Csendes reggelek

Huszonegy éves volt, amikor először vette a szájába az apja farkát.
Egy olyan csendes kedd reggelen történt, amikor a házban még az előző esti kávé illata terjengett, és a korai fény alig érte el a folyosót. Az anyja előző este üzleti útra indult. Az apja, még mindig bokszeralsóban, félálomban jött be a konyhába. Nyújtózkodott, és az alsónadrág anyaga kissé megremegett a reggeli merevedése miatt. A férfi az egyik régi pólójában állt ott, mezítláb, a lány pedig úgy nézte, ahogy évek óta: anélkül, hogy egy szót is szólt volna.
Valami azonban megváltozott aznap reggel. Odalépett, letérdelt a hűvös csempére és felnézett rá. A férfi megdermedt. A lány nem kérdezte. Egyszerűen csak benyúlt a nyitott sliccbe, kiszabadította a nehéz, félig merev hímtagot, és ajkaival átölelte a makkját.
Az apja halk hangot adott ki. Keze a tarkójára csúszott – de nem tolta, csak tartotta. A lány lassan és megfontoltan nyalogatta, megízlelve a tiszta bőrt és a férfi halvány sós aromáját. A hímvessző gyorsan megduzzadt a nyelvén.
A lány még mélyebbre vette. Az arca beesett, szeme könnybe lábadt, ahogy a makk a torkát dörzsölte. Amikor a férfi elélvezett, a sűrű sperma lüktetően landolt a nyelvén. A lány lenyelt minden cseppet, majd hátradőlt a sarkára, és a kézfejével megtörölte a száját.
Azon a napon egyikük sem beszélt róla.
De másnap reggel újra ott volt. És az azutáni reggelen is. Ez lett az a csendes rituálé, ami minden nap megtörtént, amikor a férfi otthon volt. A lány az ébresztőóra hangja előtt ébredt, végigsétált a folyosón abban a ruhában, amiben aludt. Az apját még félig álomban találta, és a szájába vette, miközben a ház többi része csendben maradt. Néha a férfia gyengéden dugta a torkát, csípője ringatózott, ujjai a hajába gabalyodtak. Néha csak állt ott, és hagyta, hogy dolgozzon, zihálva, titokban mormolva a nevét. A lány megtanulta, pontosan hogyan nyomja a nyelvét a makk pereméhez, hogyan kezdjen erősen szívni, amikor a férfi az elélvezés közelébe kerül, és milyen halk nyögést hallat közvetlenül, mielőtt belelövell a szájába. Soha nem kért többet. Az apja soha nem ajánlott többet. A reggelek a szájáé és a férfi farkáé voltak, és ez elég volt.
Két év telt el így.