A Gyönyörök Háza - Szex a reformkorban 5. rész

A városban sokan koronázási lázban égtek, de akik még emlékeztek a 48-49-es eseményekre, azok elzárkóztak az ünnepléstől. Nagyon forró nyár volt, már napok óta olyan meleg volt, hogy még éjjel sem hűlt le a levegő, emiatt a koronázást is reggel 7-re tették.
Hanna az ismeretségei és rangja alapján kaphatott volna meghívót, de nem akart elmenni, mert benne még erősen éltek a forradalom eszméi, az apja és bátyja emléke miatt se jelent volna meg a császárt ünnepelni. Olvasta a lapokban, hogy a haza bölcse Deák Ferenc se megy el. Azt is írták, hogy Andrássy Gyula gróf fogja a koronát Sissi királyné fölé tartani és a jogart meg az országalmát a kezébe adni. Már mindenhol arról beszéltek, hogy az új királyné minden nap kikocsizik a városba.
A kalaposnál abban reménykedtek, hogy hozzájuk is hátha be fog térni. Az úrnő, aki éppen ott volt, több kalapot is rendelt, mert szerette volna, ha a klubbeli leányai igazi úrhölgyként jelenjenek meg, ha elhagyják a házat.
A nagy melegben Hannának, akinek mindig illendően kellett megjelennie, elég nagy szenvedés volt a több rétegű ruházat, de a lányok még amikor a házitanító ott volt, akkor is ledér öltözetben, csak egy vékony ruhácskában voltak. Hanna addig nem is szólt rájuk, amíg egyszer meg nem látta a tanító úr arcát, aki nem tudta levenni a szemét a lányok kidomborodó hajlatairól. Egyedül Juliska volt illendően felöltözve.
Hazaért a kalapostól, hívatta Juliskát, szeretett volna elbeszélgetni vele.
– Lányok, vegyetek fel valamit, mert szegény tanító urat csak kínozzátok a ledér öltözetben.
Ők csak vihogtak, kuncogtak, aztán Hannának rá kellett jönnie, hogy ezek a kis boszorkák vetélkednek a fiatal tanár kegyeiért, szinte versenyeztek, hogy ki fogja elcsábítani. Az elején még azt hitte, hogy a férfi szíve Sáráért dobog, de most már a fiú meg volt zavarodva a sok szép leány előtt.
Juliska pukedlizett az úrnő előtt, aki intett, hogy üljön le. A lány kezében most is egy könyv volt. Az asszony érezte, hogy ebben a lányban több van, mint az összes többiben, őt érdemes lenne tovább taníttatni, de most éppen egyéb képességeire volt kíváncsi.
– Hogy érzed magad itt nálunk?
Juliska arca felderült.
– Soha életemben nem volt ilyen jó dolgom. Az meg, hogy tanulhatok annyira csodálatos. Azt hittem, hogy a kondás feleségeként fogok megöregedni, sorban kell szülnöm neki a gyerekeket, ő minden nap leissza magát, aztán hazajön, elver jó alaposan.