A+ A-

Hihetetlen történetem 4. rész

Harmadik találkozásunk
Az első és a második találkozásunk között három hét telt el. Akkor sokat kellett várnunk a következő találkozásunkra. De most csak kettő nap telt el az előző óta. Bevallom, erős hatása alá kerültem az eseményeknek. Nem úgy éreztem irántad, mint a barátnőm esetében, mikor szerelmes lettem belé. Ez most teljesen más volt. Nem tartottalak a szerelmemnek, inkább olyan testi-lelki jó barátomnak, akivel mindenben megértjük egymást. Órákig mesélhetnék a közös dolgainkról, ami sokkal inkább összekapcsolt bennünket, mint a szex. De az kit érdekelne? Pedig kapcsolatunk törzsét ez adta, a testi kapcsolatunk ennek a fának csak a gyümölcse volt. De milyen ízletes gyümölcse! Még most is jól esik rágondolni, ahogy összebújva, meghitten feküdtünk a panzió kis szobájában egymás mellet és kezdtünk magunkhoz térni a játékunk utáni bealvásunkból. Én mozdultam meg hamarabb, de meg is bántam, mert abban a pillanatban felébredtél. A hátad mögött feküdtem szorosan átkarolva téged. Kellemes volt az ágyékomhoz simuló feneked érzése. Nem láthattam az arcod, ahogy alszol, pedig kíváncsi voltam rá, ezért is emeltem meg a fejem, hátha...
Ahogy magunkhoz tértünk, lassan felkászálódtunk a franciaágyról és megcéloztuk az apró fürdőszobát, hogy felfrissítsük magunkat. Egy egyszerű zuhanyfülke várakozott ránk, amit mi természetesen megosztottunk egymással, mert ugye nálunk elsődleges szempont a környezetvédelem, a minél kisebb ökolábnyom hagyása magunk után, és a vízpazarlás elkerülése. Csakis, kizárólagosan ilyen szempontok vezéreltek bennünket arra a megoldásra, hogy együtt zuhanyozzunk. - Hehe! Pedig roppant kellemetlen volt mindkettőnk számára, amikor közösen kenegettük (a kicsit a kelleténél is több) egyre jobban habosodó krémszerű tusfürdőt egymás testén, amikor alaposan megtisztítottuk egymást az intimebb területeken is, amikor már kicsit távolabb kellett álljunk egymástól, mert már kevés lett a hely közöttünk..., ááááá..., az nagggggyon kellemetlen volt! Hehe! - Az a tény, hogy a közös zuhanyzásunk négyszer-ötször több vizet igényelt, mintha külön zuhanyoztunk volna, az akkor már egyikünket sem érdekelte igazán. Eltekintve attól, hogy egészen jól beleéltük magunkat a tisztálkodás élmény teli részébe, nem történt semmi közöttünk. Viszont nagyon tiszták lettünk.
Két nap nem nagy idő, ezért még frissen élt bennem a múltkori találkozásunk emléke, amikor újra találkozhattunk egymással. Egy újonnan beütött munkám miatt kellett Győrbe utaznom. Elmondom őszintén, hogy a főnökömnél próbáltam ellenkezni, hogy „Miért nekem?”, meg „Miért most?”, és próbáltam előadni a nagy halált, hogy ez nekem mekkora gond meg minden, de belül repestem az örömtől, hogy mehetek és alig vártam, hogy mindezt parancsba is adják. - Hát barátom, az élet roppant kegyetlen! Így jártál! Hehe! - Ja és azt nem is mondtam, hogy két teljes napra! Nem is akartam elhinni, hogy ilyen szerencse létezik.
Mint egy zombi, úgy indultam az útra, nem láttam, nem hallottam csak mentem előre és semmi más nem tudott foglalkoztatni csak az, hogy mikor érek már oda. Vasútállomás, emberek, vonat beállás, felszállás, utazás, leszállás, átszállás, utazás. Ezek úgy történtek meg velem, mint mikor a háttérben szól a tévé, megy a műsor, de te a neten csevegsz valakivel. Érzékeled, hogy mi történik, de nem abban élsz. Ez így ment egészen addig, amíg a vonatom meg nem állt a győri pályaudvaron. Én már elsőként álltam az ajtóban, hogy minél hamarabb leszállhassak.
Abban a pillanatban észrevettél, ahogy a fejem kikandikált a vonat ajtajából téged keresve. Rögtön hevesen integetni kezdtél, de azzal a mozdulattal verted le a sapkát az éppen a hátad mögül érkező és melletted elhaladó vasutas fejéről. Nem bírtam visszatartani a röhögésem és egy hosszú pillanatra a lépcsőn ragadtam. Az utánam leszállni vágyók nem értették, hogy mi bajom lett, ezért csak meglepődve álltak mögöttem, amíg rá nem eszméltem a kialakult szitura. Gyorsan le is pattantam a vonatról. Te a vasutassal közösen a sapkát próbáltátok összeszedni, mialatt folyamatosan magyarázkodtál neki, hogy bocsi, meg így, meg úgy. Halkan röhögtem és siettem hozzád. A vasutas leporolta a sapkáját, miközben egy nem szívből jövő mosolyt sikerült az arcára erőltetnie aztán elment. Mi megöleltük egymást és röhögésben törtünk ki. Többen felfigyeltek ránk, de minket ez nem különösebben érdekelt. Ilyen jót rég nevettem, aminek a kiváltó oka ugyan az imént lejátszódó jelenet volt, de a sava-borsát az adta, hogy ismét együtt lehettünk. Lazán, jókedvűen ballagtunk a szálláshelyemre, amit a cég foglalt le a számomra. Egy nagyobb sporttáska és egy hátizsák volt az összes holmim, amit ledobtam a szálláson és már indulhattunk is tovább. A pályaudvarról jöttünk és a pályaudvarra mentünk. Pontosabban a Bahnhof-ba, Győr egyik buli helyére.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.53 pont (15 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 cscsu50 2018. 06. 1. péntek 06:38
vége lehetne
#2 A57L 2018. 05. 31. csütörtök 05:25
Hihetetlen,hogy ez még folytatódik.
#1 Törté-Net 2018. 05. 31. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?