Alex újra mesél 5. rész

Az előző esti összeragadás után nem igazán mertem, megkockáztatni, hogy még mielőtt elindulnék haza, szexeljünk egyet Fickóval.
Pénteken reggel haza mentem, megnyugtattam anyut és aput, hogy minden rendben volt az éjszaka. Mondtam nekik, hogy Fickó vigyázott rám, és nagyon jól bánt velem. Egész nap segítettem a szobám festéshez való előkészítésében.
Kora délután átjött hozzám Zoli.
– Szia Kedves! Sajnos nem tudunk estére találkozni, mert ma este jönnek unokatesómék, és tudod nem találkoztam velük már öt éve.
– Csók! Nincsen semmi baj!
– De ha esetleg van kedved, akkor gyere át hozzánk vacsira.
– Kösz, de inkább kihagynám! Csak nyugodtan beszéljétek meg mi történt az elmúlt pár év alatt. Én egyébként is kint alszok a víkendbe, mert látod milyen a szobám.
– Nem félsz Te ott egyedül?!
– Már miért lennék egyedül? Hiszen ott van velem Fickó, és vigyáz rám.
– Akkor rendben van. A Cézárt is el kellene valahova patarolni pár napra, mert a rokonokat nem ismeri. Anya nagyon fél, hogy esetleg kiugrik a kennelből és megharapja valamelyiket. Nem vihetném ki holnap reggel hozzátok? Ott legalább szabadon lehetne és nem tudna elmenni sem a kerítés miatt.

Mily' váratlan felajánlás. Ez ám a nagy lehetőség.
– Nyugodtan hozd ki, csak ne túl korán, mert nem akarok korán kelni.
Nem hiszem el... Hogy csak így minden tervezgetés ellenére két kutya is ott fog velem "aludni", és csak "rám kell vigyázniuk".
Még pár perc dumcsi után Zoli elbúcsúzott, és hazament az unokatesóit és szüleiket fogadni.
Már előre nedvesedett a puncim, hogy mi lesz szombaton. A nap hátralévő részében egyre szorgosabban dolgoztam, hogy minél előbb befejezhessem, és mehessek a víkendbe. Mielőtt elindultam, vettem egy forró fürdőt, hogy lemossam magamról a port. Fickó szinte egész nap aludt, így hát nagyon virgonc volt kifelé menet. Ugrándozott, szaladgált, mint aki soha nem volt még szabadjára engedve. Kiérve szedtem magamnak egy almát a fáról a vacsora mellé, és csak néztem Fickó bohóckodását. Legszívesebben behívtam volna a kisházba, és "magamévá tettem volna". De túl fáradt voltam, és izgatott a holnapi nap miatt. Nem akartam, hogy esetleg megint összeragadjunk.