Nyári vakáció 7. rész - Tizenöt év múlva 4. fejezet
Megjelenés: 2009. október 5.
Hossz: 26 654 karakter
Elolvasva: 24 492 alkalommal
Kedves olvasóm! A főcím kicsit megtévesztőnek tűnhet s nem tagadom, hogy vele, az elsődleges célom, a kontinuitás jelzése volt, a korábbi történeteimmel. Szándékom szerint ez egy hosszabb novella-folyam lesz, amiben bizony vissza-vissza köszönnek, így vagy úgy a múlt történései. Remélem az a stílus, amit az első három részben,úgy tűnik kedveltetek, továbbra is találkozik majd tetszésetekkel. (Talán még csiszolnom is sikerül rajta?)
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
Sietve irányt vettem a campus felé, nehogy a kedvesemnek kellemetlen perceket okozzak az esetleges várakozással. Szerencsém volt. Kivételesen nem botlottam sehol sem dugóba – ami valljuk meg, ezekben az órákban ritka mázli.
No, lényeg, hogy időben érkeztem. Repültünk egymás karjaiba s egy kiadós csók után feltettem az est "legfontosabb" kérdését: olasz, valamelyik ázsiai, esetleg más...? (Mielőtt valakinek kételye támad, étterem típusokat soroltam, mert ma estére – sajnos/hála Istennek(? ) – nem volt egyetlen meghívásunk sem, viszont a vacsora készítés feltételei sem voltak meg otthon. )
– Vigyél valami csendes, kellemes helyre, ahol remélhetőleg nem futunk össze ismerősökkel.
– OK. Tudok egy kedves kis pizzériát – ne ijedj meg, lehet ott mást is kapni – ahol, Luigi-val, a tulajdonossal, már egészen jól összebarátkoztam. Képzeld egy javíthatatlan európai ebben a nagy amerikai zsongásban, így aztán gyorsan "egymásra találtunk".
– Nekem jó, de akkor menjünk, mert már szédülök az éhségtől!
Elindultunk a part felé, ahol Luigi műintézete található. Alig indult meg az autó és egyszerre kezdtük mondani: Képzeld... jó akkor kezdd te... nem mondd te először... vágtunk egymás szavába.
– Na jó, akkor mondom. Képzeld, már is van egy kéretlen, új interjú alanyod.
– Kicsoda?
– Nem fogod elhinni, Conny a titkárnőm. – és szépen, sorjában elmeséltem, a délután hallott történetet.
– No, te is meg fogsz lepődni (vagy lehet, hogy nem annyira) az önkormányzat elnöke is "gyónt" nekem. Áldom az eszemet, amiért nálam volt a diktafon és így rögzíteni tudtam a beszélgetést. Úgy látszik, jónagy követ sikerült a vízbe hajítanunk. No de nem beszélek most róla, hisz' lesz alkalmad meghallgatni az egészet. De, ha kérhetem, egy kis ideig ne dolgozzunk. Végre látni is szeretnék valamit a városból és élvezni, hogy csak kettesben vagyunk.
Alig, hogy beléptünk, Luigi felpattant az asztal mellől, ahol ült és hamisíthatatlan dél olasz stílusban sietett elénk.
– Buon giorno!!! Ciao mi amigo... ezer esztendeje és egy napja, hogy nem láttalak... ó! És a bella signorina!!! Na meg vagyunk sértve, amiért máshova jársz vele... ilyen szépséget eldugni Luigi elől!!! – és mondta, mondta, hát belé kellett fojtanom a szót.
No, lényeg, hogy időben érkeztem. Repültünk egymás karjaiba s egy kiadós csók után feltettem az est "legfontosabb" kérdését: olasz, valamelyik ázsiai, esetleg más...? (Mielőtt valakinek kételye támad, étterem típusokat soroltam, mert ma estére – sajnos/hála Istennek(? ) – nem volt egyetlen meghívásunk sem, viszont a vacsora készítés feltételei sem voltak meg otthon. )
– Vigyél valami csendes, kellemes helyre, ahol remélhetőleg nem futunk össze ismerősökkel.
– OK. Tudok egy kedves kis pizzériát – ne ijedj meg, lehet ott mást is kapni – ahol, Luigi-val, a tulajdonossal, már egészen jól összebarátkoztam. Képzeld egy javíthatatlan európai ebben a nagy amerikai zsongásban, így aztán gyorsan "egymásra találtunk".
– Nekem jó, de akkor menjünk, mert már szédülök az éhségtől!
Elindultunk a part felé, ahol Luigi műintézete található. Alig indult meg az autó és egyszerre kezdtük mondani: Képzeld... jó akkor kezdd te... nem mondd te először... vágtunk egymás szavába.
– Na jó, akkor mondom. Képzeld, már is van egy kéretlen, új interjú alanyod.
– Kicsoda?
– Nem fogod elhinni, Conny a titkárnőm. – és szépen, sorjában elmeséltem, a délután hallott történetet.
– No, te is meg fogsz lepődni (vagy lehet, hogy nem annyira) az önkormányzat elnöke is "gyónt" nekem. Áldom az eszemet, amiért nálam volt a diktafon és így rögzíteni tudtam a beszélgetést. Úgy látszik, jónagy követ sikerült a vízbe hajítanunk. No de nem beszélek most róla, hisz' lesz alkalmad meghallgatni az egészet. De, ha kérhetem, egy kis ideig ne dolgozzunk. Végre látni is szeretnék valamit a városból és élvezni, hogy csak kettesben vagyunk.
Alig, hogy beléptünk, Luigi felpattant az asztal mellől, ahol ült és hamisíthatatlan dél olasz stílusban sietett elénk.
– Buon giorno!!! Ciao mi amigo... ezer esztendeje és egy napja, hogy nem láttalak... ó! És a bella signorina!!! Na meg vagyunk sértve, amiért máshova jársz vele... ilyen szépséget eldugni Luigi elől!!! – és mondta, mondta, hát belé kellett fojtanom a szót.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 13 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
mikor folytatod?
Addig is olvassátok a "Veszprém" című írásomat, véleményezzétek és pontozzátok - szeretném tudni, hogy szerintetek mit ér, tetszik vagy nem tetszik - mert az a novella a "szívem csücske"!
Nagyon várom a folytatást.
Kérlek olvasd el a "Veszprémet" és írj véleményt - nagyon kíváncsi lennék rá!
Az elmúlt bő másfél év meggyőzött arról, hogy az olvasók döntő többsége nem fújt egy követ, azokkal, akik sanda szándékoktól vezérelve, aljas támadást indítottak ellenem. Ebből következően mégis folytatni fogom a sorozatot rövid időn belül.
Addig is olvassátok a "Veszprém" című írásomat - szerintem megéri - s szeretettel várnám az azzal kapcsolatos véleményeteket!
Üdvözlettel a "XXIII.István"
Gratulálok Neked a történetekhez és nagyon várom a folytatást! Kár hogy 10 pontnál többet nem lehet adni!
Szép napot!
Bigcathy
Várom a folytatást.