A+ A-

Erotikus szakmák 2. rész - A vadász

Leginkább Bénihez hasonlított, de a rajzfilmfigurával szemben ő három dimenzióval büszkélkedhetett. Nemcsak abban tért el a lapos rajztól, hogy pocakja terebélyessé dagadt az idők során, hanem - ezt büszkén hangoztatta - ötven éven túl is ugyanolyan pikk-pakkra ugrott elő a fegyvere, mint kamasz korában.
Vadászat közben nemigen nyílt alkalma alsó fegyverét használni, de muris látvány lett volna, ha mindkét lőszerszámát egyszerre szegezné a vadra. Az őzek és nyulak persze nem értékelték volna a látványt, de amikor egy rutinszerű sétája alkalmával egy gombát szedegető lányra lelt... Hosszú percekig nézegette, ahogy hajladozik, és minden mozdulatnál kiszélesedik a derék alatti rész, s minden felemelkedéskor kitüremkednek a mellek. Mire a lány észrevette, hogy figyeli a vadász, egyik fegyvere a vállán, a másik ki akarja szúrni a zöldes nadrágját, ő már el is felejtette az őzeket és a nyulakat, a fácánokról nem is beszélve.
- Mi járatban errefelé, széplány?
- Szedtem egy pár gombát! Baj?
- De baj ám! Mert... tegyük fel... megtámadják a széplányt a vadak, akkor mihez kezd?
- A fácánok? - kacagott szemtelenül a fruska.
- A vaddisznók! Mert azok megérzik az ember szagát, különösen az ilyen vadító női illatokat, azt' beindulnak a hormonok!
- Csak nem? - hangzott a gyöngyöző nevetés?
- Orrával és agyarával letépi a ruházatot, és mellső lábait ráhelyezi a széplány hátára, és már mozgatja is fürgén a hátsóját...
- Tényleg? - A lány nem tudta eldönteni, mennyi az igazság, s mennyi a vadász szemmel is látható, meredező fantáziája.
- Így ni - lépett közelebb és még közelebb a zöldnadrágos, és agyar híján kérges kezeivel támadt a színes póló takarásában ficánkoló cickókra, ki is bontotta pillanatok alatt.
- Nono! - mondta a lány, miközben nem tolta el a tolakodó kezeket, és nem is hátrált egy lépést sem.
A tejfehér, omlós melleken rózsaszín bimbók virítottak hegyesen. A vadász száját csücsörítve közelített, és már-már egész testétben szétáradt a virágzó női test mindjárt megkóstolásra kerülő íze... amikor a lány hirtelen mégis eltávolodott.
- Pedig nem is vagyok tolakodó - értetlenkedett magában a vadász.
- El kell mennem, mert keresnek már! - mondta a lány kissé elpirulva.
- Vissza tudsz jönni? - reménykedett a zöldnadrágos férfi, egyik markával az ágaskodóbb fegyvert igyekezett kordában tartani.
- Estefelé, biciklivel... - válaszolt a sárgapólós lány, és máris elillant a zavara.
A vadász szabad kezét a bajszához emelte és elégedetten megsimította. Csak nem ez lehet az a lány, akiről mesélik a faluban, hogy éjszaka meztelenül szokott biciklizni? - töprengett magában.
- Itt, ezen a részen megvárlak! - mondta hangosan.
Már jó előre úszott a boldogságban, legalábbis több élénk csepp kitolult a rendületlenül markolászott farka hegyére, amíg hosszan a lány után nézett, ahogy az karján hintáztatva apró kosarát, beleveszett a ritkuló erdőszélbe.
Nem ez volt az első kalandja a vadásznak, szégyen is lenne, ha több mint negyven év erdőjárás során nem akadt volna puskavégre ez-az.
Legutóbb duplázásra adódott alkalma, amikor két falubéli nő - akik mindennap a városba járnak dolgozni -, a buszról leszállva útba ejtették az erdőt. Hogy mit akartak csinálni, az nem derült ki, de azért egy sokat látott erdész el tudja képzelni! Csak azt látta, hogy az egyik nő a vastag fatörzshöz nyomja a másikat, és - ahogy egy férfi tenné - benyúl a lábai közé. Ekkor még nem vették észre, hogy nincsenek egyedül, zavartalanul csókolóztak. Két nő, micsoda világ! - mondta ő magában, s amikor közelebb húzódott, hogy jobban kiélvezze a látványt, amit a fokozatosan ruhátlanodó testek ígértek, megreccsent egy gally...
A nők olyan zavarban voltak, hogy bódultan guggoltak le, és engedelmesen váltogatták egymást a vadász középső végén, miután az, látva az ijedtséget és érezve a feszítő szándékot, egyetlen szó nélkül combközépig eresztette zöld nadrágját és mintás gatyáját, és csípőjét előretolva kínálta a kóstolót. Egyiküknek nagyon kicsi szája volt és bőséges nyálat termelt, a másik duzzadt ajkaival úgy körbefogta a makkot, mintha napi nyolc órában ezt művelné. Nézték egymást, ki hogyan csinálja, a vadász meg mindkettőjüket. Ha az egyik fej el akart távolodni, szelíden visszairányította, és mutatta a zacsit, hogy az hozzáférhető. Amikor már a combján folyt végig a sok nyál, a vadász felnyögött, és a két nő között a földre csöpögtette a folyékony töltetet.
- Jó sok! - Most először szólalt meg egyikük.
Maradtak guggoló helyzetben, mintha számítottak volna rá, hogy a vadász még szeretné a módfelett érzékennyé vált fegyverét lankadásig mártogatni hol egyikük, hol másikuk ajkai közé.
Ezeket a nőket nem látta többet az erdőben.
- Biztos elintézik napközben a városban! - szokta morogni bosszúsan, amikor eszébe jutnak.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.81 pont (31 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 feherfabia 2014. 12. 4. csütörtök 06:35
4P
#7 A57L 2014. 01. 16. csütörtök 05:09
Nem rossz.
#6 listike 2013. 12. 1. vasárnap 07:04
Gyengécske.
#5 genius33 2013. 03. 15. péntek 09:26
Nekem is tetszett smile
#4 tiborg 2012. 04. 28. szombat 03:08
vicces abrandozas....
#3 tenzin 2012. 04. 24. kedd 11:56
tetszett
#2 Rinaldo 2012. 04. 24. kedd 07:32
Lehetne jobb is.
#1 Törté-Net 2012. 04. 24. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?