Az én utam 4. rész

Három csodálatos évet töltöttem együtt anyával, szerelemben, boldogságban. A sikeres érettségi után, úgy döntöttem, hogy a nyarat egy balatoni étteremben dolgozom le felszolgálóként. A vendéglátóipari szakközépiskola szakács, cukrász, és felszolgáló képesítést adott. Ez persze csak egy alap volt, hogy bármelyik szakmában helyt tudjak állni tudtam nagyon sokat kell még tanulnom. Talán annyi előnyöm volt a kortársaimmal szemben, hogy anyának hála nekem németből és angolból már középfokú nyelvvizsgám volt. Először óvatosan fogadtak a kollégáim aztán látták, hogy jól dolgozom, és befogadtak. Ami azzal járt, hogy egész jattot kaptam, és persze belevittek az éjszakai életben is. Szabály volt, hogy az éjszakai kiruccanások nem akadályozták a másnapi munkát, és késni sem lehetett, mert az sokba került. Úgy vettem észre, hogy a főnököm is elégedett volt velem, talán ezért ajánlott be egy osztrák barátjának. Hansnak egy étterme, hüttéje volt Tirolban, és oda keresett személyzetet, abban maradtunk, hogy augusztus végén eljön Magyarországra, és akkor személyesen beszélünk. De addig még előttünk volt egy balatoni szezon nagyon sok munkával, átbulizott éjszakákkal, és számtalan egy éjszakás kalanddal. Mivel ilyen intenzíven éltünk hamar eltelt a nyár, és augusztus végén megérkezett Hans a barátnőjével Hannával. Hans a hatvanas évei közepén járt, barátnője jó harminc évvel volt fiatalabb nála. Hanna szőke hosszú hajú, hosszú combú leányzó volt, és valószínű nem az esze miatt választotta a férfi. Két este is nálunk vacsoráztak, terméseztessen nekem kellett kiszolgálnom őket. Hans kedélyesen beszélgetett velem, néha átváltott angolra mosolyogva nyugtázta, hogy ezzel sem okoz gondot nekem. A vacsora után leültetett az asztalukhoz, és elmondta szívesen alkalmazna a téli szezonra felszolgálónak. Elárulta mennyi lenne a fizetésem, lakhatnák a hütte emeletén, ahol van néhány szoba, és az étkezésem is ő állná. Nagyon kecsegtető ajánlat volt, azt mondta holnap este még bejönnek vacsorázni addig döntsem el mit szeretnék. Másnap beszéltem anyával telefonon, nagyon meglepődött, de aztán beletörődött a döntésembe. Tudta ő, hogy előbb-utóbb elkel engednie, csak váratlanul érte a hír. Este igent mondtam Hansnak, láttam nagyon elégedett, reméltem, hogy én sem bánom meg.