Egy ruhátlan vaksötét nap 1. rész - Zuhanyjáték

Emlékeztek rá, hogy mikor ébredtetek fel először valaki másnak az ölelésében? Mikor éreztétek először egy reggelen, hogy az ágyatokat más is melegíti?
Szerelmem meztelen puha melle az oldalamhoz nyomódott, lábát az enyémre kulcsolta, feje a vállamon pihent, és a mellkasomat simogatta karcsú kezével amikor felébredtem első közös éjszakánk után. Békét éreztem, nyugalmat és boldogságot. Ránéztem Kedvesem gyönyörű arcára, és most döbbentem csak rá, hogy így... szerelemes szemmel még nem is néztem meg igazán, hogy milyen szép, és még így "reggeli kócosan" is mennyire tökéletes. A szeme most is, ahogy mindig – hiszen sosem tudta használni – csukva volt, de tudtam... éreztem, hogy nem alszik. Arca és vonzó szája szexi mosolyra húzódva elárulta, hogy észrevette...
... Ő is felébredt. Én már több perce felriadtam arra a gonosz álmomra, hogy a tegnapi eseményeket csak álmodtam, és tulajdonképpen életem semmit sem változott az elmúlt 16 évhez képest. Amint kitisztult a tudatom észrevettem, hogy testem valaki máséhoz simul... teljesen természetesnek éreztem, hogy félig, egy izmos és feszes bőrű meleg testen fekszem. Figyeltem a nyugodt légzését és élveztem a teste illatát, a hangja mellett a másik, bennem vágyat keltő legvonzóbb tulajdonságát. Orrom azonosította, hogy ez az illat és test azé a férfié, akinek ősi ösztönöktől vezérelve odaadtam tegnap... hm... magamat... és a lelkemet örökre hozzákötöttem. Most is elcsodálkoztam az érzéseimen: "Hogy lehet, hogy valaki ennyire hirtelen fontosabb lett mindennél és mindenkinél számomra? Fontosabb saját magamnál... de még a szüleimnél is? " Körülbelül itt tartottam a gondolataimban, amikor Ádám légzése megváltozott... Csak éreztem, hogy kicsit felém fordította a fejét és valószínűleg rám nézett. Elmosolyodtam a tudattól, hogy milyen jó érzés így ébredni... együtt. Fejét kicsit megemelte felém és...
... megcsókoltam a mosolygós ajkait. Jött is a viszonzás, és mintha már nagyon tapasztaltak lennénk ebben a tevékenységben... a nyelveink pajkos játékát piszkosul profinak éreztem.
– Jó reggelt, Szerelmem! – szólítottam meg, olyan őszinte belső tűzzel a hangomban, amitől még én magam is meglepődtem.
Hangjába beleborzongott a hátam, a "Szerelmem" megszólítástól pedig a lábam között kezdett el bizseregni a belsőm. "Hogy fogok megmaradni mellette, ha állandóan ilyen hatással van rám? "