A+ A-

Alexandra vágyakozásai 2. részlet

Részlet Anonymous - Alexandra vágyakozásai című könyvéből
– Gyere velem – mondta.
Az igazság az, hogy egész este csábított, akárcsak az első találkozásunk napján. Olyan erős vágyat ébresztett bennem, fizikai, állati gerjedelmet, hogy kész voltam, hogy bármit megtegyek azért, hogy teljesen az enyém lehessen.
Követtem a dolgozószobájába. Sam jött utánunk. Elliot és Gus, akik már korábban leléptek, ott vártak. Megborzongtam a rossz előérzettől, mely a többiek váratlan jelenléte miatt tört rám. Lelkem mélyén azt terveztem, hogy beavatásomon kizárólag csak Reggie lesz jelen. A rettegés és a félelem hatalmába kerítette testemet, s azzal fenyegetett, hogy teljesen legyőz, s kiűz a szobából.
– Alexandra, a zsámolyra! – parancsolta Reggie, mielőtt még legyőzhettem volna a félelmemet. Tekintélyes szavai visszahozták gondolataimat a szobába, ahol megpillantottam az egyszerű berendezést, az egyszerű bőrkereveteket, és a bőrrel borított kisszékeket, melyek szépen, sorakoztak a kandalló körül.
– A zsámolyra! – parancsolta megint. Ránéztem, ott állt előttem, szétterpesztett lábakkal. Sajátos, acélos tekintetével viszonozta a pillantásomat.
Az egész szoba mozdulatlan volt. Sam, Elliot, Gus, minden szem rám szegeződött. Végignéztem rajtuk, mindegyik tekintet mélyen belém hatolt, és baljós előérzetekkel töltött meg. Aztán, hirtelen elhatározással megkerültem a mellettem lévő kerevetet, odamentem a legközelebbi zsámolyhoz, és leültem.
Rövid, kötött, szűk szoknya volt rajtam, bordó színű. Hosszú ujjú pólóm elöl-hátul mélyen ki volt vágva, felfedve keblem mozgását, melyet a melltartóval magasra emeltem. Ahogy a zsámolyon ültem, a szoknyám olyan magasra csúszott a combomon, hogy össze kellett szorítanom a lábam, ha azt akartam, hogy ne lássanak mélyen a ruhám alá. Alacsony zsámoly volt, térdem a fenekemnél magasabbra került. Esetlenül ültem, mintha valami gonosz színpadon lennék, ahol nincs hová bújnom.
Reggie gyorsan fölém hajolt, megragadott teljes figyelmemmel és minden gondolatommal együtt, rendelkezett egész lényemmel. Fél térdre ereszkedve állt előttem. Kezem idegesen babrált az ölemben. Határozott szándékkal mindkettőt kezeibe fogta. Meleg volt a keze, ellentétben az én hideg, nedves bőrömmel.
– Azt akarom, hogy engedd el magad – mondta lágyan, s ezt a megjegyzést csak nekem szánta. Kezeimet lágyan a zsámoly külső peremére helyezte, nehogy leessek, s melleim előreugrottak, megduzzadt mellbimbóim jól láthatóvá váltak a szűk póló alatt. Aztán erősen megragadta a térdeimet, s szélesen széttárta őket. Nem nézett közéjük, de ezzel a gesztussal jelezte, hogy ezentúl már nemcsak a tudatom, hanem a testem felett is rendelkezik.
Nem vette le rólam a szemét, és én sem tudtam elfordítani a tekintetemet. Nem láttam, hogy a többiek vajon még mindig engem bámulnak-e. De ezeknek a pillanatoknak a légkörében rajtunk kívül senki sem számított a szobában levők közül.
– Kérdezés nélkül követed majd az utasításaimat – mondta. – Vedd beavatásnak, ami történik majd. – Belső meggyőződése minden szónak nyomatékot adott. Volt benne valami szilárd eltökéltség, mely csendben azt súgta nekem: ”Kifogsz tartani, gondom lesz rá!” Ő rendezte ezt a színjátékot. Bíztam benne. És ez a bizalom és a vágy ott fogott, nem hagyta, hogy elmeneküljek.
Reggie tisztában volt a félelmeimmel, rossz előérzetemmel, és tisztában volt a vágyaimmal is. Erről a pontról már nem lehetett visszafordulni. Bolondot csinálnék belőle, ha mindezek után is dacolnék az akaratával, ezért fürkésző tekintetével keresett valamit, ami esetleg megváltoztathatná a mára kitervelt forgatókönyvet Valami kis hiányosságot, jellemhibát keresett, mely miatt figyelmére méltatlannak ítélhetett volna. Alapos, átgondolt vizsgálat alá vetett. Kritikus szeme volt. De semmit sem talált. Tudta, hogy félelmem mögött ott lapul a vágy; forró tüzét érezte a testemen át. Megelégedéssel nyugtázta, hogy megfelelő mértékben a hatalmába kerített, egy utolsó, hosszú pillantással viszonozta hallgatásomat, majd felemelkedett, hogy jelt adjon a kezdésre, gyorsan távolodott tőlem, a kerevetek mögül kezdte osztogatni parancsait.
– Elliot – hangja felerősödött, szenvedély és határozottság áradt belőle –, itt az ideje, hogy Alexandrát a lehető legdurvább módon bántalmazzuk. Tied a megtiszteltetés.
Elliot mosolygott.
Nem figyeltem Elliotra, nem volt meg benne az az erő, ami Reggie-ben, vagy akár Samben is, és nem voltak meg benne Gus jellegzetes, sötét vonásai sem. Szőke volt, arisztokratikus, határozott állkapcsáról következtetni lehetett származására, agyonkényeztetett gyermekkorára, némi szenvedélyre, és céltalanságára.
Reggie irányított. Céltudatosan, eréllyel, örökösen változó hangulatban járt közöttünk, befolyása alatt tartott minden pillanatot, ő volt a játék karmestere. Ez volt a foglalkozása és a szenvedélye. Szigorú, parancsoló, magabiztos és tapasztalt volt. Könyörtelenül játszotta felvállalt szerepét. Vajon kegyetlen is volt? Erre a kérdésre szerettem volna választ kapni.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.96 pont (25 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 papi 2015. 04. 17. péntek 10:51
Nekem tetszik.
#6 Pavlov 2015. 03. 13. péntek 22:33
Inkább írj sajátot.
#5 veteran 2015. 03. 12. csütörtök 15:20
Közepes.
#4 deajk2008 2015. 03. 12. csütörtök 10:45
nekem mindig tetszik az anális szex, ez a mű is nagyon tetszett, 9p, folytasd...
#3 Sierra 2015. 03. 12. csütörtök 09:11
Hát, nekem annyira nem jött be. Arról nem is beszélve, hogy egy könyvből kimásolt rész, amennyiben ezt nem a szerző teszi, tán szerzői jogokat is sért.
#2 A57L 2015. 03. 12. csütörtök 06:19
Nem rossz írás.
#1 Törté-Net 2015. 03. 12. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?