Testvéri szerelem 3. rész

Miután megtörülköztem, anyaszült meztelenül lementem utána. Laura egy szál lila pólóingben állt a konyhában, de alul nem volt rajta semmi. Így készítette a vacsorát, ami persze abszolút nem érdekelt, mert csak az ő gyönyörű testére tudtam figyelni.
Ő persze nagyon jól tudta, hogy tud begerjeszteni. Ha például a konyhaszekrény alsó részéről vett ki egy lábast, kinyújtott lábbal fejjel lefelé előrehajolt, s így teljes pompájában a szemem elé tárult rózsaszínűen csillogó szeméremteste. Ugyanígy szétterpesztett lábakkal lábujjhegyen állva nyúlt fel, ha felülről kellett valamit kivennie. Én ilyenkor, vagy amikor az ételeket készítette elő, szorosan mögé állva megpróbáltam bedugni puncijába vörösen izzó hancúrlécemet, de ő mindig ügyesen kivédte.
– Azt mondtam, hogy segítsél, Tim, de ne akadályozz. Vagy tudod mit? Van egy jó ötletem. Készítsd elő te a vacsorát, én majd megmondom, mit kell csinálnod. Így mindkét kezem szabad lesz, és közben mással tudok foglalkozni. Mit szólsz hozzá?
Ezt persze nem kellett kétszer mondania.
– Remek ötlet. Mondd, hogy mit csináljak!
– Először is vágd fel, sózd és borsozd meg a húst, aztán a serpenyőben süsd meg.
Amikor elkezdtem felvágni a húst, Laura mögém állt, a csípőmnél elém nyúlt és megmarkolta meredezni kezdő farkamat, miközben éreztem, hogy puha mellei a hátamat nyomják. Hosszú ujjaival tövig lehúzta a fitymámat, szabad kezével pedig felfedező útra indult a lábam között: megmarkolta a herezacskómat és kezébe vette a tojásaimat.
Így persze nem nagyon tudtam odafigyelni az étel előkészítésére – pláne, amikor Laura elkezdte le-föl húzgálni a fitymámat, miközben másik kezével még mindig a tojásaimat markolta. Mindezt olyan lassan és érzékien csinálta, hogy egész testemet jóleső borzongás járta át. A farkam úgy előremeredt, hogy feszes makkom pont a gyúródeszkára mutatott, amin a húst vágtam. Épp annyira tudtam erőt venni magamon, hogy halkan csak annyit tudtam mondani:
– Vigyázz, Laura! Ha ezt nem hagyod abba, túl korán hozzáadom a tejfölt...
Bár szája közvetlenül a fülem mellett volt, suttogó kérdését is fortisszimóban hallottam.
– Erre gondolsz, édes...? – kérdezte, miközben herezacskómat két ujjal szinte fájdalmasan lefelé húzta, másik kezének ujjait pedig a farkam köré zárta és még intenzívebb kezelésnek vetette alá. Hangosan felsóhajtottam, és csak ezt tudtam kinyögni: