A+ A-

Páternoszter 5. fejezet - Gyermekek - 1-3. rész

- 1 -
Huszadszor olvastam a levelet, amelyet az ebédlő asztalon hagyott nekem Zsófi.
"Drága Zsolt!
Azért írom ezt a levelet, mert nem tudom, mennyi erőm lesz ahhoz, hogy mindent elmondjak abból, amit búcsúzóul Neked szántam.
Lehet, hogy sose bocsátasz meg nekem, talán meg is fogom érdemelni.
Nem hiszem, hogy lenne ember, aki mindig biztosan tudja, mi a helyes teendő. Én most az látom jónak a jövő szempontjából, amit teszünk, és remélem, hogy igazam lesz. Hidd el, hogy a szeretet vezérli a cselekedeteimet!
Megajándékozhattuk egymást még egy szerelmes reggellel, és én erre fogok emlékezni ebből napból, nem arra a keserűségre, amit neked és magamnak okoztam azzal, hogy elhagytalak.
Nem kérem tőled azt, hogy felejts el, éppen ellenkezőleg, azt szeretném, ha bátran mernénk emlékezni mind a ketten arra, amit egymásnak adtunk, míg együtt éltünk. Nem kitörölni akarom az életünkből az eltelt tíz esztendőt, hanem lezárni békében. Mások ilyenkor, még csak hányódnak a világban, első szerelmüket már régen elfeledték, és még mindig keresik az igazit. Mi, most veszítettük el egymást, lehet, hogy sosem találunk mást, akit igazinak nevezhetnénk, de meg kell próbálnunk! Meg kell keresned Neked is azt a nőt, akitől majd gyerekeid lehetnek!
Nem tudom, hogy mikor leszek képes elfogadni egy férfi ölelését, és mikor fogok tudni úgy csókolni valakit, hogy ne Veled hasonlítsam össze, és azt sem tudom, hogy mikor fogsz majd visszafordulni egyszer az utcán, és visszamosolyogni egy nőre, aki megnéz magának, de remélem, hogy mind a ketten túl jutunk ezen a krízisen, mert különben nem volt értelme annak, hogy eljöttem tőled.
Azt szeretném, hogy amikor a gyerekeinknek, - mert lesznek gyerekeink - a fiatal korunkról mesélünk, anélkül gondolnánk egymásra szeretettel, hogy lélekben megcsalnánk azt, aki a gyermekekkel megajándékoz majd bennünket.
Ugyan abban a szakmában dolgozunk mindketten, egy kis országban. Nem fogjuk tudni elkerülni egymást, és én nem is akarom, hogy többé sose találkozzunk. Óhatatlanul egymásba fogunk ütközni sajtótájékoztatókon, és fontosabb közéleti eseményeken, vagy konferenciákon. Remélem, hogy ilyenkor harag nélkül tudunk egymás szemébe nézni, köszönni egymásnak, és sem lelkifurdalást, sem féltékenységet nem fogunk érezni.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.32 pont (94 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 A57L 2013. 08. 24. szombat 04:41
Nagyon jó.
#9 Bikmakkocska 2012. 12. 28. péntek 21:29
Klassz vagy, Remete!
#8 faszimádóanyuka 2008. 08. 22. péntek 08:32
Azért a sok lelki mellett néha dugni sem árt , elöbb-utóbb öregedtek Ti is.
#7 fekszipapa 2008. 08. 18. hétfő 10:53
jó-
#6 sihupapa 2008. 07. 21. hétfő 00:23
noorm. ha nem érted a történet
lényegét, akkor az életedben
még soha nem szeretkeztél.
#5 noorm 2008. 07. 14. hétfő 22:11
ez már annnyira vontatott mint egy Argentin szappanopera,és asszem úgy teszek mint amikor az ment a TV ben...gyorsan továbblapozok...
#4 Remete 2008. 06. 29. vasárnap 17:10
Szegény nagyi is hiába figyelmeztetett, most aztán szenvedhetek a hátfájásommal. Ő megmondta, hogy gerincsorvadást fogok kapni, ha nem hagyom abba. Jó Neked, hogy sosem lesz lumbágód.
#3 tuskó hopkins 2008. 06. 29. vasárnap 15:23
Írták egy páran , hogy dugni is kéne , nem csak masztizni és rádiozni, hát így jártál
#2 Olvasó 2008. 06. 25. szerda 21:22
Kezdünk kilábalni a drámából?:)
Csütörtökre vártam a folytatást,de itt ragadtam(majdnem le is ,maradtam az első két gólról) :D

És ismét nyomok rá egy 10-est.:)
#1 Törté-Net 2008. 06. 25. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?