A+ A-

Történetem Jenny-vel 5. rész

Ott tartottam hogy elkezdődhetett végre a közös életünk. Azt gondolom ecsetelnem sem kell hogy egy költözés mekkora meló, főleg több száz km-re. De úgy gondoltam hogyha valakiért, akkor Ő érte megéri.
Sokat beszélgettem a szüleimmel és veszekedtünk is jónéhányat mig ment a költözés. De aztán amire odacuccoltam Jennyhez, belátták hogy ez nem poén a részemről hanem teljesen komoly döntés. Szerettem volna hogy jóban legyenek hisz mégiscsak egy család leszünk valamilyen szinten. Ezért mikor berendezkedtem meghívtuk őket immár a közös lakásunkba. Vonakodva ugyan de végül igent mondtak és jöttek is kocsival.
Mikor megérkeztek már lent vártuk őket a parkolóban. Gyors üdvözlés és kissé erőltetett mosolygás után irány a lakás. Felérve egyből az előszobába mentünk leülni és kicsit beszélgetni, már volt kikészitve nasi és üditő is.
- Milyen volt az utatok? -kezdtem én a bájcsevejt.
- Nem volt gond, csak hosszú volt kicsit. -ecsetelték egyhangúan.
- Éééértem. Szóval azért hívtunk meg titeket ide, mert a legelső találkozás és bemutatkozás nem ment valami fényesen és gondoltam ezt most helyretehetnénk. -mondtam ki egy szuszra, várva a reakciót.
- Jó hát beszéljük meg. -mondta anyám, apám csak bőszen bólogatott.
- Okés, van-e kérdésetek? -közben Jenny a kezemet szorongatta, éreztem mennyire izgul.
- Van igen. Szóval ti ketten most együtt éltek? Ezt az egészet komolyan is gondoljátok?
- Igen és igen. Teljesen komolyan. Szeretjük egymást. -mondtam nagyon határozottan, Jenny bólogatott mosolyogva.
- Anyáddal sokat beszélgettünk erről a helyzetről és rólatok, és arra jutottunk hogy ha te Jennyvel vagy boldog akkor mi elfogadjuk és nem lesz gond ebből. -mondta apám egy kis hallgatás után.
- Meg kell mondanom hogy nagy kő esett le a szivemről és higyjétek el ha jobban megismeritek majd Jennyt, rájöttök hogy mennyire fantasztikus és hogy miért szerettem bele.
- A fiúk meg szeret túlozni ha rólam van szó. -vágott közbe az én kis drágám.
- Ne magázz, most már egy család vagyunk valamilyen formában úgyhogy tegezz nyugodtan. -próbált kedveskedni anyám.
- Eeez szuper, gyertek körbevezetdlek titeket a lakásban. -pattantam fel.
- Ez itt a nappali volt, itt a folyosó, a fürdő, konyha, szoba.
- Hát nem egy kastély. -nevetett apám.
Ezen mind jót nevettünk és modtuk Jennyvel kb egyszerre hogy itt ez a megszokott méret a lakások terén. Vidéken persze jó nagy házakat lehet épülni viszonylag olcsóbban de egy nagyvárosban, pláne a központban elég borsos az ár. A lakástúra utána Jenny és anyám nekiálltak főzni, én meg apámmal a kanapén dumálgattam, mikor elkészült az ebéd asztalhoz ültünk és jó volt látni hogy elfogadják olyannak a párom amilyennek én szeretem.
Mivel a szüleim nem tudnak megülni sokáig egy helyben igy elmentek sétálgatni kettesben, mondván hogy lemozogják az ebédet. Mi addig elmosogattunk.
- Annyira jó hogy igy elfogadtak végül.
- Mondtam hogy végül megenyhülnek édes, nem kell félned ismerem őket jó rég óta. -nevettem.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.84 pont (49 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 zsuzsika 2018. 03. 12. hétfő 09:54
Kár folytatni
#6 vakon54 2017. 09. 5. kedd 15:15
Igazavan andreasnak a homokosokhoz kellene tenni.
#5 veteran 2017. 09. 5. kedd 13:06
Nem az én világom.
#4 cscsu50 2017. 09. 5. kedd 11:35
gyenge
#3 Andreas6 2017. 09. 5. kedd 06:00
Ez nem hermafrodita, hanem shemail! A hermafroditák mindkét nem nemi szerveivel rendelkeznek, a shemail lényegében nőies külsejű férfi, mellekkel, stb. Tehát ez egy homo történet! És mint ilyen, tőlem nagyon távol áll.
#2 A57L 2017. 09. 5. kedd 04:52
Nem jó.5P
#1 Törté-Net 2017. 09. 5. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?