A+ A-

Hihetetlen történetem 5. - befejező - rész

Harmadik találkozásunk második estéje
A munkából „hazafelé” menet első dolgom volt, hogy telefonon felhívjalak. Megdumáltuk, hogy hol és mikor találkozzunk. Mivel nem kellett sietnem úgy döntöttem, hogy nem buszozom, inkább gyalog megyek. Így legalább szétnézhetek a városban, még úgyse jártam itt. A Szigethy úton baktattam és figyeltem a négysávos út kellően nyüzsgő forgalmát. Olyan tavaszi idő volt, amikor az embernek fogalma sincs, hogy is kéne öltözködni, mert a nap ugyan kellően felmelegít, de a levegő még mindig hűvös. Egyszerűen nem tudod eldönteni, hogy kabátban vagy anélkül lenne jobb. Számomra nem volt kérdéses, - mivel a napi pörgés és az a tudat, hogy este bulizunk egy jót, kellően fűtött - így a kabátomat a vállamra vetve sétáltam a szállásom felé. Éppen a Barátság park mellett haladtam el és az futott át az agyamon, hogy milyen kúúlság ez, hogy ezt a parkot nekünk nevezték el. Az egyik focipályán néhányan lábtengóztak egymással, a másikon viszont egyedül focizsonglőrködött egy srác. Megálltam és néztem, ahogy játszik. Különösen jól nyomta, nagyon jó lábmunkával, látszott rajta, hogy élvezi, amit csinál. Szerintem öt percet is eltöltöttem ott és csak bámultam, ahogy teszi jobbra-balra a lasztit. Ekkor hirtelen, mintha kívülről láttam volna magamat, amint a kerítésen kívülről sóváran bámulok egy srácot. Elszégyelltem magam. Nem is tudom miért, mert valójában a focizás miatt bambultam el és nem a teste miatt. – „Egy kívülálló tényleg láthatta volna úgy, hogy a srácot kukkolom? Mi van velem? Eddig a kosaras csajokat bámultad így!” – „Á… teljesen hülye vagy, most is megnézem őket! Azért mert ezeket csináltam a haverommal, még nem vagyok meleg!” – vívódtam saját magammal, de aztán gyorsan elhessegettem a gondolatokat és gyorsított léptekkel vettem az irányt a szállásom felé.
Ahogy megérkeztem levetkőztem, és bepattantam a zuhanyzóba. Egy nagy, széles zuhanyrózsa volt felszerelve, amiből szinte esőként hullott alá a kellemesen meleg vízfolyam. Nagyon jól esett, ahogy a testemen a fejem búbjától elindulva a mellkasomon, a hátamon, a fenekemen, a farkamon, az ágyékomon, a lábamon keresztül végigfolyt egészen a lábfejemig. Akkor eszembe jutott a múltkori együtt zuhanyozásunk, ahogy egymást kencéztük a tusfürdővel, ami felhabosodott rajtunk, és ahogy egymást tisztogattuk itt-ott. Mondanom sem kell, hogy felizgultam a gondolatra. A meleg víz katalizátorként működött az emlékekkel párosulva, mert se pillanat meredezni kezdett a farkam. Önkéntelen kezdtem magam simogatni. Mivel tusfürdőm volt elég, ezért nem fukarkodtam vele. Először a zacsimat kényeztettem, aztán néha a lyukamat is megsimiztem. Aztán eszembe jutott a reggeli lovaglásod, ezért rá is tértem a farkamra. Gyengéden, lassan kezdtem el verni. Ahogy egyre jöttek elő az emlékrészletek, úgy kezdett fokozódni a tempó és néha a szorítás is. Lelki szemeim előtt feltűnt az a kép, ahogy rejszoltál rajtam, miközben a farkam benned volt. A dákómon duzzadtak az erek, a kupakom már feszesen fénylett. Meglehetősen jó ütemben csináltam. A nedvesség képződésem is beindult, szép áttetsző folyadék formájában, ami ugyan a zuhany alatt nem volt észrevehető, de a makkomon azonnal jobban kezdett siklani a bőr. - Ez egy jól kitalált folyamat, mert ettől még kellemesebb az érzés, ami viszont még több síkosító anyag képzésére serkenti a farkat. - Ezért nem kellett már sok emléket előszednem, mert közeledtem a végkifejlethez. A fejem az ég felé fordult, a testem enyhén remegni kezdett, éreztem, ahogy elérem azt a pontot, ahonnan már nincs megállás és rögtön elélvezek. A zacskómban beindult a folyamat, aminek végeredményeként a farkamon keresztül pumpálva, kilövellt a reggel óta termelődött örökítőanyag. Álltam egy darabig a zuhany alatt, és élveztem az utóhatást. Sosem lehet megunni! Ez jó volt!
A zuhanyzást követően megtörölköztem, majd bekapcsoltam a tévét és úgy meztelenül leheveredtem az ágyra. Az MTV ontotta a jobbnál jobb slágereket, de mindhiába, mert úgy bealudtam, mint a huzat (nélküli kályha). Arra ébredtem, hogy kezd sötétedni és egy pillanatara a frász jött rám, hogy lekéstem a megbeszélt találkozót, de az órára pillantva, konstatáltam, hogy van még időm. Gyorsan összekaptam magam: boxergatyó, zokni fel, egy kis dezodor, jöhet a póló, nadrág, pulcsi, séró megigazít, cipő, kabát fel és már indultam is a tegnap bejáratott helyre.
Mire odaértem, a Bahnhofban már „hangoltak a zenészek”, alakult a jónép. Nem is beszélhettük volna meg jobban, szinte tök egyszerre értünk a bejárathoz. Pacsi, ölelés és bevonultunk. Kikértünk egy-egy korsó sört és leültünk egy szabad helyre az egyik hosszú, sörpad szerű asztalnál. A DJ pultnál egy csajszi kezdett számokat mixelni. Eleinte kicsit bátortalanul, de a végére egészen jól belejött. Dumáltunk erről-arról, amennyire a hangerő megengedte, miközben egyre jobban megtelt a helység. A hangulat kezdett a tetőfokára hágni, de hogy el ne laposodjon, megelőzésképpen benyomtunk egy-két jégert is.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.5 pont (16 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 cscsu50 2018. 06. 6. szerda 18:23
egyetértek veteránnal
#3 veteran 2018. 06. 5. kedd 07:12
Végre vége.
#2 A57L 2018. 06. 5. kedd 04:44
Majdnem ugyanaz mint az előző.
#1 Törté-Net 2018. 06. 5. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?