A+ A-

Nyári vakáció 4. rész - Tizenöt év múlva

Kedves olvasóm! A főcím kicsit megtévesztőnek tűnhet s nem tagadom, hogy vele, az elsődleges célom, a kontinuitás jelzése volt, a korábbi történeteimmel. Szándékom szerint ez egy hosszabb novella - folyam lesz, amiben bizony vissza - vissza köszönnek, így vagy úgy a múlt történései. Remélem az a stílus, amit az első három részben,úgy tűnik kedveltetek, továbbra is találkozik majd tetszésetekkel. (Talán még csiszolnom is sikerül rajta?)
Mindketten befejeztük a felsőfokú tanulmányainkat. Elmúltak a boldog és felhőtlen, nyári vakációk s helyettük(?) következtek a dolgos hétköznapok.
Hugi bent maradt az egyetemen dolgozni - ő pszichológiát és szociológiát tanult - és szépen menetelt a tudományos karrier felé. Szorgalmasan készült a PhD fokozat megszerzésére. Kutatási területe a családon belüli szexuális - kapcsolatok - kölcsönhatások s azok összefüggései, a modern társadalmak interperszonális viszonyaival.
Én pedig, elindultam szépen a szamárlétrán, a diplomácia világában. No, persze senki se gondolja, hogy miniszterként vagy nagykövetként kezdtem volna a pályafutásomat. Bekerültem a külügybe egyszerű, mezei gyakornoknak, akit akár cigarettáért küldhettek az időseb kollégák a büfébe. Szívós, kemény munkával - a hivatali intrikák között ügyesen lavírozva s az előttem lévők fokozatos "kihalásával" - egyszer csak eljött a nagy lehetőség: Kineveztek az egyik - az Egyesült Államokban működő - főkonzulátusra, első titkárnak. A feladatom kiegészült, afféle kulturális attaséi megbízatással.
Úgy látszott, hogy tizenöt év után, megint, szinte áthidalhatatlan fizikai távolságba kerülünk egymástól. Esti, hosszú beszélgetéseink során, felmerült a lehetőség, hogy valamelyikünk feladja egyéni karrierjét csak, hogy ne szakadjunk el egymástól. Végül azonban döntöttünk. Megpróbáljuk, kibírjuk s ha mégsem... no hiszen "a folyón akkor kell átkelni, ha már odaérkeztünk"
Így - s t'án mondanom sem kell, egymás folytonos ajnározásával - készültünk az utazásomra, ti. rövid időn belül el kellett foglalnom az állomáshelyemet.
Megérkeztem az "Újvilágba" s meglepően kevés problémát jelentett a gyors beilleszkedésem. Nagy tapasztalattal és kitűnő emberismerettel rendelkező főnököm, pontosan ráérzett, hogy mennyi segítségre és mennyi önállósításra van szükségem ehhez.
A városban - ahol a konzulátus működött - található az egyik leghíresebb amerikai magánegyetem. Kultúrattaséi feladatom, egyik legfontosabb része volt, tehetséges hazai fiatalok számára, ösztöndíj - lehetőségek megszerzése. Főnököm igyekezett, amilyen gyorsan csak lehetett, bevezetni azokba a társasági körökbe, akik segítsége nélkül, a munkám gyakorlatilag lehetetlenné vált volna. Néhány fogadás, kerti - parti stb. - no meg kellően extrovertált személyiségemnek köszönhetően - rövid idő alatt, igen jó, már - már baráti kapcsolatokra sikerült szert tennem.
Megtudtam,hogy az ominózus egyetemen, akár nekem is van lehetőségem, kutatási témát telepíteni. A téma finanszírozása azon múlik, hogy valamelyik - itt végzett és anyagilag megfelelően "eleresztett" (jelzem, ez az itt végzettekre eléggé jellemző) öregdiáknak megtetszik és úgy dönt, hogy pénzt áldoz rá - nagyobb témák esetén előfordul, hogy többen is összeállnak a szükséges tőke megteremtésére.
No, gondolhatjátok! Villant is az ötlet s nem késlekedtem benyújtani a húgom PhD témáját, kutatási projektként, nem elfeledkezve rögtön, hugi nevében, az ösztöndíj - pályázat beadásáról.
Természetesen a legrövidebb úton elhintettem újdonsült baráti körömben, ezt, a "rendkívüli jelentőségű és fontosságú" tudományos témát, világosan érzékeltetve, hogy nekem milyen fontos volna e projekt megvalósulása. Amúgy - számomra is meglepő módon - valódi érdeklődést váltott ki a téma, ebben az illusztris társaságban.
Két nap sem telt el, amikor reggel a titkárnőm beszólt:
- Mr. Mark Levin vár a telefonban, kapcsolhatom?
Azonnal nyúltam a készülék után. Mark - egy az újdonsült barátaim közül - az egyik egyetemi alapítvány kuratóriumának vezetője s nem mellékesen, viszonylagos fiatalsága ellenére, a állam kereskedelmi kamarájának elnöke volt. Afféle "igen fontos személyiség"
- Hallo Mark! Mit tehetek érted?
- No az majd később. Egyszer biztos majd én megyek hozzád valamivel, de most nem erről kell beszélnünk! Jártam a dékánnál, megnéztem a projektedet és tetszett! Úgy döntöttem bedobok rá vagy négymillió dollárt s ha kell, esetleg kiegészítjük. Hallgass, csak semmi köszönet! Valójában úgy is sokkal több pénzem van, mint amit, akár az unokáim is el tudnának költeni. No meg engem is érdekel ez a téma, de erről inkább máskor! Egy gond van, hogy áll a húgod az angollal?
- Az nem gond. Anyanyelvi szinten beszéli.
- Az jó. Mert a tanszék, ahol a projekt fut majd, ragaszkodik hozzá, hogy egy speciál - kollégiumot indítson, minimum két szemeszterre - nagy az érdeklődés a diákok körében is a téma iránt.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.05 pont (263 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#15 feherfabia 2016. 05. 7. szombat 07:32
Tetszett!
#14 zsuzsika 2014. 10. 13. hétfő 09:37
Jó.
#13 papi 2014. 06. 8. vasárnap 07:12
Egész jó
#12 listike 2014. 01. 24. péntek 06:41
Még sok ilyet.
#11 A57L 2013. 08. 21. szerda 03:51
Nem rossz.
#10 Törté-Net 2009. 09. 14. hétfő 12:47
Kedves Tüse!

Amennyiben a főoldalra nézel (vagy a bal felső dobozkába), úgy láthatod is, hogy a hozzászólásod elött 11 órával felkerült a legújabb rész is.

Köszönettel: Törté-Net Szerkesztőség
#9 Tüse 2009. 09. 14. hétfő 11:14
Tisztelt szerkesztők! Ha nincs anyag inkább semmit se tegyetek fel. Felesleges régi dolgokat újra feltenni!!!! Állítólag a folytatás már rég bent van. Elveszett????
#8 sihupapa 2009. 09. 9. szerda 04:35
A sok gagyi helyet ennek a folytatását tehetnék fel a
tisztelt szerkesztök!!!!!!!!!!!!
#7 XXIII.István 2009. 08. 29. szombat 22:57
Egész pontosan,már három újabb résszel gazdálkodhat a szerkesztő.Nem az én kompetenciám,hogy mikor jelenik meg.
#6 XXIII.István 2009. 08. 5. szerda 23:57
Már feltöltöttem a következő részt.Nem rajtam múlik,hogy mikor jelenik meg.
#5 fiesta14 2009. 08. 5. szerda 15:49
alig várom a folytatást!legszivesebben egyben elolvasnám a következő 5-6 részt!
#4 István 2009. 08. 4. kedd 11:41
Húúúú!Tényleg ennyire szar...?Abbahagyjam...?
#3 Tüse 2009. 08. 4. kedd 09:21
Biztató kezdet. Tényleg sok lehetőség van a történetben.
#2 István 2009. 08. 4. kedd 00:47
T.Törté-Net!Rakjátok,legyetek szívesek össze,az előző három résszel!

Köszönettel : István
#1 Törté-Net 2009. 08. 3. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?