Ítéletidő

Gábor vagyok tizenhat éves, apával élek egy nagy házban a kertvárosban. Anya egy fél éve itt hagyott bennünket, szó nélkül lelépett. Állítólag egy jóval fiatalabb srácba bolondult bele, és hozzá költözött. Nem értettem, hogy tehetett ilyent, nagyon meggyűlöltem. Apa lassan már túl van a dolgon, a munkájába temetkezett. A közút kezelőnél dolgozott egy nagy autóval, nyáron füvet nyírt az út menti árkokban, télen pedig hótolóval járta az utakat. Közeledett a karácsony apa úgy döntött, hogy elhívja a húgát Verát legyen velünk karácsonykor. Vera jóval fiatalabb volt apánál, a közeli kisvárosban laktak a férjével Lacival, és az egy éves kisfiukkal Bencével. Laci minden télen kiment Ausztriába dolgozni, hogy pénz keressen, mert minél előbb szeretett volna kiköltözni a másfél szobás panelból. A jó testvéri gesztus mellett apát az is motiválta, hogy Vera nagyon jól főzött, és így meg volt oldva az ünnepi menü. Én nagyon kedveltem Verát, egy vidám nő volt, jó volt vele együtt lenni, és jó volt vele beszélgetni. Az ünnepi vacsorát készítettük amikor apa telefonált.
– Nagyon gonosz vihar közeledik fiam, készüljetek fel rá. Gyertyákat, lámpákat keressétek elő, fűtsél be a cserépkályhába, mert lehet, hogy nem lesz áram. Valószínű hogy én is napokig nem tudok haza menni, vigyázatok egymásra.
Elmondtam Verának, hogy apa mit mondott, nyugodtan vette tudomásul a híreket. Ő összeszedte a gyertyákat, lámpákat, én pedig tüzelőt hordtam be a cserépkályhához. Minden gázzal működött, főzni tudtunk, és meleg vizünk is volt, de a kazán keringetőjéhez áramra volt szükség. Ezért mondta apa, hogy fűtsek be a cserépkályhába, ami a nappali sarkában állt. Vera kijelentette, hogy ő a kanapén alszik, közel húztuk a kályhához, a kanapé mellé tettük a kiságyat. Én pedig kihoztam a szobámból az ágymatracot magamnak, és a kályha közelébe tettem le. Plusz takarókat, párnákat szedtünk még elő a biztonság kedvéért.
Vidáman megvacsoráztunk, Vera tisztába tette a babát, és egy kicsit játszott vele. Megkért, hogy amíg szoptatja a csecsemőt menjek ki a konyhába. Kibámulva a konyha ablakon azt láttam, hogy a hóesés ónos esőre vált. Azonnal ráfagyott mindenre, csillogó jégmázzal vonva be mindent. Vera amikor végzett visszahívott a nappaliba, ahol már kellemes meleg volt a cserépkályhától. A babát már el is altatta, és ő is az ablakon nézett ki.
– Igaza volt apádnak, nagyon csúnya idő lett odakint. – jegyezte meg.