A+ A-

Forradások 5. rész

Sokára jött újra telefon a férfitől. Hónapok óta nem kereste. Pedig gondolt rá, és kliensekre nem nagyon szokott gondolni. Nyár este lévén még világos volt, azt gondolta, talán most látni is fogja a megrendelőt. Ám a lakásban megint sötét volt. Kicsit megijedt, mert egy helyiségből nagy kutya morgását hallotta. Csalódott, most is a szokott sötét fogadta, s a már ismert, mély hangú, magas férfi. Vajon most mire megy vele?
Ezúttal bekísérte a szobába, előre a kezébe nyomta a pénzt. A nő zavartan eltette. Pedig hányszor már. A gyenge félhomályban – a sötétítőfüggönyön mégis átszűrődött némi ködös fény – megpróbálta átölelni, megcsókolni a férfit. Az inkább csak hagyta, tétován megsimogatta. Cseppet sem volt követelőző. Levetkőztek sután, a nő az ágyra húzta, ajkával megpróbálta a mellbimbóit izgatni, de nem sokra ment vele, a férfi ügyetlenül átvette az irányítást, ledöntötte, csókolgatta. Jó illata volt, hatalmas, izmos teste, de a nő még sosem volt ennyire bizonytalan pasival. A lábaihoz térdelt, kezébe vette a péniszét, és elkezdett dolgozni rajta szájjal és kézzel. Furcsa volt, amikor végre merevedése támadt, azonnal feltérdelt, és be akart hatolni, sietett, de mire bedughatta volna, már csak félig állt készen, aztán semennyire.
- Ezzel valami baj van – gondolta a nő, bár eddig is sejtette – pedig irtó jó pasi. Igyekezett készséges, gyors lenni, de csak kézzel és szájal tudott elérni sikert, egyszer valami behatolás is sikerült, de csak úgy, hogy ő maga irányított, és beleült a tettre kész, vastag hímvesszőbe. Az sem tartott sokáig, nemsokára lelankadt, és kicsúszott a hüvelyéből. A fiú próbálkozott, folyt róluk a víz, a nő teljesen fel volt izgulva, nem ügyfélként dolgoztatta, valódi szeretőként tapadt rá, de a helyzet egyre frusztrálóbbá vált, a sötét is egyre jobban zavarta.
- Nem kapcsolnánk fel a villanyt? – kérdezte, s egy kis csend után a férfi azt morogta:
- Rendben, legyen…
Felállt, az ajtóhoz lépett. Ekkor a kutya felugatott odakint, a nő összerezzent. A villany felkapcsolódott, s ő végre láthatta az eddig csak tapintott alakot. Egy pillanatra lehunyta a szemét, de aztán mosolyogva nyújtotta ki a karjait. Most, ha lehet, a férfi még sutábbá vált, alig engedte magához érni a nőt, inkább ő próbálta csókolni, simogatni, valami ügyetlen nyalakodással is megpróbálkozott.
- Ne haragudj, ez nem megy… - csattant fel egy idő után – ezt így nem lehet!
- Nem… - morogta a férfi, felállt, és magára terítette a lepedőt, amit letúrtak az ágyról.
- Azt hiszem, nem én tehetek róla, én szeretném… - mondta, és magára kapta a ruháit.
- Ennyi, hagyjuk. A pénzt megkapta.
A nő még mondott volna valamit, de a férfi elfordult, várta, hogy eltűnjön. A kutya vonított a szomszéd helyiségben. Kivette a táskájából a pénzt, ledobta egy székre s úgy viharzott ki a lakásból.
Máté beugrott némi ennivalóért az egyik közeli boltba rendelés után, vett pár sört is. Régen beszélgettek már Alexszel, gondolta, felugrik hozzá, nyilván otthon dolgozgat ilyenkor. Kiválasztott egy üveg alkoholmentest is, hogy ne legyen gond hazafelé, és bekanyarodott a parkolóba. Kellemetlen volt kiszállni a forróságba, gyorsan felszaladt a hűvösebb lépcsőházba. A második emeleten megtorpant, Alex ajtaja kivágódott, és egy miniszoknyás, barna lány rontott ki rajta, láthatóan feldúltan.
- No de mire számítottam? – magyarázta magának rögtön Máté a torkába gyűlő keserűséget. Ezt már hetekkel ezelőtt megpróbálta magában letisztázni, Alex a barátja, éli a maga életét… mégis elkeseredett. Pár pillanatig várt, aztán csak rávette magát, hogy bekopogjon. Zörgetett, bár az ajtó résnyire nyitva maradt. Hallotta Bajnokot sírni, majd Alex kiszólt:
- Ki az?
- Máté! – jött a válasz. Valami mormogást hallott, amit úgy értelmezett, hogy lépjen be, így bement.
Alex az agyon kuporgott, meztelennek tűnt, csak egy lepedővel csavarta be magát.
- Mi a fene van veled? – ijedt meg Máté, s amikor barátja ránézett, sírást visszatartott, vörös szemek meredtek rá.
- Haver, egy mekkora lúzer vagyok… - fakadt ki – én nem kellek egy kurvának se!
Máté hallgatott. Szóval az a lány, akit látott… és valami nem jól sült el.
- Láttam a lányt elmenni – motyogta.
- Csinos kis nő, nem? És azt hiszed, megbasztam? Nem tudtam megbaszni, érted? – ordította Alex felpattanva – Erre sem vagyok jó, elmegyek és kiheréltetem magam. Meglát, és láttam a szemeiben az undort, érted, a torz, ocsmány pasas nem jó, még pénzért se jó… egy rohadt kurva se fogad el.
Máté hallgatott. A barátját csak egy lepedő takarta, a sírás határán állt. Most félt megölelni, aztán csak leült mellé, átkarolta a vállát.
- Hoztam két sört, igyunk rá… - találta meg végre a megfelelő mondatot, mire Alex elmosolyodott.
- Jól van, az jó lesz. Hogy te megint milyen jókor jöttél…
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.25 pont (20 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 Rinaldo 2016. 06. 6. hétfő 13:20
elmegy,.
#4 Sozofe 2016. 05. 22. vasárnap 23:08
Nagyon varom a folytatast.
#3 papi 2016. 05. 15. vasárnap 13:09
Elmegy.
#2 A57L 2016. 05. 12. csütörtök 05:23
Nem az én világom,de nem rossz.
#1 Törté-Net 2016. 05. 12. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?