A+ A-

Nyári vakáció 7. rész - Tizenöt év múlva 4. fejezet

Kedves olvasóm! A főcím kicsit megtévesztőnek tűnhet s nem tagadom, hogy vele, az elsődleges célom, a kontinuitás jelzése volt, a korábbi történeteimmel. Szándékom szerint ez egy hosszabb novella-folyam lesz, amiben bizony vissza-vissza köszönnek, így vagy úgy a múlt történései. Remélem az a stílus, amit az első három részben,úgy tűnik kedveltetek, továbbra is találkozik majd tetszésetekkel. (Talán még csiszolnom is sikerül rajta?)
Sietve irányt vettem a campus felé, nehogy a kedvesemnek kellemetlen perceket okozzak az esetleges várakozással. Szerencsém volt. Kivételesen nem botlottam sehol sem dugóba - ami valljuk meg, ezekben az órákban ritka mázli.
No, lényeg, hogy időben érkeztem. Repültünk egymás karjaiba s egy kiadós csók után feltettem az est "legfontosabb" kérdését: olasz, valamelyik ázsiai, esetleg más...? (Mielőtt valakinek kételye támad, étterem típusokat soroltam, mert ma estére - sajnos/hála Istennek(?) - nem volt egyetlen meghívásunk sem, viszont a vacsora készítés feltételei sem voltak meg otthon.)
- Vigyél valami csendes, kellemes helyre, ahol remélhetőleg nem futunk össze ismerősökkel.
- OK. Tudok egy kedves kis pizzériát - ne ijedj meg, lehet ott mást is kapni - ahol, Luigi-val, a tulajdonossal, már egészen jól összebarátkoztam. Képzeld egy javíthatatlan európai ebben a nagy amerikai zsongásban, így aztán gyorsan "egymásra találtunk".
- Nekem jó, de akkor menjünk, mert már szédülök az éhségtől!
Elindultunk a part felé, ahol Luigi műintézete található. Alig indult meg az autó és egyszerre kezdtük mondani: Képzeld... jó akkor kezdd te... nem mondd te először... vágtunk egymás szavába.
- Na jó, akkor mondom. Képzeld, már is van egy kéretlen, új interjú alanyod.
- Kicsoda?
- Nem fogod elhinni, Conny a titkárnőm. - és szépen, sorjában elmeséltem, a délután hallott történetet.
- No, te is meg fogsz lepődni (vagy lehet, hogy nem annyira) az önkormányzat elnöke is "gyónt" nekem. Áldom az eszemet, amiért nálam volt a diktafon és így rögzíteni tudtam a beszélgetést. Úgy látszik, jónagy követ sikerült a vízbe hajítanunk. No de nem beszélek most róla, hisz' lesz alkalmad meghallgatni az egészet. De, ha kérhetem, egy kis ideig ne dolgozzunk. Végre látni is szeretnék valamit a városból és élvezni, hogy csak kettesben vagyunk.
Alig, hogy beléptünk, Luigi felpattant az asztal mellől, ahol ült és hamisíthatatlan dél olasz stílusban sietett elénk.
- Buon giorno!!! Ciao mi amigo... ezer esztendeje és egy napja, hogy nem láttalak... ó! És a bella signorina!!! Na meg vagyunk sértve, amiért máshova jársz vele... ilyen szépséget eldugni Luigi elől!!! - és mondta, mondta, hát belé kellett fojtanom a szót.
- Nyugi barátom, nyugi, még csak pár napja van itt Amerikában és bizony az óta, ez az első szabad esténk. Láthatod azonnal ide hoztam. - Amúgy hadd mutassalak be egymásnak: Ő Luigi - ő pedig a "kishúgom". De ha sürgősen nem ülhetünk le valamit enni, akkor a saját halottaidnak kell tekintened bennünket!
- Benito! Benito! Gyorsan egy asztalt a barátaimnak - kiabált hadonászva a pincérfiú felé.
- OK, OK boss! Már megterítettem signore Stefano kedvenc asztalát.
- Kezdetnek egy jó kis minestrone - istenem, de örülök, hogy itt van... személyesen készítem a pizzát... signorina is ugyanazt? ... gyakran kell idejönni... kérdezd Stefanót! ... megmondja... Luigi a legjobb az egész partvidéken... jó, jó megyek, mielőtt bella signorina éhen hal - azzal eltűnt a konyha irányában.
Hugi megkövülten állt. Nem csodálom, ti. olasz barátom még számomra is "maradandót alkotott" hatalmas lelkesedésével.
- No, gyere, menjünk az asztalhoz, mert Benito már tálalja a levest.
- Szórj bele bőségesen parmezánt, úgy igazán finom - tanácsoltam és magam is lelkesen nekiláttam az evésnek.
Mire kivégeztük a levest, Luigi már hozta is, a kocsikerék méretű pizzánkat s mellé huginak egy kis pohár limonchellot, nekem meg az elmaradhatatlan "grappa di papramorgót" - ahogy tréfásan ezt az olasz törkölyt hívom - mert, hogy ez kell az emésztéshez - szokta volt mondani e ház ura.
- No, akkor az egészségünkre és a barátságra - varázsolt elő valahonnan egy pohár italt magának is Lu. - Nápolyban otthon ez így szokás - mondta magyarázatként huginak, amíg koccintottunk. - Lássatok neki. Mert én "nem rendezek temetést"! - azzal tapintatosan magunkra hagyott bennünket.
- Arany pofa ez az olasz fiú - mosolygott hugi s a pizzába harapott - húúúú ez nagyon finom - lelkesedett. - azután már szó nélkül ettünk, amíg az utolsó falat is el nem fogyott.
- Isteni ez a hely. Egészen otthon érzem magam. Mintha a Da Valliban lennénk, olyan a hangulata - csak itt még... itt van hozzá a tenger.
- Igen és milyen jól aláfesti a hangulatot ez a mennyei pilzeni. Luigi igazán érti a dolgát. - végszóra meg is jelent az asztal mellett. Leplezetlen csodálattal kérdezte húgomat:
- Gyönyörű signorina mindennel elégedett volt? Stefano nem vallott szégyent velem? Úgy-e máskor is lehet szerencsém látni?! - Tudni kell róla, hogy tökéletesen beszéli az angolt (amerikait), de tudatosan használt némi akcentust és kevert olasz kifejezéseket illetve szórendet a szövegébe, mert úgy gondolta így érdekesebb a helyi vendégeknek.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.03 pont (223 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#23 zoltan611230 ma 06:48
Hu nagyon jó,
#22 Ulysses 2017. 04. 2. vasárnap 09:26
Tisztelt XXIII.István! Hol olvashatnánk az ígért újabb történeteidet? Vagy még mindig tart a neheztelésed?
#21 feherfabia 2016. 05. 18. szerda 06:20
Nagyon jó!
#20 vakon53 2016. 02. 26. péntek 20:09
király a történet
mikor folytatod?
#19 zsuzsika 2014. 10. 13. hétfő 11:48
Jó.
#18 XXIII.István 2014. 01. 24. péntek 20:35
Kedves olvasók! Lassan-lassan "megolvad a szívem" és a kedvetekért mégis folytatni fogom.
Addig is olvassátok a "Veszprém" című írásomat, véleményezzétek és pontozzátok - szeretném tudni, hogy szerintetek mit ér, tetszik vagy nem tetszik - mert az a novella a "szívem csücske"!
#17 listike 2014. 01. 24. péntek 15:30
Kedves István!

Nagyon várom a folytatást.
#16 A57L 2013. 08. 21. szerda 03:52
Nem rossz.
#15 listike 2013. 07. 21. vasárnap 09:38
Nagyon várom a folytatást. Mikor lesz?
#14 XXIII.István 2013. 03. 12. kedd 07:10
autho04!
Kérlek olvasd el a "Veszprémet" és írj véleményt - nagyon kíváncsi lennék rá!
#13 author04 2013. 03. 11. hétfő 10:36
No comment, 10-es oszt annyi.
#12 Bullet 2012. 08. 18. szombat 15:31
Pazar sorozat!Így tovább!Köszi
#11 XXIII.István 2012. 05. 3. csütörtök 10:15
Kedves "bigcathy", "gitanes777" és persze a többi kedves olvasó!

Az elmúlt bő másfél év meggyőzött arról, hogy az olvasók döntő többsége nem fújt egy követ, azokkal, akik sanda szándékoktól vezérelve, aljas támadást indítottak ellenem. Ebből következően mégis folytatni fogom a sorozatot rövid időn belül.

Addig is olvassátok a "Veszprém" című írásomat - szerintem megéri - s szeretettel várnám az azzal kapcsolatos véleményeteket!

Üdvözlettel a "XXIII.István"
#10 bigcathy 2012. 05. 3. csütörtök 08:04
Kedves István!
Gratulálok Neked a történetekhez és nagyon várom a folytatást! Kár hogy 10 pontnál többet nem lehet adni!

Szép napot!
Bigcathy
#9 gitanes777 2011. 05. 16. hétfő 16:48
Repült a 10 pont remélem hogy nem hagytad abba az írást.
Várom a folytatást.
#8 zsorzs29 2010. 08. 8. vasárnap 07:33
Nagyon jó sorozat,a kedvenceim közé tartozik.Már többször elolvastam.
#7 XXIII.István 2010. 06. 29. kedd 01:54
Kicsi türelmet kérek. Nagyon "el voltam (vagyok)havazva" de már nem kell sokat várni a következő részre. Köszönöm a pozitív kritikát!
#6 pyta 2010. 06. 28. hétfő 16:33
király a történet
mikor folytatod?
#5 Yankie 2009. 10. 7. szerda 23:59
10es! :)
#4 XXIII.István 2009. 10. 6. kedd 23:45
Sihupapa,másodszor sem válaszolsz a kérdésemre??? Akkor egy kérdő,most egy felkiáltójel.Nagyon titokzatos.Miért nem fejted ki bővebben?!