Apa, én veled szeretném ezt csinálni! 7. rész

Csodás hét volt a tavaszi szünet, igaz Eszter dolgozott és csak este csatlakozott, de én szabadságon voltam, együtt töltöttem a lányokkal. Megosztottam a figyelmem rajtuk, vagy ők osztoztak rajtam? Mindegy, nézőpont kérdése. Volt olyan este amikor Esztivel már csak beszélgetni és aludni volt erőm, Panni és Julcsi lefárasztottak nap közben.
Hol az Esztiék kis medencéjében adtak elő leszbi showt nekem, vagy kaja készítés közben rohantak le, a vége mindig egy hármas szex lett.
Eszti megértő volt azt mondta, már az is sokat jelent neki, hogy ott vagyok vele. Amikor a lányok már látták rajtam, hogy néha túlzásba viszik, elmentek valami közös programra, így este Esztire is maradt energiám.
A költözés is majdnem elmaradt pénteken jutott eszembe, bár rohanni nem kellett, összeszedtük Panni fontosabb cuccait, ami ott maradt azt majd később elhozzuk. A lakást sem kell azonnal kiadni.
A tavaszi szünet után visszaállt az életünk a „normális” mederbe. Panna beköltözött hozzám és az ágyamba is. Minden este igényelte a szexet, az étvágya változatlanul nagy volt. Igyekeztem ezt az étvágyat csillapítani. Ha sok munkám volt esténként és fáradt voltam, sokszor csak simogatásra és csókokra futotta, de Panni tudta a hétvége az övé. Az övé és néha Julcsié meg Esztié is. Többször is Eszteréknél pihentük ki a hetet. Esztivel egész jól összemelegedtünk élveztük egymás társaságát és a szexet is. Ilyen jóbarát extrával kapcsolatunk lett, mondtam neki, hogy számomra Panna az első, ezt elfogadta, sőt úgy tűnt ez tetszik is neki. Ő sem akart semmi komolyabb kapcsolatot, egyelőre.
A nyári szünetig így mentek a dolgok, úgy érzem éveket fiatalodtam, a lányok tettek róla.
Június elején hívott Eszti, hogy az anyukájának eltört a karja, kórházba került. Ki kell mennie Németországba, hogy segítsen a szüleinek. Megkért költözzünk Pannival hozzájuk míg visszajön, hogy Juli ne maradjon egyedül. Mondtam neki, hogy semmi akadálya, hiányozni fog.
– Édes vagy Zoli, a szüleimnél fogok lakni, majd mesélek nekik rólatok – válaszolta kuncogva, ekkor ugrott be, amit mesélt még tavasszal.
– Azért ne felejts el hazajönni.
– Dehogy, de most megyek csomagolni holnap indulok. Még valami, a hétvégén lesz Juli születésnapja, vennél neki valamit a nevemben?
– Persze, mire gondolsz.
– Most csak valami kis apróságot. Ha hazajöttem veszek neki valami komolyabbat
– Rendben, jó utat. Hívj, ha valamit még segítsek.