joanne már a nyolcadik romantikus drámánál tartott aznap, de nem akart felhagyni az önkínzással. A lejátszó hirtelen elkezdte szaggatni a lemezt. A nő meglepetésében gyorsan megtörölte arcát, majd kiugrott a pléd alól, hogy kimentse a filmet. Az utóbbi három napja nem telt kellemesen, nem vágyott még a morcos lemezkölcsönzős Mrs. Anderson zokszavaira is, így óvatosan kiemelte a DVD - t a forró lejátszóból.
Talán mégis ideje lenne lefeküdni, gondolta és a faliórára emelte tekintetét. Fél tizenkettő múlt pár perccel. Aznap éjjel fogmosás és fürdés nélkül hajtotta a fejét a párnára. Még sokáig forgolódott, nem jött álom a szemére...
A kedd éjszakák mindig kicsit szétszórtak, különösen minden hónap második keddje. Ekkor van ugyanis a Kiwanis Klub találkozója, ami 6:30 - tól tart késő estig. Azonban May és én 5:00 előtt nem szoktunk hazaérni. A vacsora miatt nem kell aggódni, mivel ez az összejövetel a vacsorát is tartalmazza, de Maynek, a feleségemnek mindig akad valami dolga még az indulás előtt. Az igazi probléma az, hogy már 3 hónapos terhes, és a hormonja eléggé túlfűtöttek.
Nekem ő még mindig az a nő, akit feleségül vettem négy éve. Azonban most hogy terhes, nehezemre esik akár egy éjszakára is magára hagynom. Maynek jó a felépítése. Körülbelül 170 cm magas és 55 kg súlyú. Világosbarna hajához valami csodálatos kék szemek párosulnak...
- A bdsm világával, nem sokkal anyám halála után ismerkedtem meg. Pontosabban ismertetett meg apám, aki elég hirtelen haragú, szigorú ember volt, így aztán a legkisebb vétségért is pofon járt, de ha nagyon dühös volt, akkor a nadrágszíját is elővette. Eleinte nem értettem, miért kell rajtam kitölteni a dühét, később azonban már nem is érdekelt. Egyszerűen megszoktam az ordibálást, a veréseket. Sajnos, mint lenni szokott a rosszabb után csak még rosszabb következet. Apám, mint minden férfi nem bírta sokáig az agglegény életet és újra megnősült. Mostohaanyám kifejezetten utált engem Meg se próbálkozott a szokásos trükkökkel - legyünk a legjobb barátnők, megpróbálom a pótolni stb...
A történet tavaly nyáron kezdődött. Unokatestvéremnél voltam látogatóban két hétig. Szüleivel egy kis falun laktak, ezért teljesen úgy éreztem magam mintha száműzetésben lennék. Nehezen szoktam meg a fővárosi élet után. Először 13 éves koromban jött fel hozzánk Kati (aki ekkor a 15 - öt töltötte). 4 éve tart ez a "hagyomány". Egyik évben ő hozzánk, másikban én hozzájuk. Miatta megérte lemenni, ugyanis ilyen kedves, aranyos lányt, mint ő nem ismertem. Talán a második hét felénél jártunk, én már igencsak vágytam a családomra. Eldöntöttem, hogy holnap lemegyek a kis - tó - hoz. Eddig azért nem jártam a kedvenc helyemen, mert mindegyik nap zuhogott az eső, mintha dézsából öntenék...
Világéletemben imádtam a tanyát. Régi parasztház, még üknagyszüleim idejéből, nagy gyümölcsöskert a dombok alatt, a patak, aminek a vize ilyen közel a forráshoz szép időben ihatóan tiszta, a csend és a nyugalom. Mindez gyerek és tinédzserkorom legszebb emlékeinek helyszínévé avatta. Mivel azonban a mezőgazdaság sohasem vonzott igazán, felnőttkoromban hosszú évekig hanyagoltam a mostmár rám szállt birtokot, máshol keresve a boldogulást.
Úgy hozta a jó sorsom, hogy harmincegynéhány éves koromra sikerült annyi tőkét szereznem, hogy egy kisebb vendéglátó vállalkozást beindítsak a tanyán...
A férfi egy sarokasztalnál telepedett le. Egy üveg pezsgő állt előtte jegesvödörben, két karcsú pohár és a Daily Herald társaságában.
- Sam? - kérdezte Liliane, és meglengette a vörös rózsát, amelyet délután vásárolt a virágosnál.
- Helló, Liliane! Istenien néz ki!
Az meglehet, gondolta Liliane. A szokásosnál jóval, több időt fordított a megjelenésére. Élénksárga, ujjatlan, kivágott ruhát viselt, amelynek aránylag rövid volt a szoknyarésze. Fényes, pezsgőszín nylonharisnyába bújtatta karcsú lábait, és a ruhához illő sárga tűsarkú cipőt húzott.
Látta, hogy a férfi kritikus szemekkel vizsgálja végig, miközben feláll és kezet nyújt neki. Magabiztos kézfogása volt...
Már a sminkelés közben összeismerkedtünk Claraval, aki nagyon kedves volt.
Eli elmagyarázta, hogy Clara lesz a mi "dominánk", azaz a mi úrnőnk, a szerep kedvéért durván fog beszélni velünk, és durván is fog velünk bánni, mert nekünk félnünk kell tőle, de azért megnyugtatott, hogy nem fog igazán fájdalmas dolgot művelni, csak ennek nem szabad látszani a képeken. Én csalom a barátnőmet ebbe a helyzetbe, Clara cselédje leszek, Sveta pedig a rabszolgája és lesznek még más szereplők is.
- Ugye nem lesz baj? - kérdeztem halkan Svetát.
- Te kérded tőlem? Én még csak most kezdem.....
