A+ A-

Unokahugi 4. rész

Másnap reggel egyedül ébredtem fel. Zsófi párnáján egy üzenet várta, hogy elolvassam:
A boltba mentem, a kávé még meleg. Szeretlek! Csók: Zsófi
- Szeretlek - ismételtem magamban ezt a bűvös szót. Ekkor rájöttem, hogy mit is érzek valójában az unokahúgom iránt: szeretem, de nem úgy, mint egy nagybácsi az unokahúgát. Olyan érzés kerített hatalmába, melyet ismerek, de sosem találkoztam vele ilyen mértékben: ez a szerelem. Hogy mit érzünk a másik iránt, még nem adtuk egymás tudtára, de megfogadtam, hogy színt vallok Zsófinak.
Kimásztam az ágyból, magamra kaptam a rövidnadrágomat és a pólómat, majd a konyha felé vettem az irányt.
- Jó reggelt! - köszöntött Kitti, Zsófi nővére. Elképedt arcomat látva felnevetett.
- Jó reggelt! - köszöntöttem én is, majd leültem az asztalhoz vele szemben.
- Kérsz kávét?
- Kérek, köszönöm.
- Mióta tart ez köztetek? - kérdezte váratlanul. A kérdése villámcsapásként hatott, félre is nyeltem a kávét.
- Zsuzsa születésnapi bulija óta - válaszoltam kelletlenül. - Miből jöttél rá?
- Éjszaka ahogy hazaértem, benéztem Zsófihoz. Meglepett, hogy téged látlak mellette. Olyan szerelmesen öleltétek egymást még álmotokban is, hogy nem volt kétségem az érzelmeitek felől.
- Szóval tudod.
- Igen.
Mintha csak a gondolataimban olvasna, már meg is válaszolta a fel nem tett kérdésemet:
- Ne aggódj, nem tudja meg senki, legalábbis tőlem nem. Örülök, hogy boldognak látom Zsófit.
- Köszönöm a diszkréciódat - válaszoltam megkönnyebbülten.
Miután megittuk a kávét, Kitti elköszönt tőlem, ugyanis dolgozni kellett mennie. Egy kisboltban dolgozott eladóként a faluban.
Miután elmostam a kávéscsészéket és elpakoltam az asztalról, Zsófi szobájába mentem, hogy ott is rendet rakjak. Kitártam az ablakot és élveztem a reggeli napsütést.
- Jó reggelt! - szólalt meg hirtelen a hátam mögött Zsófi, mire ugrottam egy nagyot. Zsófi nevetve lépett oda hozzám, én sem tudtam elfojtani nevetésemet. Megcsókoltam, majd hosszan ölelve zártam a karjaimba, mintha sosem akarnám elengedni. Kibontakozott ölelésemből, majd megkérdezte:
- Ezt most miért kaptam?
- Szeretlek, Zsófi - válaszoltam - jobban szeretlek, mint bárkit széles e világon. Régóta ezt érzem, de még nem mondtam el neked. A reggeli üzenetedben hoztad a tudomásomra - itt felmutattam az üzenetet -, és ekkor fogadtam meg, hogy én is elmondom neked. Életem csodája vagy. Köszönöm, hogy vagy nekem! Ismét megöleltem, ő pedig olyan szorosan viszonozta, ahogy eddig sosem. Megcsókolt, majd ölelésünkből kibontakozva rám nézett. Ekkor vettem észre, hogy könnyesek a szemei. Meghatódottsága még szebbé tette.
- Én is szeretlek - válaszolta - jobban, mint bárkit. Fény vagy nekem a sötétben, hang a csendben, éltető erőm a gyengeségben. Én is köszönöm, hogy vagy nekem!
Ezt a vallomást én sem álltam meg könnyek nélkül. Magamhoz öleltem Zsófit és csókokkal borítottam el arcát és ajkait.
- Mit vettél a boltban?
- Visszavettem a tejszínhabot és a bort, és vettem még pár dolgot - mutatott a mögötte lévő kosárra, amit nevetve emeltem fel, majd a konyhába vittem, hogy minden a helyére kerüljön.
- Beszéltem, Anyával, nemsokára hazaér.
Hamarosan meg is érkezett Noémi.
- Mit csináltatok itthon, fiatalok? - kérdezte tőlünk.
- Tévéztünk, zenét hallgattunk, sétáltunk Lucyval - válaszoltuk kórusban.
- És nemsokára megyünk kirándulni Zsuzsáékkal - kotyogott közbe Zsófi.
- Menjetek csak! Mikor jöttök?
- Nem tudjuk még. Csörgünk, ha elindulunk haza.
- Rendben, de vigyázzatok magatokra!
- Így lesz.
Lázas készülődés vette kezdetét, mert Zsuzsáék bármelyik pillanatban megérkezhettek. Mikor ez megtörtént, elköszöntünk Noémitől, majd kocsiba ültünk és elindultunk. Zsuzsa útközben bemutatott Máténak, azaz a párjának. Oldott hangulatban, nevetgélve beszélgettünk.
Egyszer csak Zsófi elővett egy bilincset és egy kendőt. Megkért, hogy rakjam hátra a kezem, majd megbilincselt. Zsuzsa mosolyogva figyelte ténykedését. Zsófi ezek után a kendővel bekötötte a szemem. Nevetve kérdeztem meg tőlük, mit forgatnak a fejükben.
- Majd megtudod, ne kíváncsiskodj! - válaszolták nevetve. Rövidesen azonban Zsófi kiszabadított.
- Mi történt? - kérdeztem csodálkozva.
- Közúti ellenőrzés - válaszolták a lányok kórusban. Még a végén azt hiszik, hogy elraboltunk. Erre mindannyiunkból kitört a nevetés. Közben Máté félrállt, engedelmeskedve a rendőri karjelzésnek.
Pár perc múlva ismét úton voltunk, ugyanis a rend éber őrei mindent rendben találtak. Én ismét "fogságba" estem, amit mosolyogva vettem tudomásul. Egy bő órányi autózás után elértük célunkat. Nekem Zsófi és Máté segített kiszállni a kocsiból, majd pár pillanattal később ismét megszabadulhattam a bilincstől és a kendőtől. Egy otthonosan berendezett ház nappalijában ültünk. Zsófi, Zsuzsa és Máté jót derültek elképedésemen.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.58 pont (52 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 sunyilo 2018. 04. 8. vasárnap 12:04
Egész jó, de tényleg csak egyszer...
#8 cscsu50 2018. 04. 7. szombat 08:19
türhetőre sikerült
#7 feherfabia 2018. 04. 7. szombat 06:18
Kicsit változatosabbra kellene mert nagyon egy kaptafára készülnek!
#6 fiesta14 2018. 04. 6. péntek 07:18
szerintem volt már ,úgy emlékszem
#5 feherfabia 2018. 04. 6. péntek 06:28
Nem nyerte meg a tetszésemet!
#4 A57L 2018. 04. 6. péntek 04:45
Tini írás a legjavából.
#3 vakon54 2018. 04. 6. péntek 04:12
Nagyon de nagyon jó írás!
#2 veteran 2018. 04. 6. péntek 03:55
Nem rossz.
#1 Törté-Net 2018. 04. 6. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?