A+ A-

Észrevétlen szerelem 6. rész

Fordítás
Írta: RedEmerald
Fordította: Sinara
Aznap este, amikor már kitudja hanyadszor jártam meg az utat a fénymásolóig, visszatérve Diane-t az asztalom sarkán ülve találtam. Fél úton megtorpantam, és egy sor különböző dolog rohant át az agyamon, hogy aztán megpillantsam a kezében tartott, összetekert papírokat. Tervrajzok.
Sóhajtottam egy nagyot. Szóval tényleg terjeszkedni akar. Kibővíti az irodát és... megszabadul tőlem. Gyorsan összeszedtem magam, hátra feszítettem a vállaimat, és oda sétáltam az asztalhoz.
Rám mosolygott, amikor oda értem, én pedig válaszként szintén magamra erőltettem egy mosolyt.
– Jessica – kezdte –, bizonyára emlékszel, párszor beszéltünk arról, hogy kiterjesszük a mi kis vállalkozásunkat.
Bólintottam, nem bízva eléggé magamban, hogy válaszoljak.
– A miénket – nyögtem ki végül.
– Itt vannak a tervrajzok – tette le Diane a papírhengert az asztalra –, én pedig hamarosan elindulok, hogy találkozzak az építészünkkel... De előbb szerettem volna veled beszélni.
Ismét bólintottam.
– Értem. – A hangom elcsuklott.
Értetlenül nézett rám és összevonta a szemöldökét.
– Jessica, én... szeretnék magam mellé venni egy társat... talán kettőt, attól függően... nos, ez nem számít. – Elfordította a tekintetét. – Természetesen, ha két vagy három ügyvéd fog itt dolgozni, több segítségre lesz szükségünk.
– Természetesen.
Ismét felém fordult és értetlenül nézett az arcomra, én pedig visszabámultam rá. Talán azt várja, hogy könyörögjek az állásomért?
– Felveszünk pár új asszisztenst – folytatta – és talán néhány gyakornokot is. – Ismét elfordította a tekintetét. – Az idők során te itt amolyan mindenes lettél, de azt hiszem, ez a jövőben nem fog működni.
– Értem. – Már alig bírtam állni a lábamon.
Továbbra sem nézett rám.
– Szóval, szükségünk lesz néhány jogi asszisztensre – köszörülte meg a torkát. – Szétoszthatnánk az ügyfeleket. Talán az ügyük témája szerint. Úgyhogy... –Ismét megköszörülte a torkát és az asztalra bámult.
Már azt hittem, sosem mondja ki a lényeget.
– Szóval, ha egy másik partnert választanál, az érdeklődésednek megfelelően... én megértem – nézett rám. – Tiéd az első választás.
Értetlenül pislogtam. Próbáltam felfogni a szavait. Első választás? Micsoda?
Ismét rám bámult. Azok a kék szemek most sokkal bizonytalanabbak voltak, mint ahogy megszoktam.
– Úgy értem, szeretném, ha az asszisztensem maradnál. Mi... ööö... már megszoktuk egymást meg minden, de... nem akarlak gátolni a karriered építésében. Biztos nem akarsz örökké csak asszisztens maradni.
Először az elmúlt percekben... jó, talán az elmúlt hónapokban, egyáltalán nem értettem, miről van szó.
– Azt akarod... Azt akarod, hogy maradjak?
Most rajta volt a sor, hogy értetlenül pislogjon.
– Persze – válaszolta, mintha ez sosem lett volna kérdés. Majdnem leesett az állam. Most jöttem csak rá, mekkora idióta is voltam.
Három kérdés járt a fejemben. Hogy mondjak igent úgy, hogy ne tűnjek komplett idiótának; hogy fogjam fel, mekkora mázlista is vagyok; és hogy építsem vissza megtépázott méltóságomat.
– Azt hiszem, nagyon jó párost alkotunk – nyögtem ki végül. – Szeretném, ha ez így maradna.
Széles mosoly ült ki az arcára. Olyan őszinte mosoly, amit még sosem láttam tőle.
– Helyes. Ennek örülök. – Felkapta a tervrajzokat, majd felállt, és az irodája felé indult.
– Ó, amúgy... – fordult vissza.
Én is felé fordultam, rettegve, hogy még van valami, ami teljesen felborítja nehezen felépített képemet.
– Igen?
– Egy ügyfél keresett Londonból. Ott él, habár az üzlet ide köti. A távolság miatt nincs túl jó rálátása az ügyeire, és szeretne valakit, aki nyomon követi a jogi ügyleteket. – Végigfuttatta ujjait a haján. – Jó kihívásnak tűnik. A jövő héten Londonba utazom, hogy találkozzam vele. – Tekintete az enyémbe fúródott. – Ő fizet mindent, úgyhogy, talán örülnél, ha te is jöhetnél.
– Csodásan hangzik – válaszoltam azonnal. Elmémben ismét felidéződött az a kép kettőnkrő és egy ágyról.
Egy hotelszoba ágyáról.
***
– Ezt meg tudnám szokni – motyogta Diane a szomszéd asztalról, én pedig bólintottam, miközben a masszőrök folytatták rajtunk a munkájukat, hogy kiűzzék a hosszú repülőút görcseit az izmainkból. Mindketten egy-egy törülköző alatt feküdtünk, miközben a nyakunkat és a vállainkat masszírozták.
Amikor végeztek és távoztak, mindketten felültünk, magunk köré tekertük a törülközőt és kinyújtóztunk, élvezve a felfrissülést a repülőn ücsörgés után.
Diane felsóhajtott és körbenézett a hotelszobában. Az én szobámban voltunk, mert itt volt megfelelő asztal és berendezés a munkánkhoz. Diane szobája kisebb volt, és mivel én végeztem a több papírmunkát, logikus volt ez az osztozkodás. Ugyanakkor az én terveimnek is megfelelt. A masszázs is az én javaslatom volt.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.88 pont (41 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 vakon54 2018. 03. 17. szombat 00:55
Nagyonjó írás! 10 pont
#8 A57L 2015. 03. 15. vasárnap 08:25
Egynek elmegy.
#7 papi 2015. 01. 31. szombat 19:49
Nagyon tetszett.
#6 listike 2015. 01. 30. péntek 09:23
Az egyik legjobb sorozat.
#5 tomi19 2015. 01. 29. csütörtök 11:25
Jó ki sorozat volt!
#4 veteran 2015. 01. 29. csütörtök 09:24
Ez remek volt!!!
#3 zsuzsika 2015. 01. 29. csütörtök 07:05
Nagyon jó a sorozat befejezése is.
#2 Rinaldo 2015. 01. 29. csütörtök 06:17
Szuper jó.
#1 Törté-Net 2015. 01. 29. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?