A+ A-

Szexjárat 4. rész - Péntek

- Kiragaszthatnánk egy piros karikát a kocsi oldalára! - ült mellém, formás popsiját elhelyezve, fekete nadrágostól.
- Mint "szexjárat"?
- Aha. Mind a két oldalra, sőt előre-hátulra is, a tetejére is, a repülők is vigyázzanak! Jó nagy, pirosat, mint a hullahopp karika...
- Hulla vagyok már, mire odaérünk, minden nap! - Péntek reggelen hangzottak el ezek a már ismert mondatok.
- Előttem mindig egyedül utaztál?
- Oda-vissza igen, csak akkor nem, ha napközben mentem valahová.
- És egyedül mit szoktál csinálni? - Úgy tűnt, sosem fogy ki a kérdésekből.
- Előveszem a farkamat és játszadozok...
- Tényleg? - hüledezett.
- Nem, de jól hangzik - nevettem el magam. - Igazából sok zenét hallgatok.
- Már majdnem elhittem, és arra gondoltam, hogy most már ez is az én dolgom lesz, mint a csoki vásárlás, de ha csak vicc volt...!?
- Ez is jól hangzik. Nem ijednék meg... Azt szoktam játszani, hogy előveszek egy cd-t onnan, és beteszem úgy, hogy nem pillantok rá. Ki kell találnom, mi szólal meg.
Kinyitotta a kesztyűtartót - Ez igen, micsoda választék! - és visszacsukta.
- Akkor hogy is van? Előveszem... - huncutul várta a hatást, a szeme sarkából figyelve.
- Te most miről beszélsz? Nem a cd-kről, ugye?
- Még az előzőeknél leragadtam... Szívesen csinálom neked, de nem állhatunk meg, nem akarok elkésni, miattam az idő rabjai vagyunk.
Meredező fák suhantak el mellettünk. Visszafelé azon utazunk! - mutatna rájuk Pistike. Nem voltam ám nagyon zavarban...
- Menet közben?
- Akár... Te nézel előre és vezetsz, a többi az én dolgom.
Olyanok voltak ezek a közös utak, mint az éjszakáim általában: amikor nem figyelek oda, valaki ellop a közepéből egy darabot. Végzetesen faljuk a kilométereket, észrevétlenül mindjárt félúton járunk.
- Tetszik az ötlet! De rossz lesz abbahagyni. - Az igazság az előző kijelentésemmel szemben: Mégis, nagyon zavarban voltam! És már éppen úgy állt a szerszámom, mint egykor a tusolóban.
- Nekem is rossz lesz abbahagyni, de csak nem gondolod, hogy téged félbehagylak?
- Ezt találtad ki?
- Nem tetszik? - kérdezte Mariann. - Neked mi az ötleted?
- Álljunk meg!
- Ez már volt, elvetettük. Más ötlet?
- Visszafelé álljunk meg... Szóval várj meg, és együtt jövünk vissza!
- Oké! - válaszolt.
Mintha ez olyan magától értetődő lenne. Végül is az, természetes dolog, hogy meg kell állni a szükségletek kielégítésére.
- Komolyan mondod? - csodálkoztam.
- Én is ezt találtam ki: megvárlak. Csak kíváncsi voltam, mondod-e. Mikor tudsz eljönni?
- Szokásos...
- Megvárlak arrébb, ott a parknál. Jó lesz úgy nekünk?
- De lassan fog telni a nap, már alig várom! - sóhajtottam.
- Látom - nézett lefelé, valahová a kormány elé. - Áll még az én ajánlatom is. Muti!
Odahajolva, két kézzel fürgén kibontott, majd csak a vállunk ért össze, balkezes lévén könnyedén átnyúlt az én térfelemre, a szembejövők nem is sejthették, mi van készülőben. Kezdetben alig érintett, mintha meleg lehelet érne csak. Nem szólt semmit, nézett előre, de egyre gyakrabban oldalra pislogva, pár perc után már csakis engem nézett, ahogy mozgok a kezében...
- Jó volt így? - kérdezte végül, és elővett néhány papírzsebkendőt. - Megszabadítottalak. Kibírod délutánig?
- Így már valahogy... - Csodálkozva néztem, ahogy az arcához vonja a bal kezét, és orrával, mintegy ismerkedve, mélyeket szippant a nedveimből szálldogáló párából. - Azért ezzel még nincs ám letudva a délutáni program!
- Jól van, én sem gondoltam, hogy a markomat akarod megdugni, de ennyi már kijárt azért nekünk a sok utazás után! Délután pedig indul a szexjárat!
*
Fürgébb voltam, Mariann sehol.
Szellemileg fárasztó ez a nap is, mint általában. Semmi bajom a munkával, úgyszintén a megoldandó helyzetekkel, ámde kissé nehezen viselem az emberi hülyeséget. Egy frissen kinevezett osztályvezető azzal a módszerrel igyekszik titkolni meglehetősen kis kaliberű tehetségét, hogy nem létező problémákat vet fel. Aztán ezeket hatalmas hűhó közepette sikeresen megoldja úgy, hogy ma is egész nap minden beosztottja azt az álhibát kereste lázasan. Mintha a leggazdagabb magyar egy darab - forgalomból egyébként kivont, kerekítésből származó - 1 forintost kerestetne az alkalmazottakkal: "ide gurult pedig valahová!" Ekkora lehetett nagyjából a jelentősége annak, amivel szórakoztatta az újdonsült vezető néhány, egyébként munkából alig kilátszó kolléganőjét. Végül, éppen munkaidő befejezése előtt 1 perccel szólt nekik az emberszabású főnökük: lányok, ne keressétek, meglett, ide van írva ceruzával, csak nem látszott! Ez engem közvetlenül nem érintett, de a hangulat, ami átragad mindenkire, az bizony fárasztó tud lenni. - Ilyeneken járt az agyam, mire megérkezett.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.25 pont (51 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 papi 2013. 07. 27. szombat 10:18
Tök jó
#2 genius33 2012. 11. 11. vasárnap 08:08
Egész kellemes smile
#1 Törté-Net 2011. 03. 21. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?