A+ A-

Erotikus szakmák 1. rész - Az ács

Szájából, ha éppen nem méretes szögek kandikáltak kifelé, vidám füttyszó fakadt. Délutánonként, amikor a napsugár megette a hatását, és felfelé nyomta a szeszfokot, harsány nótázásba kezdett. Nem számított, hogy a kisváros szélén, vagy a közepén akadt dolga - egyik tető olyan, mint a másik -, szélnek üvöltötte az teljes repertoárját.
Leginkább nyáron szeretett dolgozni, amikor mindenki mást hőguta kerülgetett. Olyankor már délelőtt elővette a leghosszabb és legcsöpögősebb nótákat, és azzal szórta tele a környéket.
- Ezé' nem haladtál semmit reggel óta! - kiáltott fel a felesége a készülő tető irányába.
Hiába látogatta az asszony naponta háromszor, hiába tartott helyszíni szemlét, ő a földről nem láthatta, amit az ácsmester odafentről! Most is éppen kipottyantotta az arasznyi szöget a szája sarkából, és majdnem utána huppant a mélybe a hosszúfejű kalapács is, a feleség hajszál híján nem menekült meg az égi áldástól, ha nem működnének a reflexek...
Mert mit látott az ács az illatos lécek közül? Miközben az asszony kárálását engedte el a füle mellett, a szemközti ház kitárt ablaka mögött egy összegumizott hajú, széles csípőjű nő nyújtózkodott. Mindene terjengős volt, mellei alig fértek a tartójukba, feneke majdnem szétrepesztette az apró bugyit. Ráadásul oda is mosolygott a mesterre, akinek egyből beindult az egészséges fantáziája, s ugyanakkor a kalapács is újra menekülni akart.
Szerencsére a reflex működött, és a feleség is eltávozott a ház tövéből - egy ismerőssel beszélgetve az ABC felé haladt -, így a község egyetlen ácsmestere zavartalanul szemlélhette az egész ablakot kitöltő látványt. Csavart egyet a forgalomban lévő nóták palettáján, és olyanokra zendített rá, egyikre a másik után, amelyek egyértelműen jelezték a keskeny utcácska túloldalára az ő épkézláb szándékát.
Az áradó testalkatú nő még kicsit mosolygott, majd tett-vett a helyiségben, csak néha bukkant fel hiányosan felöltöztetett teste egy-egy röpke pillanatra. Olyankor széles derűvel jutalmazta a kifogyhatatlan nótákat.
Az ácsmester türelmesen megvárta, amíg a felesége visszafelé jövet is leellenőrzi a munkálatokat, és megjegyzi:
- Ezé' nem haladtál már félórája semmit!
Aztán gyorsan learaszolt a félkész tetőszerkezetről, és a két utcával arrébb található, korábbi munkája helyszínére távozott, mintha ottfelejtett volna valamit. Bármi ottfelejtéséről szó sem volt, sőt azt már azóta minden nap elhozhatta volna, amikor ilyentájt sürgősen odalátogatott. Inkább vitt valamit sürgősen, amit kapkodva és mohón ürített a főzést félbehagyó háziasszony buja ölébe.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.64 pont (39 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 feherfabia 2014. 12. 4. csütörtök 06:27
6P
#7 A57L 2014. 01. 16. csütörtök 05:08
Elmegy.
#6 listike 2013. 12. 1. vasárnap 06:34
Nem a legjobb.
#5 Rinaldo 2012. 04. 18. szerda 08:30
Jó dolga és szépkilátás van a tetöröl.
#4 genius33 2012. 04. 18. szerda 08:15
Nem tuti :(
#3 tiborg 2012. 04. 18. szerda 05:01
rovid,vicces. talan csak trefa???...(az olvasokkal???)8
#2 Shavo 2012. 04. 18. szerda 00:29
Jó a sztori, viszont lentebb ezt olvasni "Hossz: 4.674 karakter "
#1 Törté-Net 2012. 04. 18. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?