Kísérteties beteljesülés

Ragyogó napsütés köszöntött Greenfield városára. Meleg nap ígérkezett, zöldellő fákkal és kék éggel; a nevetés, a boldog családok és a végtelen lehetőségek napja – egy olyan nap, amelyen az ember általában nem számít kísértetekre. Ha azonban valaki megkérdezné a greenfieldieket, hol lakhatnak kísértetek, kétségtelenül a Randolph utca végén álló házat említenék. Természetesen világossá tennék, hogy szellemek márpedig nem léteznek, különösen nem egy olyan vidám kis közösségben, mint Greenfield. De ha mégis lennének, akkor ott kellene keresni őket. Talán még a szellemek neveit is elárulnák: Mr. És Mrs. Tyler és Christina Garing, akik egykor a ház tulajdonosai voltak. Ezután ismét hangsúlyoznák, hogy semmiféle kísértet nem él e bájos kis közösség közelében. Az utolsó részt leszámítva teljesen igazuk lenne.

Azon a ragyogó, vidám reggelen a kisvárosban az élet jelei ötévnyi üresség után ismét visszatértek a házba. A garázsajtó nyitva állt, feltárva egy szerény szürke szedánt és egy halom dobozt, amelyeket talán egy nap kicsomagolnak, talán nem. A tornácon égett a lámpa, miután egész éjjel becsülettel őrködött. Még az „Eladó” tábla is eltűnt, amely már szinte a kert állandó részévé vált. Odabent még mindig érződött a dohos aroma, de lassan felváltották egy lakott ház szokásos illatai. Dobozok sorakoztak a falak mentén, de sok már nyitva állt, félig kicsomagolva.

A nappali melletti kis konyhában ketten ültek az asztalnál és reggeliztek. – Felkészültél a második iskolai napodra? – kérdezte Shavo. Jóképű, harmincas évei közepén járó férfi volt, majdnem fekete hajjal és barátságos szemekkel. Sötétszürke öltönyt viselt konzervatív nyakkendővel és élére vasalt nadrággal. – Persze – válaszolta lánya, Éva mosolyogva. – Te felkészültél a második munkanapodra? A lány tizennégy éves volt, göndör barna hajjal és szép mogyoróbarna szemekkel. Bőre világos volt, fogai pedig tökéletesen egyenesek a nemrég levett fogszabályzó után. Kissé fitos orra és cuki kis gödröcskéi voltak, amikről mindig azt állította, hogy gyerekes tőle az arca. Mindazonáltal korához képest gyönyörű lány volt.

– Nos, a munkámat nem nevezném éppen izgalmasnak – mondta neki Shavo –, de a számlákat kifizeti. Nézd, Éva, remélem, nem haragszol rám, amiért a tanév közepén költöztettelek el. Csak hát a dolgok hirtelen megváltoztak azután, hogy...