Nyári vakáció 4. rész - Tizenöt év múlva
Megjelenés: 2009. augusztus 3.
Hossz: 22 119 karakter
Elolvasva: 26 425 alkalommal
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
Kedves olvasóm! A főcím kicsit megtévesztőnek tűnhet s nem tagadom, hogy vele, az elsődleges célom, a kontinuitás jelzése volt, a korábbi történeteimmel. Szándékom szerint ez egy hosszabb novella – folyam lesz, amiben bizony vissza – vissza köszönnek, így vagy úgy a múlt történései. Remélem az a stílus, amit az első három részben, úgy tűnik kedveltetek, továbbra is találkozik majd tetszésetekkel. (Talán még csiszolnom is sikerül rajta? )
Mindketten befejeztük a felsőfokú tanulmányainkat. Elmúltak a boldog és felhőtlen, nyári vakációk s helyettük(? ) következtek a dolgos hétköznapok.
Hugi bent maradt az egyetemen dolgozni – ő pszichológiát és szociológiát tanult – és szépen menetelt a tudományos karrier felé. Szorgalmasan készült a PhD fokozat megszerzésére. Kutatási területe a családon belüli szexuális – kapcsolatok – kölcsönhatások s azok összefüggései, a modern társadalmak interperszonális viszonyaival.
Én pedig, elindultam szépen a szamárlétrán, a diplomácia világában. No, persze senki se gondolja, hogy miniszterként vagy nagykövetként kezdtem volna a pályafutásomat. Bekerültem a külügybe egyszerű, mezei gyakornoknak, akit akár cigarettáért küldhettek az időseb kollégák a büfébe. Szívós, kemény munkával – a hivatali intrikák között ügyesen lavírozva s az előttem lévők fokozatos "kihalásával" – egyszer csak eljött a nagy lehetőség: Kineveztek az egyik – az Egyesült Államokban működő – főkonzulátusra, első titkárnak. A feladatom kiegészült, afféle kulturális attaséi megbízatással.
Úgy látszott, hogy tizenöt év után, megint, szinte áthidalhatatlan fizikai távolságba kerülünk egymástól. Esti, hosszú beszélgetéseink során, felmerült a lehetőség, hogy valamelyikünk feladja egyéni karrierjét csak, hogy ne szakadjunk el egymástól. Végül azonban döntöttünk. Megpróbáljuk, kibírjuk s ha mégsem... no hiszen "a folyón akkor kell átkelni, ha már odaérkeztünk"
Így – s t'án mondanom sem kell, egymás folytonos ajnározásával – készültünk az utazásomra, ti. rövid időn belül el kellett foglalnom az állomáshelyemet.
Megérkeztem az "Újvilágba" s meglepően kevés problémát jelentett a gyors beilleszkedésem. Nagy tapasztalattal és kitűnő emberismerettel rendelkező főnököm, pontosan ráérzett, hogy mennyi segítségre és mennyi önállósításra van szükségem ehhez.
Mindketten befejeztük a felsőfokú tanulmányainkat. Elmúltak a boldog és felhőtlen, nyári vakációk s helyettük(? ) következtek a dolgos hétköznapok.
Hugi bent maradt az egyetemen dolgozni – ő pszichológiát és szociológiát tanult – és szépen menetelt a tudományos karrier felé. Szorgalmasan készült a PhD fokozat megszerzésére. Kutatási területe a családon belüli szexuális – kapcsolatok – kölcsönhatások s azok összefüggései, a modern társadalmak interperszonális viszonyaival.
Én pedig, elindultam szépen a szamárlétrán, a diplomácia világában. No, persze senki se gondolja, hogy miniszterként vagy nagykövetként kezdtem volna a pályafutásomat. Bekerültem a külügybe egyszerű, mezei gyakornoknak, akit akár cigarettáért küldhettek az időseb kollégák a büfébe. Szívós, kemény munkával – a hivatali intrikák között ügyesen lavírozva s az előttem lévők fokozatos "kihalásával" – egyszer csak eljött a nagy lehetőség: Kineveztek az egyik – az Egyesült Államokban működő – főkonzulátusra, első titkárnak. A feladatom kiegészült, afféle kulturális attaséi megbízatással.
Úgy látszott, hogy tizenöt év után, megint, szinte áthidalhatatlan fizikai távolságba kerülünk egymástól. Esti, hosszú beszélgetéseink során, felmerült a lehetőség, hogy valamelyikünk feladja egyéni karrierjét csak, hogy ne szakadjunk el egymástól. Végül azonban döntöttünk. Megpróbáljuk, kibírjuk s ha mégsem... no hiszen "a folyón akkor kell átkelni, ha már odaérkeztünk"
Így – s t'án mondanom sem kell, egymás folytonos ajnározásával – készültünk az utazásomra, ti. rövid időn belül el kellett foglalnom az állomáshelyemet.
Megérkeztem az "Újvilágba" s meglepően kevés problémát jelentett a gyors beilleszkedésem. Nagy tapasztalattal és kitűnő emberismerettel rendelkező főnököm, pontosan ráérzett, hogy mennyi segítségre és mennyi önállósításra van szükségem ehhez.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 11 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Amennyiben a főoldalra nézel (vagy a bal felső dobozkába), úgy láthatod is, hogy a hozzászólásod elött 11 órával felkerült a legújabb rész is.
Köszönettel: Törté-Net Szerkesztőség
tisztelt szerkesztök!!!!!!!!!!!!
Köszönettel : István