A+ A-

Alexandra vágyakozásai 4. részlet

Részlet Anonymous - Alexandra vágyakozásai című könyvéből
– Alex, gyere a dolgozószobámba – mondta, miközben hátratolta a székét, és elegánsan a tányérja mellé helyezte a szalvétáját.
Úgy követtem, mint a hűséges öleb. Passzivitásom feltűnt az asztalnál ülőknek. Újabb kitörést vártak.
– Ülj le – mutatott a bőrkanapéra, s én leültem. Leült velem szemben a zsámolyra, ugyanarra, mely fölött olyan durván elbántak velem. Előrehajolt, karjait a combjain pihentette. Ez a póz több melegséget árasztott, mint az a hűvös zárkózottság, mellyel többnyire engem kezelt. A mester simogatása volt benne, ezzel is fokozva bennem a szexuális vágyakozást, megújította és megerősítette közöttünk a vágy kötelékeit.
– Kétségtelen, Alex, hogy mindkettőnknek arra van szükségünk, hogy itt maradj, és befejezzük, amit elkezdtünk. – Ahogy beszélt, a szavai vad tüzet gerjesztettek bennem. – Bízom benne, hogy megérted, jobban, mint valaha, hogy mennyire a te döntéseden múlik ez a játék. És ha úgy döntesz, folytatni fogjuk, folytatjuk, amíg meg nem hódítjuk a képzeleted.
– Nagyon szeretném, ha folytatnánk – mondtam. – Megbüntetsz azért, ami az éjjel történt? – Éreztem, hogy hideg fut végig a testemen. Ez a kérdés gyötört, amióta csak tegnap éjjel felmerült az a gondolat, hogy mégis itt maradhatok.
– Én sohasem büntetek. Az egyezségünk nem változik. Ha saját elhatározásodból követed az utasításomat, maradhatsz. Egyszer már megsértetted a megállapodásunkat Azt javaslom, most próbálj jobban engedelmeskedni. Nem akarok még egyszer megbocsátani neked.
Parancsoló tekintélyét, mellyel meg volt áldva, még sohasem éreztem ennyire nyilvánvalónak. Mégis, valami megváltozott. Korábban nem értettem igazán, mennyire igaz, hogy én akartam eljátszani ezt a színjátékot. Most már értettem. Korábban azért vetettem alá magam az akaratának, mert úgy tudtam, akár vissza is utasíthatnám. Most már nem. Egyáltalán nem vágytam arra, hogy kisebbítsem az érdemeit. Már bölcsebb voltam, és ezzel újabb játék kezdődött.
– Többé nem fogok ellenszegülni a kívánságaidnak. – Csak ennyit tudtam mondani.
Kiegyenesedett felvette korábbi helyzetét az íróasztala mögötti széken. Éreztem a hideg szél leheletét, újból közénk állt a zárkózottsága. Ennek ellenére még sohasem szökött bennem ilyen magasra a szexuális vágy. Még sohasem akartam semmit sem annyira, mint őt ezekben a pillanatokban.
– Nem tudok napirendre térni valami fölött Reggie – kérdeztem merészen.
– Miről van szó?
Még mindig a kanapén ültem, kissé elfordultam.
– Úgy hallottam, hogy tegnap éjjel megverted a csődörödet.
– Helyetted vertem meg. – Hangjában nem volt sem érzelem, sem szenvedély.
– Miért nem inkább egy másik állatot, vagy a kerítésoszlopot, bármit, csak ne Brutust.
– Nem érdemled meg, hogy megtudd a választ, de kénytelen leszel majd hamarosan megérteni. Jobban kielégíti az embert, ha azt veri meg, akit vagy amit szeret, mint azt, aki vagy ami nem számít neki igazán. Egy kevésbé fontos állat meg sem érte volna a fáradságot.
Nem volt könnyű ezeket a szavakat hallanom, de megértettem, hogy ha tegnap este rám is szabadította a szenvedélyét, mindketten mélyen megbántuk már, ami történt, s most még inkább bánjuk, mint néhány órával korábban.
– Bár, Alex, hogy nehogy csorba essen az igazságérzeteden, neked is meglesz a lehetőséged, hogy megfizess a tegnap éjszakai csínyért.
Tárcsázni kezdett a házi telefonon. – Gus, azonnal gyere át a házba azzal a korbáccsal, amivel tegnap éjjel megvertem Brutust.
Csendben ültem, vártam. Furcsa módon, bár pontosan tudtam, mi következik majd, rájöttem, hogy alapjában véve vágyom erre az igazságszolgáltatásra, s ahogy ott várakoztam, szinte kívántam a fájdalmat.
Tíz perc múlva Gus a dolgozószobában volt. Poros farmerja és rongyos inge, ápolatlan szakálla és durva kezei kiemelték primitív vonásait és primitív szenvedélyét. Kezében kettéhajtva egy ostort tartott. Szétnyitva legalább hatlábnyi hosszú lehetett. Láttam már az istállóban. Most hurkot formálva tartotta Gus a nyelét a kezében. A tollas vége legalább annyira felkeltette a kíváncsiságomat, mint amennyire megijesztett Előre féltem attól a fájdalomtól, melyet majd testemnek okoz, de lelkem mélyén már érezni akartam a csípését. Vágytam az utána következő tűzre és forróságra. Azt akartam, hogy többet kapjak, mint amennyit el bírok viselni. Reggie makacsul kitartott a mellett a kijelentése mellett, hogy nem büntetésnek szánja. Tudtam. Csak arra az egyre vágytam, hogy ő maga csinálja. Tudtam, sohasem korbácsolt még meg nőt, bár már több korbácsolást elrendelt. Mindig megmaradt a tökéletes irányító szerepében.
– Te akarod megverni? – kérdezte Gust.
– Igen, uram – válaszolta Gus.
– Akkor kötözd a gerendához.
A függöny mögül kötél és nehéz kampó ereszkedett le. Reggie elrendezte őket, míg Gus bilincseket rakott a csuklómra, és magasan a fejem fölé húzta a karjaimat, hogy a kampóra akassza őket.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.97 pont (35 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 macsek2 2015. 05. 16. szombat 04:29
Aki szereti ezt a a kategóriát az keresse meg a Tizenegyezer veszőcsapás című könyvet .
#4 A57L 2015. 05. 13. szerda 05:09
Egynek elmegy.
#3 papi 2015. 04. 30. csütörtök 18:40
Nem szeretem a verést, a durvaságot. Nekem nem tetszett.
#2 Rinaldo 2015. 04. 23. csütörtök 07:25
Vontatot.
#1 Törté-Net 2015. 04. 23. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?