A+ A-

Kamasz tavasz 1. rész

Kettesével, szökellve gyűrtem le a fokokat a sötét lépcsőházban. A második emeletet követő öblös pihenőben torpantam meg csak egy pillanatra, és lassabb tempóra kárhoztattam magam: mégsem lenne szerencsés lihegve-kifulladva érkezni.
Úgy számoltam, elég gyorsan befaltam a menza ízetlen, ám csekély méretekkel megáldott porcióját, s jó időt távgyalogolva, előbb érkeztem Tibiék lakásához, mint a lányok. Az utóbbi néhány napban ez a törekvésem többször is sikerült.
Tibi - a kezdeti, kölcsönös ellenszenv, vagy inkább két erős egyéniség között kialakuló rivalizálás után - régi haverként kezelt, örömmel vette, hogy mind gyakrabban délután is találkozunk, bár bizonyára sejtette: igyekezetem nem csupán neki, sikeres osztálytársamnak szól. Nekem is kedvemre való volt ez a haverság, mert a csajok terén jelentős tapasztalatokkal rendelkezett, amit élménybeszámolók formájában szívesen megosztott környezetével.
- De gyors voltál! - nyitotta az ajtót. Dobozokba porciózott ételek közül egyet a mikroba helyezett megforgatni. - Kérsz?
- Köszi, én ettem már. Egyedül vagy? - tekintettem körbe.
- Szerintem mindjárt jönnek.
Könnyű úgy otthonosan mozogni csaj-kérdésekben, ha valaki - ahogy Tibi - két nővérrel rendelkezik! Más osztálytársaink számára - eltekintve a filmek nyújtotta élménytől - még szinte elérhetetlen távolságban foglaltak helyet minden kíváncsiság célpontjai, a nők.
- Mi volt az a balhé matekon? - érdeklődtem. Az utolsó órán a tanár váratlanul elkérte a haverom és a mellette ülő csajszi, Éva ellenőrzőjét, mindkettőbe bevésve egy-egy egyest, visszadobta eléjük a padra, az óra mintegy zavartalanul folytatódott.
- Megfogtam a pináját - válaszolta szokott természetességgel.
Többször mesélte már, hogy Éva combjait szokta simogatni, hittem is, nem is. Inkább hitelt adtam a beszámolóinak, mintsem kételkednék, mert Éva és az ő vaskos combjai kellemesen zavart emlékeket jelentettek számomra.
Egyetlen egyszer - legnagyobb sajnálatomra nem ismétlődött meg az alkalom -, egy péntek délután Évával utazhattam vonaton. Ő csak néhány megállónyit, én sokat. Kivételesen ketten foglaltunk el egy teljes fülkét, már ez a tény is kellőképpen felizgatott. Ehhez hozzájárult, hogy a rövid táv alatt többször felállt, hosszú haját lobogtatva kinézett az ablakon. Áthajolt a kisméretű asztalon, a mozdony felé fordítva arcát, talán dudorászott valamit, és élvezte, ahogy kipirul és összekuszálja a szél. Én is élveztem a látványt: gömbölyű, lázadó feneke mintha szét akarná vetni az apró szoknyát, s ahogy óvatosan lehajoltam, behatóan tanulmányozhattam a félig takart félgömböket, a völgybe kissé begyűrődött bugyit, a lábai között jól látszó dudorokat, minden titkok nyitját. Ámulva néztem a feszes combok találkozását a félgömbökkel!
Ha már a csajok ennyire csupa dombnak és völgynek teremtődtek, biztosan azt akarta kifejezni az alkotó, hogy Braille-írásként, tapogatással illik felfedeznünk. Sokat tanakodtam: megsimogassam, esetleg lehúzzam a bugyiját, és alaposan megvizsgáljam, vagy én is kidugjam a fejem a vonatablakon, közben véletlenül hozzányomjam nyomulni vágyva jelentkező férfiúi trófeámat?
Haját igazgatva leült - ráült! - a popsijára.
Később még négyszer megismétlődött a jelenet - egyre közelebbről, szemtelenül bámultam a kívánatos testet -, ám többféle tervem megmaradt kielégítetlen szándéknak. Miután Éva leszállt, kissé szégyenkezve saját gyámoltalanságomon, elsétáltam a váltókon düledező vonat WC-jébe, és a friss élmények hatása alatt, gondolatban elidőzve a popsi alsó, legizgalmasabb táján, pillanatok alatt fehérlő folyadékot termeltem jóleső megkönnyebbüléssel.
- Mit szólt hozzá? - kérdeztem Tibitől, hangomban nem kevés irigységgel.
- Tetszett neki - hangzott a magától értetődő válasz.
Erősen gyanítottam - s így még jobban sajnáltam az elszalasztott lehetőséget -, hogy haveromnak igaza van. Talán nekem is ott állt a kínálkozó lehetőség szoknyából és bugyiból kikandikálva?
- Mondtam már neked - folytatta -, hogy a csajok ugyanúgy akarják, mint mi!
Tényleg sokszor elhangzott már! Kissé hihetetlen volt még. A szexre, és minden ehhez kapcsolódó ténykedésre hajlamos voltam még úgy tekinteni, hogy ezt mi, srácok akarjuk, hajt a vérünk, közben a csajok néha megadják magukat, és nagylelkűen megengednek ezt-azt a kedvünkért. Lehetséges, hogy ők is ugyanúgy szeretnék? Ha rásimult volna a tenyerem Éva popsijára, miközben ő az ablakon kifelé dudorászott, s ha becsúsztattam volna az ujjaimat a félgömbök közé... ő is élvezte volna?
Tibi közben lassan kanalazgatta az ebédjét, nem tűnt fel neki, milyen szótlan vagyok.
Hangos puffanás jelezte, hogy megérkezett az egyik nővére. Kis késéssel, mint azt az órámra pillantva megállapítottam.
- Szia! - rikkantott vidáman az előszobából. Sajnálkoztam magamban, hogy a konyhából nem láthatom a megszokott mozdulatokat, elsősorban a ringó ciciket és a széles öv kicsatolását.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.64 pont (61 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 A57L 2014. 04. 5. szombat 07:45
Jó az inditás.
#7 papi 2013. 07. 13. szombat 17:15
Egyetértek, 10 pont
#6 BalGa 2010. 12. 5. vasárnap 07:27
Részemről 10 pont - pedig lesz ez még jobb is smile
Ez még csak az 1. rész... a 3. - hmmm - még a nyálam is elcseppent wink
#5 v-ir-a 2010. 12. 1. szerda 23:26
adj nyugodtan 10-t
annyit ér smile
ne rám kend ha nem szavazol smile
#4 XXIII.István 2010. 12. 1. szerda 21:55
Nagyon jól megírt történet! Sajnos nagyon ritka! Azon gondolkodtam, hogy kilences vagy tízes pontszámot adjak-e - de most már kivárok. Ezt köszönd az előttem szólónak!
#3 v-ir-a 2010. 12. 1. szerda 20:58
tegnap még az 1. helyen volt, de beindult a gépezet...és máris "helyreállt" a sorrend...ez szomorú, és nem tehetünk ellene semmit
#2 Csillagvándor 2010. 12. 1. szerda 19:33
Nagyon nagyon tetszetős történet, nekem csak hasonlóban volt sajnos részem, de kíváncsi lennék tényleg igaz e vagy csak költői véna megnyilvánulása. smile
#1 Törté-Net 2010. 11. 30. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?