A+ A-

Sztriptíztől hajnalig 1. rész

- Balkezes vagy? - csodálkozott a srác lefelé nézve.
- Dehogy, csak amaz megfájdult - válaszolt a mellette, felhúzott térdekkel ülő, hosszú, feketehajú lány, egy pillanatra sem hagyva abba a nadrág elejének gyűrögetését.
Az alacsony csaj, aki az előbb beengedett, felkacagott mögöttem, mire a tágas nappali egyik sarkában szétterült, négytagú társaság felnézett, és ki-ki egy biccentéssel, mosollyal vagy csupán egy laza kézmozdulattal üdvözölt.
- Tudjátok, miért jobbra gombolódnak a pasi-nadrágok? - kérdezte a körből a másik lány az izgatottság olyan fokán, mintha a megfejtésen múlna a fődíj. - Hogy be tudjuk csúsztatni a kezünket! - Állítását szemléltetni akarta a közelében, tőle balra ücsörgő srác farmerén, ám ehhez előbb le kellett húzni a cipzárt. Odahajolt hát, lehúzta, és bizonyosra akart menni, ezért az egyetlen gombot is kikapcsolta. Visszaült a helyére, és immár akadálytalanul be tudta mutatni, hogyan siklik be egy kisméretű kézfej a nadrágba, még akkor is akadálytalanul befér, ha a bentlakó erre a mozdulatra hirtelen felemeli a fejét, és veszett merevedéssel reagál. A nadrág és tartalmának tulajdonosa nagyokat pislogott, de élvezte a mutatványt.
Úgy láttam, jól indul a buli, bár még hivatalosan el sem kezdődött.
A ház úrnője, a buli szervezője, Tünde még az emeleti szobájában készülődik - mint ezt megtudtam attól a csajtól, aki csengetésemre széleste tárta az ajtót -, és láttam a nyitott garázsajtón át közös barátnőnk, állandó stopposom, Mariann kocsiját is, rajtuk kívül talán csak ez a néhány korai, igen vidám vendég tartózkodik egyelőre a hatalmas házban.
A sliccekhez jól értő lány - ő volt az, aki a közelmúltban úgy utazott négy pasi társaságában, hogy odafelé is kettőt, visszafelé is kettőt lekezelt - mintha csak meghallotta volna a gondolataimat, vagy abból a "korai"-t:
- Nem korai ez még? - Bizonytalanságát demonstrálva, kezét mégsem húzta ki a srác nadrágjából.
- Hagyd már! Ezt csináltam egész úton! - csattant fel panaszos hangon a feketehajú, aki egyelőre csak kívülről markolászta a mellette terpeszkedő fiú farkát. - A főnökömnek az a mániája - tette hozzá magyarázatképpen -, hogy vezetés közben, mármint amíg ő vezet, egész végig húzogassam a dorongját, csak lassan, hogy ne is süljön el és ne is lankadjon le. Még jó, hogy most csak eddig jöttünk.
- Elhozattad magad?
- El hát! - felelte büszkén. Kicsit helyezkedett, de felhúzott lábai között így is, úgy is jól ki lehetett venni apró bugyijának még parányibb mintáit: két virágot. - Azt mondtam, rokonlátogatóba jövök.
- Miért nem hívtad be?
- No, még az kéne! Itt is azt húzogassam... - zsörtölődött, miközben elégedetten végigfuttatta ujjait a srác jól kirajzolódott farkán.
- Felmegyek Tündéhez - jelentettem ki, mivel a lentiek valószínűleg jól ellesznek egy darabig, egy plusz markolásznivalót meg nem biztos, hogy beterveztek a programba.
A kicsi, de mutatós leányzó széttárta a karját - jelezve: oda megyek, ahová akarok - és odafurakodott a közelebbi fiú másik oldalára.
Az útvonal ismerős, jártam már itt, sőt megmásztam ezt a sok lépcsőfokot meztelenül is egy alkalommal, papírzsebkendőt keresve...
Akkor ugyan nem találkoztam senkivel, a lépcsőfordulóban sem ült Dupla-popsi, hogy a széttett lábai között, egy fokkal lentebb ácsorgó, csupaszőr srác farkát szopogassa. Nem tudtam, illik-e ilyenkor köszönni egy ismerősnek, de mivel Dupla-popsi intett, és - amennyire ilyen körülmények között ez lehetséges - még jelzésértékű szemöldökét felhúzva mosolygott is, barátságosan odaszóltam:
- Helló!
Az emeleten, Tünde szobájáig már csak egy csajjal találkoztam.
- Nem ismersz meg? - nevetett.
Igyekeztem tekintetemmel elszakadni a hegyesen meredező cicikről, és az arca már ismerősnek tűnt:
- Dehogyisnem! Te vagy Tünde húga... vagy öccse - próbáltam kinyögni a sajátos családi viszonyt, miközben tovább nézegettem a kúpos ciciket. - Hogy nevezhet egy ennyire lányos lányt Tünde az öccsének?
Válaszként úgy elkapta a kacagás, hogy elejtette a dereka előtt lazán tartott törölközőt.
A hangra a mellettünk nyíló fürdőszobából kidugta mindkét fejét egy srác. A felsőt csodálkozva, az alsót felállni vagy lelankadni készülő, félutas állapotban.
- Gyere, még csináljunk valamit kezdésig! - szólt a kukucskálóhoz a húgi vagy öcsi, és immár teljes meztelenségében elvonult a szobája irányába.
*
Tünde és Mariann egymás testét kenegette belépésemkor, szemük elárulta, hogy régóta élvezhetik már ezt a krémezésnek álcázott simogatást, és biztos néhányszor átázott volna közben a bugyijuk, ha viselnének olyat. Egy seregnyi ruhadarab várakozott szerteszéjjel arra, hogy a két szőkeség folytassa a félbeszakadt válogatást.
- Szia, édeske! - köszönt a ház úrnője, s mivel sosem hívott még így, nem tudtam eldönteni, mégis nekem szól-e, vagy a másik szépség ujját üdvözli, amely letévedt a punci résébe.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.45 pont (22 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 listike 2017. 12. 21. csütörtök 07:56
Jó sztori.
#3 tenzin 2012. 08. 23. csütörtök 00:15
remek
#2 genius33 2012. 06. 1. péntek 06:32
Szép történet smile
#1 Törté-Net 2012. 06. 1. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?