A titok

Elvégeztem a gimit, utána egy OKJ-s képzésben fogászati szakasszisztensnek tanultam. Nem mindenhol fogadták el azt a papírt, de az alapokat megtanították. Elhelyezkedtem egy állami egészségközpontban, a fogorvosnál, de keveselltem a fizetésemet, és úgy éreztem, többre lennék képes.
Huszonegy évesen kerestem a helyemet. Beadtam a jelentkezésemet egy maszek fogorvosi rendelőbe recepciósnak, – és ha kell – alkalmi beugrós nővérnek. Nem igazán bíztam ebben az állásban, mert 2-3 havonta megjelent a hirdetés, mégis elmentem az állásinterjúra.
Egy középkorú doktornő fogadott egy kis irodában, fehér orvosi köpenyben és nadrágban, ami takarta az alakját. Egy telitalpas nő volt, olyan masszív járással, hogy a Holdon is hallatszott, amikor megindult, mint egy tank. Mély hangja, feszes tartása, robotszerű, töredezett mozdulatai az első pillanattól kezdve taszítottak. Kezdtem megérteni, hogy miért nem maradt itt senki.
Később jöttem rá, hogy ehhez még egy egoista, poroszos jellem is társult. Behívott egy próbahétre, de borítékolható volt, hogy nem maradok, ezért a munkahelyemen nem mondtam fel, csak beteget jelentettem.
A rendelő mellett és fölötte volt a lakásuk, a privát teret egy ajtó választotta el a praxistól. A recepciózás nem jelentett gondot. A gimi után két évig egy irodaházban voltam másodmagammal a recepción, az OKJ-s képzés alatt. Itt egyedül kellett lennem hétfőtől péntekig reggel nyolctól kettőig, másik héten délután kettőtől nyolcig. Több volt a telefon, az egyeztetés, mint az irodaházban, de tudtam kezelni. Az első próbanapom délutánra esett, és egy velem egykorú, pattanásos sráccal voltam együtt. Ricsinek hívták. Csendes, rossz tartású srác volt, bő ingben, nyakkendőben és – szintén bő – szövetnadrágban. Ha kérdeztem, csak tőmondatokban válaszolt. Bele volt temetkezve a számítógépbe.
A programot gyorsan átláttam a foglalási palettán, a számlázás egyszerű volt, mert a doktornő állította ki, nekem csak fizettetni kellett, kártyával vagy készpénzzel.
A naptárból láttam, hogy a férje is itt dolgozik, bár ő ritkán volt beírva. Azt gondoltam, hogy biztos rendel máshol is. Ricsiből kiszedtem, hogy egy állami kórházban szájsebész főorvos. Ide csak akkor jön, ha szájsebész kell, vagy ha túl sokan vannak, és a felesége nem győzi.

– Ő a tulajdonos? – kérdeztem.
– Nem. A doktornőé a rendelő. A férje csak alkalmazott.
Ezt nem értettem.

– Milyen a főorvos úr? – Kérdeztem óvatosan.
Ricsi vállat vont.