A+ A-

Észrevétlen szerelem 3. rész

Fordítás
Eredeti író: RedEmerald
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2009. március 15.
Még aznap, legnagyobb meglepetésemre, Diane úgy beszélt velem a tárgyalásról, mintha előtte mi sem történt volna. Bár a kérdései elgondolkodtattak a valódi érzéseit illetően. Tudtam, hogy élvezte, és talán most csak tiltakozik az elméje, mert nem akarta, hogy megtörténjen, vagy mert azt hitte, kötelességtudatból tettem. Féltem, hogy az előbbi a helyes válasz.
- Jess - szólt oda nekem pár nappal később, amikor megérkezett. - Keresd elő kérlek az aktákat a Davis-ügyről! Délben kelleni fognak egy megbeszélésen.
A szívem kihagyott egy pillanatra, de végül csak bólintottam.
- Rendben - követtem az irodájába. Előkerestem az aktákat és az asztalára raktam. Ő bólintott köszönetképp, miközben elindította a számítógépét és a kávéját kevergette, én pedig visszaindultam az asztalomhoz.
A reggel a megszokott rendben zajlott. Felvettem a telefonokat, rendeltem ebédet a megbeszélés utánra és végeztem a többi feladatomat. Aztán, úgy húsz perccel dél előtt hallottam, hogy leteszi a telefont és kidugta a fejét az ajtón.
- Jess! Szólj, ha megjön az ügyfél, rendben?
- Persze - válaszoltam, figyelve, ahogy becsukja az ajtót. Szívem majdnem háromszor olyan gyorsan vert.
Nem tudtam, mit tegyek. Meglephettem volna, de tudtam, előbb vagy utóbb már nem fog olyan jól reagálni. Elfelejthettem volna az egészet, de egyszerűen nem voltam rá képes. Csak rá tudtam gondolni.
Tudtam, hogy nem fog... relaxálni... úgy öt-tíz perccel a megbeszélés kezdete előttig. Gondoltam, tehetnék egy próbát valami indirekt indokkal. Ha pedig a... segítségnyújtásom... nem találna megfelelő fogadtatásra, bármikor leállíthat. Mindig nyitva állt előtte az út, hogy visszakozzon, és megint csak egyszerűen főnök és beosztott legyünk. De ha nem utasít vissza...
Felemelkedtem az asztalomtól és az ajtóhoz sétáltam. Először kopogni szerettem volna, de aztán egyszerűen csak benyitottam, visszacsukva magam mögött az ajtót, mielőtt felé fordultam volna. Meglepettnek tűnt. Még nem csinált semmit, csak a jegyzeteit lapozgatta. Tekintetem az övébe mélyedt, azokba a gyönyörű kék szemekbe, és úgy döntöttem, mindent egy lapra teszek fel.
- Nem akarod oldalra fordítani a széked? - kérdeztem.
Csak bámult rám. A szája kinyílt, hogy válaszoljon, de aztán, lassan visszacsukta.
- Jessica...
Odaléptem az asztalához, de tekintetem még mindig az övébe mélyedt.
- Csak fordítsd el a széked, Diane! Hadd segítsek!
Sűrűn pislogott, majd lassan ingatta a fejét.
- Jessica, nézd... én nem...
Megnyaltam az ajkaimat, mire ő elhallgatott. Szívem ismét dobbant egy nagyot.
- Csak annyit kell tenned - mondtam még lassabban, suttogásnál alig hangosabban -, hogy elfordítsd a széket az asztaltól. A többit rám bízhatod.
Továbbra is csak rám bámult, majd hirtelen beharapta az alsó ajkát a bizonytalanság jeleként. Megkerültem az asztalt, ő pedig a tekintetével követett. Észrevettem, hogy a blúza gallérja kissé hevesebben emelkedik és süllyed. Tekintetével követett, én pedig még mindig mélyen a szemébe nézve mellé léptem. Őszintén, nem is tudtam volna máshova nézni. A tekintetében kavargó érzések összezavartak, megrémisztettek, de nem tudtam elfordulni.
Letérdeltem és óvatosan az asztalra emeltem a lábát, továbbra i állva a tekintetét, mielőtt előre hajoltam volna, lélekben várva tiltakozását.
Végül ajkaim ismét hozzá értek. Egy ideig érzelemmentesen bámult, majd lehunyta a szemeit és hátraengedte a fejét.
Majdnem felnyögtem az izgatottságtól és a megkönnyebbüléstől, és mélyebben a lábai közé kúsztam. Felemeltem a kezemet, hogy megragadjam bugyija peremét, és segítettem neki megemelni a derekát, megszabadulandó a ruhadarabtól.
Azt hiszem, mindketten visszafojtottuk a lélegzetünket, amikor ajkaim ismét ágyékára telepedtek. Ő pedig kiengedett egy nagy sóhajt, ami belőlem is nyögéseket csalt elő.
Alig adott ki hangot, miközben nyelvem combjai között kalandozott. Nem nyögött, vagy sóhajtozott, de így is tudtam olvasni reakcióiból. Nagy örömömre ismét rátaláltam arra a pontra, aminek érintésére egész teste megremegett, és halkan folytatásért kezdett zihálni.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.14 pont (36 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 joozsi 2015. 01. 3. szombat 00:09
Rövid. de jó!
#6 listike 2015. 01. 2. péntek 07:43
Nagyon jó.
#5 A57L 2014. 12. 31. szerda 08:46
Nekem nem tetszett.
#4 zsuzsika 2014. 12. 31. szerda 07:15
Jó.
#3 Rinaldo 2014. 12. 31. szerda 07:01
Szuper.
#2 feherfabia 2014. 12. 31. szerda 05:50
7P
#1 Törté-Net 2014. 12. 31. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?